Szereljünk-e digitális pórázt a gyerek nyakába?
Tudnunk kell-e minden pillanatban, merre jár éppen a gyerekünk? Akik szerint igen, azok ma már remek GPS nyomkövetőkkel szerelhetik fel szemük fényét. A pszichológusok szerint azonban ez az álladó kontroll aláássa a szülő és a gyerek közötti kapcsolatot, ellenállást szül, és hátrányos az önállósodás szempontjából is.
Ha valami igazán parázs vitát szeretnél szítani egy szülői beszélgetésben, dobd be azt a témát, mit szólnak a többiek azokhoz a technológiai megoldásokhoz, melyek segítségével a szülők minden pillanatban nyomon tudják követni tizenéves gyerekük mozgását.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Sok szülő úgy gondolja, joga, sőt kötelessége távolról figyelemmel kísérni gyereke minden lépését, míg mások szerint bízni kell a gyerekben. Megint mások némileg köztes véleményen vannak, amikor azt mondják, hogy ha egyszer van rá lehetőség, akkor miért is ne?
Léteznek ilyen alkalmazások, például a Life 360 nevű program, mely térképen jeleníti meg, hogy a „követett” személyek hol tartózkodnak éppen. De amit lehet, azt kell-e vagy szabad-e megtenni?
A hívei szerint ez csak a gyerek biztonságát szolgálja, az ellenzők szerint azonban önállótlanságra nevel és aláássa a gyerek és a szülő közötti jó kapcsolatot, bizalmat. Van-e a gyereknek joga privát életre és autonómiára? Meddig terjed annak a közösségi oldalakon előszeretettel megosztott „okosságnak” a hatalma, miszerint: „A szülő az, akinek a testén kívül is dobog a szíve”.
Hány szülő kötne digitális pórázt a gyerekre?
Aki azt gondolja, hogy marginális problémáról van szó, az nagyon téved. A Pew Research Center 2016-ban hozta nyilvánosságra egyik felmérésének eredményét. Bár ebben nagyrészt azt vizsgálták, hogy a szülő miként kontrollálja gyereke tevékenységét a virtuális világban, az is kiderült belőle, hogy bár a szülők többségének nincs igénye arra, hogy a modern technológia segítségével nyomon kövesse 13 és 17 év közötti gyereke minden lépését, a szülők 16 százaléka igenis megteszi ezt.
A Carnegie Mellon University professzorának, Lorrie Faith Cranornak speciális kutatási területe, a gyerekek privát szférájának és biztonságának elemzése a modern technológia függvényében, érdemes hát meghallgatni, ő mit mond ebben a témában. Ő egyértelműen az ellen foglal állást, hogy figyelemmel kísérjük kamaszgyerekünk minden lépését: „Az, hogy késztetést érzünk, hogy ezt megtegyük, abból fakad, hogy mindannyian féltjük a gyerekeinket. Ha azonban nyomkövetőt szerelünk a gyerekre, ezzel azt az érzést keltjük benne, hogy minden percben a nyomában vagyunk és mindent látunk és hallunk, amit csinál vagy amit mond.” A digitális „pórázt” elvető szülőkkel együtt ő is azon a véleményen van, hogy a felnőtté válás folyamatának része az is, hogy a gyerek szülői felügyelet nélkül is képes elboldogulni az élete dolgaiban.
Ha állandóan figyeled, lázadni fog
Emellett a nyomkövetés kétségkívül rombolja a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatot. A vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik azt érzik, hogy a szüleik folyamatosan behatolnak privát szférájukba, gyakrabban keverednek otthoni konfliktusokba. A technológia segítségével állandóan nyomon követett kamaszok igazoltan hajlamosak arra, hogy kikapcsolják a nyomkövető alkalmazást, félrevezető információkat küldenek a szüleiknek vagy éppen akarattal a barátaiknál „felejtik” a mobiltelefonjukat. Ez pedig kétségkívül veszélyes helyzeteket képes teremteni, akár még veszélyesebbeket is, mint ha nem tudjuk ugyan minden másodpercben, hogy éppen milyen GPS koordináták alatt tartózkodik a gyerekünk, de – egy bizalmi kapcsolatra épülve – nagy vonalakban mindig tisztában vagyunk a mozgásával.
Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, ha a szülő ráadásul titokban telepít nyomkövető alkalmazást a gyerek mobiljára. Bár erre lehetőség van, a szakemberek nem ajánlják az ilyen titkos partizánakciókat, hiszen a gyerekek előbb-utóbb észreveszik a turpisságot, és ez aztán tényleg sokat árt a szülő−gyerek viszonynak.
A GPS koordináták zavart szülnek a felelősség kérdésében is
A pszichológus szerint a digitális nyomonkövetés azért is aggályos, mert zavart hoz abban a kérdésben, hogy valójában ki a felelős a városban mozgó kamaszgyerek tetteiért és döntéseiért. A szülő vagy maga a gyerek? Ha a szülő a nyomkövetés ellen van, mindenképpen meg kell beszélni a helyzetet a gyerekkel, tisztázva, hogy bár nem lehet mindig vele, de megbízik benne, hogy tud magára vigyázni és jó döntéseket hoz, de ha mégis bajba kerül, a szülő mindig elérhető, és a gyerek mindig számíthat a segítségére és tanácsaira.
Ritka esetekben jól jöhet
A fentiek alól kivételt képezhetnek például a speciális egészségi problémában szenvedő gyerekek, amikor akár életet is menthet, ha a szülő minden pillanatban tudja, hogy szükség esetén hová kell küldenie a szakszerű segítséget, de most nem ezekről a helyzetekről van szó.
A másik helyzet az lehet a nyomkövetés ideiglenes (még egyszer mondom: ideiglenes!) használatára, amikor a kamaszodó gyerek hirtelen nagyobb autonómiát szeretne, mint amire a szülők megítélése szerint érett. Ilyenkor be lehet iktatni egy 1-2 hónapos időszakot, amikor a gyerek már önállóan próbálgatja a szárnyait, de a szülőnek is megvan a gyerek feletti kontroll megnyugtató érzése. Persze nem titokban, hanem a gyerekkel egyetértésben.
Forrás: Pew Research Center
#kamaszok #szülői_kontroll
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
