Szedjünk-e antibiotikumot „biztos, ami biztos” alapon? – a rezisztens baktériumokról
Rögtön az elején lelövöm a poént: ne! Sőt, nagyon ne! Az a „kisebbik” baj, hogy az antibiotikumok a vírusok ellen eleve hatástalanok, a nagyobbik baj, hogy minden szem feleslegesen beszedett antibiotikummal tovább növeljük annak a veszélyét, hogy olyan ellenálló baktériumtörzsek terjednek el, melyekre a világ összes antibiotikuma hatástalan.
Na, ez a legnagyobb veszély. És a probléma sokkal nagyobb, mint hinnénk.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Régen gondolkodom arról, hogy írni kellene arról, hogy az antibiotikumok esetében jóval nagyobb a „biztos, ami biztos”, avagy „hátha használ, és reménykedjünk, hogy nem árt” alapon történő gyógyszerszedés kockázata, mint bármelyik közkézen forgó gyógyszercsoport esetében. Aztán amikor a közelmúltban századszor futottam bele egy „vírusfertőzésre antibiotikumot szedtem” jellegű sztoriba, úgy éreztem, nem halogathatom tovább: beszélni kell az antibiotikumrezisztencia veszélyéről.
Hogyan válik ellenállóvá egy baktérium az antibiotikumokkal szemben?
Az antibiotikumok olyan szerek, melyek elpusztítják a baktériumokat vagy legalábbis jelentősen gátolják növekedésüket és szaporodásukat. Egy antibiotikumnak ezer teszten kell keresztülmenni, mielőtt forgalomba kerülne, melyek során kétséget kizáróan hatásosnak kell mutatkoznia, joggal merülhet hát fel a kérdés: hogyan lehet, hogy egy baktérium fütyül az antibiotikumra és nem elég, hogy vígan éldegél tovább, de még különféle módszereket is kifejleszt arra, hogy a legközelebbi gyógyszeres kezelés során ellenálljon az adott antibiotikum hatásának?
Nos, egy baktériumtörzsön belül mindig vannak olyan egyedek, melyek az atibiotikum hatására elpusztulnak, míg kisebb részük túléli a gyógyszer hatását. Ezek a „túlélő” baktériumok aztán túlszaporodnak, megnehezítve a gyógyszerválasztást az általuk okozott újabb fertőzés esetén, mert mér nem hatnak rá azok az antibiotikumok, melyek a korábbi betegségben még igen. És ne legyenek illúzióink, az antibiotikumok nem évszázadok, de még csak nem is évtizedek vagy évek alatt válnak ellenállóvá, hanem ennél sokkal rövidebb idő, akár hónapok alatt is.
Kevesebben tudják, hogy nemcsak antibiotikumok alkalmazása kapcsán alakulnak ki védekező mechanizmusok a baktériumokban az antibiotikumok hatásával szemben, hanem létezik úgynevezett természetes rezisztencia, mely az idők folyamán alakult ki a baktériumoknál, ezt a nem megfelelő antibiotikumhasználat csak tovább súlyosbítja.
Miért nem jó vírusfertőzésre antibiotikumot szedni?
Először is azért, mert az antibiotikumok nem hatnak a vírusokra, ergó a vírusfertőzést nem is gyógyítják meg, ugyanakkor mellékhatások kockázatának is kiteszik a beteget, ráadásul anélkül segítik elő rezisztens baktériumok megjelenését, hogy a kezelésnek bármifajta pozitív hozadéka lenne a beteg számára.
De nemcsak az kedvez rezisztens baktériumok megjelenésének, ha olyan betegségben szedjük, amire nem hat. Az is segíti az antibiotikumoknak ellenállni képes baktériumok megjelenését, ha a fertőzésre elvileg hatna ugyan az antibiotikum, azonban azt nem megfelelően szedjük: azaz nem az előírt adagban vagy nem az előírt időben. Nagyon gyakori hiba, hogy miután 2-3 nap után a láz megszűnt, a beteg jobban lett, panaszai enyhültek, úgy gondolja, hogy mit neki, mit mondott a „doki”, teljesen felesleges tovább szednie az antibiotikumot, noha orvosa ennél hosszabb kúrát javasolt.
Miért veszélyes az antibiotikumrezisztencia?
Az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok igen veszedelmesek, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az antibiotikumrezisztenciát a legjelentősebb problémák között tartja számon. Azt jósolják, hogy ha a jelenlegi tendencia így folytatódik, akkor hamarosan egyre több esetben tárják majd szét tehetetlenül az orvosok a kezüket egy súlyos fertőzés láttán, mert egyszerűen már nem lesz olyan antibiotikum, mely eredményesen vehetné fel a harcot a betegséget okozó, ám akár többféle antibiotikummal szemben is rezisztens baktériumtörzzsel. Ez pedig akár a beteg életébe is kerülhet.
Te is tehetsz a rezisztens baktériumok ellen!
Ó, én kicsi vagyok ehhez, ez az orvosok problémája! – gondolhatnád, pedig ez nem így van. Kétségtelen, hogy az orvosoknak hatalmas a felelősségük abban, hogy csak olyan fertőzésre írjanak fel antibiotikumot, melyben azok valóban hatnak.
De sok mindent lehet tenni „kicsiben” is:
Tegyél meg mindent a fertőzések elkerüléséért. Logikus gondolatmenet, hogy ha ritkábban fordul elő olyan fertőzés, melyre az orvosnak antibiotikumot kell írnia, akkor ritkábban szükséges antibiotikumot szedni, ergó kisebb a rezisztencia kockázata is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, „csak” a rendszeres kézmosásra, a konyhahigiénés szabályok betartására az ételkészítés során stb.
Soha ne szedj antibiotikumot a kolléganő vagy a szomszéd „ajánlása” alapján! Ami neki bevált, az másnak nem feltétlenül – sőt valószínűbb, hogy nem, mint hogy igen. Ez fordítva is igaz, azaz te se ajánlgasd a barátnődnek a múltkori tüdőgyulladásból megmaradt kapszulákat, nem vagy te orvos.
Vírusfertőzésre soha nem szedj antibiotikumot „biztos, ami biztos” alapon! Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, hogy „felülfertőződés” esetén vírusfertőzésben is indokolt lehet antibiotikum szedése. Ez alapjában igaz, de itt el kell oszlatnom azt a félreértést, hogy az a titokzatos „felülfertőződés" szó valamifajta speciális vírusfertőzést takar, amiben indokolt és hatásos az antibiotikum akkor is, ha a „sima” vírusfertőzésben nem. A felülfertőződés azt jelenti, hogy a vírusfertőzés által megtámadott szövetekben, például a nyálkahártyán baktériumok telepszenek meg. Igen, baktériumok, azaz ilyenkor már rég nem csak vírusfertőzésről beszélünk, hanem baktériumokról is. Viszonylag speciális helyzet, semmi esetre sem a laikus beteg feladata annak eldöntése, hogy a vírusok mellett megjelentek-e a baktériumok is, szóval a „felülfertőződés” bűvszó semmi esetre sem indok arra, hogy vírusfertőzésben „biztos felülfertőződött” alapon bárki is saját szakállára előszedje a gyógyszeres fiókból a nagymama megmaradt antibiotikum kapszuláit és orvosi tanács nélkül bekapkodja azokat.
Ne kényszerítsd ki az orvosból az antibiotikumra szóló receptet. Nem helyes, de siet is, vitatkozni se akar, inkább felírja jobb a békesség alapon. Te pedig egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon jól jártál azzal, hogy elérted, amit akartál. Jobban jársz, ha rábízod a döntést.
És végül ott vannak azok az esetek, amikor tényleg fránya baktériumok okozzák a fertőzést, így hát az antibiotikumok hatásosak is és indokoltak is, az orvos is felírta a receptet, és a beteg is kiváltotta. Ideális helyzet – gondolhatnánk, de nem így van. Mert ha az antibiotikumot nem pontosan az előírásoknak megfelelően szeded, ezzel megint csak az antibiotikumrezisztencia malmára hajtod a vizet. Az antibiotikumot tehát mindig az előírt dózisban és időpontokban kell szedni, és még véletlenül se követsd ez azt a hibát, hogy miután három nap alatt nagyjából rendbe jöttél, úgy gondolod, hogy a többit a természet majd elintézi az antibiotikum helyett. Az orvos nem véletlenül mondja, hogy mondjuk 5 napig kell szedni a szert. Az öt nap az pontosan öt nap, nem pedig négy vagy három.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!