Szavak nélküli kötelék – az anya-lánya kapcsolat erősebb, mint hittük
Azt eddig is tudtuk, hogy az anyákat és lányaikat között valami láthatatlan, ámde sziklaszilárd kapocs köti össze egymással. A közelmúltban tudományosan is bizonyítást nyert, hogy az anya-lánya kapcsolat erősebb, mint az anya-fia kapcsolat vagy az apai kötelék gyermekeivel. Az ok az empátiáért felelős agyi központokban, az idegi „kémiában” keresendő.
Azaz most már biztos, hogy nemcsak a szív, hanem az agy is szerepet játszik anyák és lányaik viszonyában.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az egyiküktől egészen pontosan 1146 kilométer választ el. Nagy távolság, egy galamb 16 óra és 22 perc alatt teszi meg az utat, egy helikopternek 5 óra 13 percébe telik, a fapadosnak másfél óra is elég. A másikuk még messzebb van, az az 1780 kilométer majdnem egy napjába telik a galambnak. Az anyai gondolatnak egy tizedmásodperc is elég. Tudok mindent. Gyakran csörög a telefonom, a piros lámpánál várakozva gyorsan elmondom, hogy mondják a grízt angolul, és én kábé melyik részlegen keresném a szupermarketben, vagy hogy milyen ötleteim vannak előre elkészíthető és a munkahelyi mikróban melegíthető ételekre. Takarítás közben meghallgatom, hogy mi volt a tegnapi randin, a pénztárnál sorban állva pedig azt, milyen tárgyakat vett fel a következő félévre. Tudom, hogy mi volt/lesz a hétvégi program, és megkérdezik, hogy én hogyan döntenék fontos és kevésbé fontos helyzetekben. Százszor előfordul, hogy az ujjam már a hívógombon van, amikor felhívnak (még hogy nincs telepátia!), és az első szóból megérzem, hogy aznap éppen valaminek örülünk vagy valami miatt szomorkodunk.
Anya-lánya kötelék a tudományban
Anya-lánya, anya és lányai… azt mondják, ez a létező legerősebb kötelék a Földön, és hajlok rá, hogy – most is − igazat adjak a brit tudósoknak. Azt eddig is tudták, hogy az anyák sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak lányaikkal, mint fiaikkal, illetve az apák bármely nemű gyermekeikkel (pedig az apa-lánya kapcsolat is egy különleges szerelem), most viszont ennek biológiai magyarázatát is találták.
Nem is olyan régen olvastam egy cikket a Journal of Neuroscience című lapban, mely szerint az anyák és lányaik közötti szoros kapcsolat az érzelmek agyi feldolgozásának folyamatára vezethető vissza. Azaz – akárcsak a szerelem esetében szokás mondogatni – itt is az a bizonyos „kémia” tehet mindenről. Ezt most legutóbb például egy olyan vizsgálatra alapozták, melyben 35 család vett részt. Minden bizonnyal az empátia a kulcsa az eltéphetetlen köteléknek, ami azt jelenti, hogy az anya azért érti meg jobban a lányai problémáit, mint akár a legszeretőbb apa, mert amikor a lányok valamilyen nehéz helyzettel találják magukat szemben, akkor az anyák minden nehézség nélkül bele tudják képzelni magukat a lányaik helyébe.
Ennek egyébként azért is van nagy jelentősége, mivel az agyi érzelemfeldolgozó folyamatok hasonlósága következtében az anyánál előforduló mentális problémák alapján elég jól előre jelezhető, hogy a lányaiknál milyen hasonló betegség – például depresszió – kialakulására lehet számítani.
Egy másik kutatás azt is kiderítette egyébként, hogy – nem meglepő módon – az anyák és lányaik jelentősen befolyásolhatják egymást (döntéseikben, életükben, viselkedésükben) akár jó, akár rossz irányban, és ez az egymásra hatás valami egészen más úton-módon történik, mint más személyes/családi kapcsolatokban.
Anya-lánya kötelék a művészetben
De a tudomány mellett hoztam nektek művészetet is. Csodaszép fotókat, melyeken egy libanoni származású fotóművész, Rania Matar mesél anya-lánya kapcsolatról, finoman, jó érzékkel és ízléssel, csodaszépen. Rania Matar Libanonban született, ahol már nagyon korán elveszítette az édesanyját. Később az Egyesült Államokba költözött, itt alapított családot, és lányain keresztül ő is megtapasztalhatta ezt az erős kapcsot anya és lányai között. Erről szól „Unspoken Conversations” (Kimondatlan beszélgetések) című fotósorozata.
„Amikor tiniket vagy egészen kicsi lányokat, aztán felnőtt nőket fotózom, egyszer csak azt veszem észre, hogy anyaként és lányként is jelen vagyon ugyanazon a képen. Sminkek, kézmozdulatok, a testbeszéd finom jelzései, a testi közelség, az esendőség és a bizonytalanság beismerése – ezek mind együtt vannak jelen a fényképeimen. Ezek mind részei annak, ahogy felnövünk és ahogy megöregszünk. Egy olyan erős, mint amilyen láthatatlan kapocs anyák és lányaik között’ – mondja a Rania Matar.
(A cikk bevezető képe is az Unspoken Conversations fotósorozat egyik darabja.)
Végül Szabó Magda sorait idézem, aki így írt az édesanyjáról:
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.”
Van-e ennél szebb és meggyőzőbb érv, hogy igazuk van a brit tudósoknak azzal az agyi kortikolimbikus rendszerrel?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!