• Anyás-Apás

Szülőként én kapjam meg előbb a vakcinát, ne a betegek és öregek!

Azt hiszem, nem túl merész kijelentés, hogy a mostani világjárvány alaposan megosztotta a társadalmat világszerte, és mindenkiből kihozta a legjobbat és a legrosszabbat is. Szinte mindenkiből kitört az egó, és sok esetben ez ha nem is érthető és jogos, de mindenképpen megmagyarázható azzal a rendkívüli helyzettel, amiben már egy éve vagyunk. De maga vakcina is megosztotta a közvéleményt: vannak ugye a fejüket a homokba dugó, magukat hű de tájékozottnak és tudatosnak gondoló vakcinatagadók, és vannak, akik mielőbb – én mindenkinél előbb – védettséghez szeretnének jutni a vakcina által – amiből, mint tudjuk, a makacs vakcinatagadókat leszámítva is messze sincs annyi, mint amennyire igény lenne.

De ki előzhet be mindenki mást? Az egészségügyi dolgozók? A betegek? Az öregek? Egy amerikai anya szerint a gyereket nevelők, a szülők mindenekelőtt.


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Azt hiszem, legtöbben egyetértünk abban, hogy ha ez a vírus semmi másra, arra mindenképpen jó volt, hogy kimutatkozzon valódi énünk, az, hogy mennyire vagyunk képesek a magunk érdekeit, akaratát, sőt sokszor pusztán csak a kényelmét (jaj, utálom a maszkot, mert kényelmetlen! – ugye mindenki hallotta [vagy mondta] már?) háttérbe szorítani az esendőbbek, betegebbek, idősebbek kedvéért háttérbe szorítani. A válasz: semennyire. Kezdtük ugye azzal, hogy „maradjon otthon rettegni, aki veszélyeztetett, én nem vagyok sem öreg, sem beteg, sem kövér”, amire sajnos a hivatalos kommunikáció is ráerősített azzal, hogy a napi veszteséglista kötelező eleme volt (és van) az, hogy „többségében idős, krónikus betegek” haltak meg. Ami egyrészt rossz üzenet volt az idősek és betegek felé, mintegy azt deklarálva, hogy a járvány elkerülhetetlen veszteseivel nincs teendő, sorsuk eleve elrendeltetett. De rossz üzenet a fiatalok és egészségesek (vagy betegségükről egyelőre nem tudók!) előtt is, mintegy levéve rólunk nemcsak a társadalmi, hanem az egyéni felelősség súlyát is, csalóka biztonságérzetbe ringatva őket. Pedig senki nem ígérte meg senkinek egy évvel ezelőtt, hogy ez a fertőzés nem fog elvinni fiatal(abb), egészséges embereket is. Erre most a harmadik hullám a legékesebb és egyben sajnos legszomorúbb bizonyíték.


Szerencsére nagyon sokan – és egyre többen – vannak azok, akik vagy a vakcinák iránti őszinte meggyőződésből vagy a régi életük mielőbbi visszaszerzésének reményében a vakcinára szavaznak. Arra a vakcinára, amiből egyelőre messze nincs annyi, amennyire még a vakcinaszkepticizmus ellenére is igény lenne. És az egó ismét előtör. Miközben a világban mindenhol egészségügyi dolgozók, idős emberek és krónikus betegek még hiába várnak az oltásra, különböző társadalmi csoportok gyűjtenek érveket arra, miért nekik kellene az oltási rend élére ugrani hirtelen, mindenki más beelőzve. És az egészben az a legtragikusabb, hogy az általuk felsorakoztatott érvek még valósak is lennének egy normális világban. De hahó, ha nem tűnt volna fel, már egy éve nem élünk egy normális világban!


Nemrégiben éppen egy amerikai anya eszmefuttatását olvastam arról, hogy miért a szülőket kellene beoltani mindenki előtt, ehhez csupa olyan érvet sorakoztatva fel, melyek a szülők – egyébként kétségtelen – társadalmi hasznosságát igazolják. Beelőzve a társadalmilag „értékteleneket”, az időseket és a betegeket.


Ezt írja többek között:

„Messziről nézem, ahogy a barátaim, a szüleim és a rokonaim a profilképükre rakott „Beoltva” címkével tudatják a Facebookon vagy az Instagramon, hogy már hozzájutottak a védőoltáshoz. Rengeteg rokonomnak segítettem is az időpont intézésében az oltáshoz, de tisztességtelennek tartom, hogy bár az amerikai elnök mindenkinek vakcinát ígért, a gyereket nevelőknek továbbra is várakozniuk kell.
Szerintem a szülőknek prioritást kellene biztosítani a védőoltásnál. Mondjátok rám, hogy türelmetlen vagyok, de én máris meg akarom kapni a vakcinát. Kész vagyok bármilyen messzire elutazni érte, és jó nekem bármi, amit az egészségügyi hatóságok jóváhagytak.
De sajnos ott, ahol én lakom, még az oltási rend első csoportjánál tartanak, az egészségügyi dolgozóknál, az idősotthonok lakóinál, a gyermekvédelemben dolgozóknál és a 65 évesnél idősebbeknél. A 16 és 64 év közöttiek csak eztán kerülnek majd sorra, pedig szerintem nekik kellett volna lenniük az elsőknek. Jó lenne, ha inkább a szülőket tekintenék az alapvető személyeknek ahhoz, hogy minél előbb visszatérhessünk a normális életünkhöz.”

Vannak ennek az anyának érvei is erre:

  • A szülők azok, akik a gyerekeikről gondoskodnak, és már a pandémia előtt is rendkívül stresszes volt az életük. Ennek bizonyítására az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik kutatását idézi, mely szerint a 35 és 54 év közöttiek sokkal erősebb stressznek vannak kitéve a mindennapokban, mint bármelyik másik korcsoport tagjai, amihez most még hozzájöttek a járványhelyzet olyan „ínyencségei” is, mint a digitális oktatás. Ráadásul ez a generáció gondoskodik a szüleiről is sok családban.

  • A szülők állandó szoros kontaktusban vannak a gyerekekkel, a home office miatt sok családban még annál is szorosabb közelségben élnek együtt, mint korábban. A gyerekek köztudottan többnyire tünetmentes hordozók, így észrevétlenül hozzák-viszik a vírust az otthonuk és az iskola között, ami kockázatot jelent a szülők, nagyszülők számára.

  • Az iskolák újranyitását nagyban befolyásolja, mikorra sikerül levinni a fertőzöttséget a gyermekek között, ezt is segíthetné a szülők mielőbbi beoltása. Ezen kívül a vakcina segíthetne abban is, hogy a szülők minél előbb visszatérhessenek a munkahelyükre, ami sokat lendítene az anyagilag megroppant munkahelyeken és családokon. Ez utóbbi miatt is – szerinte – a szülőkön belül is azokat a szülőket kellene előnyben részesíteni, akik kénytelenek bejárni a munkahelyükre, mert nincs lehetőségük otthoni munkavégzésre.

  • Az már csak hab a tortán – írja –, hogy a védőoltás adta biztonság jót tenne a szülők mentális egészségének is, ami ugyancsak a padlón van jó ideje. És ez is igaz.


Én értem és megértem a fenti érveket, de azt is látom, hogy ilyen jogos és valós érvlistát gyakorlatilag bárki össze tudna állítani. Az meg nyilvánvaló képtelenség, hogy mindenki prioritást kapjon. A legtöbb, amit tehetünk, hogy – méltányolva mások jogos érdekeit – kivárjuk azt a bizonyos megváltó SMS-t. Mert hiszem és bízom benne, hogy hamarosan mindenkihez megérkezik.

Forrás: Motherly

Fotó: Adobe Acrobat


Az Anyás-Apás témába vágó cikkeiért ide kattints!


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett?Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2021 Anyás-Apás