• Anyás-Apás

Szülői pánik: csak fél percre nem figyeltem, és ellopták a gyermekemet

Az utóbbi napokban egy videó borzolja a kedélyeket, melyen egy bolti dolgozó ellop egy nyolc hónapos babát az anyuka bevásárlókocsijából, míg az anya figyelmét a hűtőpult foglalta le egy időre. Most szerencsére néhány perces pánik árán megoldódott a helyzet, de nem minden baba – és mama – ilyen szerencsés.

De mi visz, vihet rá valakit arra, hogy ellopja más gyerekét, akit aztán többnyire a sajátjaként szeret és nevel – egészen addig, amíg le nem bukik?

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Most került elém egy videó, amit egy dél-afrikai szupermarket belső kamerája készített. Az látszik rajta, hogy egy anya a hűtőbe behajolna válogat, miközben egy, az üzlet egyenruháját viselő alkalmazott nyugodtan odasétál a bevásárlókocsihoz, kiveszi belőle a nyolc hónapos kislányt, majd minél előbb igyekszik eltűnni a polcok között. Az anya így mesélte el utóbb a történteket:

„Talán csak fél percre nem figyeltem a kislányomra, míg a húsos hűtőben válogattam. Amikor visszanéztem, azonnal pánik fogott el, mert nem láttam a bevásárlókocsiban a babát. Gyorsan körbepillantottam, és észrevettem, hogy egy bolti alkalmazott éppen próbál elslisszolni, karjában a kislányommal. Utánarohantam, kitéptem a gyereket a kezéből és egyre csak azt tudtam ismételgetni: Ezt mégis hogy képzeli? Hová viszi a kislányomat? Mit akart vele csinálni? De a férfi csak nevetett és azt mondta, hogy a gyerek a karját nyújtogatta felé, amikor elment mellette, felkéredzkedett hozzá, ezért úgy gondolta, hogy felveszi.”


A történet most szerencsére nem rendőrségi nyomozással és az ellopott baba után kétségbeesett hajszával zárult, mindenesetre a szülők feljelentést tettek. A rendőrség letartóztatta a férfi gyermeklopás vádjával, és az üzletlánc is azonnal felfüggesztette állásából. További lépéseket a rendőrségi eljárás lezárását követően ígérnek.

Egy hírhedt babalopásos eset évtizedekkel ezelőtt Magyarországon is előfordult – de erről majd később.


Előbb arról, milyen milyen ember az, aki ellopja más gyerekét?

A világban mindenhol előfordul sajnos olyan eset, amikor úgy tűnik el egy gyerek, hogy például valaki egyszerűen kiemeli a babakocsiból az utcán, üzletben vagy más nyilvános helyen. Olyannyira nem kivételes eset, hogy a kriminalisztikában már pszichológiai profilt is felállítottak, hogy jellemzően ki az, aki ilyen elvetemültség rá képes.


Eszerint többnyire:

  • 12 és 55 év közötti fogamzóképes korú nő, akitől korábban sem volt idegen a csalás vagy megtévesztés;

  • általában az ellopott baba közeli környezetében él;

  • jellemzően nem lehet gyermeke, vagy gyermekét korábban elveszítette;

  • általában egyedülálló, de sokszor azt a látszatot kelti a környezete számára, mintha lenne partnere;

  • a gyermekrablás többnyire nem spontán cselekedet, hanem azt megtervezi, nemegyszer fegyvert is visz magával arra az esetre, ha ellenállást tapasztalna.

Sok esetben kiderül, hogy az elkövető olyan nő, aki rettentő módon vágyik gyermekre, azonban nem lehet sajátja, ezért jut végül erre az elképesztő és megengedhetetlen megoldásra. Gyakran kiderül, hogy korábban többször elvetélt, meddőséget diagnosztizáltak nála, vagy volt gyermeke, aki meghalt. Előfordulnak olyan esetek is, amikor az elkövető bizonytalan párkapcsolatban él és azt reméli, hogy egy gyermekkel maga mellett tarthatja a párját, azonban saját gyermeke valamilyen ok miatt nem lehet.

Az eltűnt gyermekekkel foglalkozó szervezet, a National Center for Missing and Exploited Children hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben többnyire nem áll fenn orvosi értelemben mentális betegség, olyan személyiségzavar azonban mindenképpen, ami az érintett számára megengedhetővé teszi a „gyermekszerzés” eme formáját.


Gyermekrablás Magyarországon

Az idősebben talán emlékeznek a hírhedt hazai babalopási esetre, amikor a féléves Renáta tűnt el nyomtalanul a budapesti Halló bár előtt hagyott babakocsiból. Könnyű beazonosítani több jellemzőt is a fent vázolt elkövetői profilból. A nyomozásban részt vevő Tamási Gábor így emlékszik arra az 1987-es napra, egy nappal szenteste előtt:

„Kora délelőtt egy zokogó nő jelentette be gyermeke eltűnését az ügyeleten.Ez önmagában még nem jelentett volna szenzációt, de a nő lánya, Renáta alig fél éves volt. Ráadásul a babakocsiból tűnt el a Nagykörút és az egykori Majakovszkij utca sarkáról, a Halló önkiszolgáló étterem elől. Az anya a hatóságok előtt jól ismert prostituált volt, aki élettársával együtt a Józsefvárosban lakott és aznap a karácsonyi bevásárlást intézte. Közben bement az étterem mellékhelyiségébe, a babakocsit és benne a gyermeket pedig a bejáratnál hagyta. Mire kijött, a kislányát elvitte valaki.”

A nyomozók a szülők elleni bosszún kívül azt sem zárták ki, hogy valaki, aki gyermekre vágyik, így szerzett egyet magának. Irdatlan hajsza indult, a nyomozók házról-házra jártak, tanúkat, nyomokat kerestek, de semmi nem segítette a gyermek előkerítését. Egészen 10 hónapig.


1988 októberében ugyanis egy férfi bejelentést tett, hogy az élettársa a gyermekükkel ezelőtt eltűnt. Elmondta, hogy élettársa 1987. december 23-án szült egy kislányt, aki sokkal fejlettebbnek tűnt, mint a többi gyermek, most meg az asszony elment otthonról és a gyereket is magával vitte, mert valamin összevesztek. A férfi mutatott néhány papírt is, többek között egy születési anyakönyvi kivonatot, meg egy kórházi zárójelentést, ezekről azonban hamarosan kiderült, hogy hamisak, hiszen valaki golyóstollal átjavította rajtuk a dátumot és más adatokat.


Így jutottak el a nyomozók P. Lászlónéhoz. A 33 éves, Dunakeszin élő, nyolc osztályt végzett nő mániákusan szeretett volna gyereket, hiába. A családja ugratta is ezzel, meddőségi vizsgálatra is küldték, de nem mert elmenni, mert félt, hogy közlik vele: soha nem lehet gyereke. Végül örökbe fogadta a testvére újszülött lányát, ezzel remélve megmenteni megromlott házasságát, ám a kapcsolat mégis zátonyra futott, és a válást követően a bíróság a volt férjnek ítélte a gyermeket. A nő azért, hogy másodfokon javítsa esélyeit a gyermekelhelyezés megváltoztatására, terhesnek hazudta magát és kismamaruhát kezdett hordani, de így sem sikerül kicsikarnia a bírósági ítélet megváltoztatását.


A tárgyalás után, december 14-én P. Lászlóné elment otthonról, Budapesten csavargott. Megkereste a volt férjét is, hogy legalább karácsonyra kapja meg a nevelt lányukat, de ebbe a férfi nem ment bele. Az elkeseredett nő tovább bolyongott a városban, pályaudvarokon aludt. December 23-án egy mosdót keresve tért be a Halló bárba. Amikor végzett, a vécés néni alaposan leszúrta, hogy miért hagyta kint a hidegben a gyerekét az utcán. Ezután vette észre a bár előtt álló babakocsit, majd szintén a hely mosdójában tartózkodó anyát megelőzve eltolta a gyereket. Pár sarokkal arrébb a csecsemőt kivette a babakocsiból, fogott egy taxit, és elment az apjához, ahol csak annyit mondott: „Most jövök a kórházból, megszültem, itt az unoka.” Majd otthagyta a gyereket és elment, hogy bevásároljon minden szükségeset a baba számára. Taxival ment haza Dunakeszire is, ahol az élettársa örömmel fogadta őket. Az „apa” kevéssé foglalkozott a részletekkel, bár egy dolgot észrevett: a kislány fülében a fülbevalót. Javasolta, hogy azt vegyék ki, nehogy megsértse a gyereket. Amúgy ez is nehezítette később a kislány megtalálását, az egyik ismertetőjele ugyanis éppen az apró, kékköves fülbevaló volt.


Jogi dilemma volt, mi történjen az anyával

Amikor elkapták a nőt, komoly dilemmával nézett szembe az igazságszolgáltatás. A büntető törvénykönyv alkotói 1978-ban egyszerűen nem számoltak gyerekrablással. Nyugat-Európában előfordult már, súlyos szankciókkal is sújtották. Nálunk a személyi szabadság megsértése csecsemőre nem volt alkalmazható, mert nem tud élni a személyi szabadságával, így attól nem is lehet megfosztani. Lehet még a családi állás megváltoztatása, ez azonban csak vétség, legfeljebb egy éves szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtható.

Az Index az eset után pontosan 20 évvel megkereste a Fővárosi Bíróságot azt kérdezte, milyen ítélet született az ügyben. Ezt a semmitmondó választ kapták:

Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatjuk P. Lászlónéval szemben 1989 decemberében jogerős bírósági határozat született. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. Törvény 102.§-a alapján a törvény erejénél fogva mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, erre tekintettel ügyéről tájékoztatást nem áll módunkban adni.”

Forrás: National Center for Missing and Exploited Children

Fotó: Dreamstime


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás