• Anyás-Apás

Szülés-e a császármetszés?

A császármetszésről szólva mind az érintettek, mind a kívülállók álláspontja erősen megoszlik. Sokan, akik császármetszéssel hozták világra a gyermeküket, utólag is meggyőződéssel állítják, hogy a legfontosabb a baba biztonsága – ha császármetszéssel, hát császármetszéssel. Mások viszont úgy élték meg, hogy a császármetszés elvette tőlük a szülésélmény ajándékát.



Az biztos, hogy a császármetszés megítélésében még mindig jelentős szemléletváltásra van szükség mind az anyák, mind a közvélemény részéről. A cikk végére egy történetet hoztam, mely azt példázza, hogy még az egészségügyi dolgozók némelyikére is ráfér egy kis ködoszlatás.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A császármetszésről többször írtam már: itt például egy remek infografikát találsz a császármetszéssel kapcsolatos hitekről és tévhitekről, ebben a cikkben pedig egy videót a császármetszés előnyeiről és hátrányairól. Hoztam már egy kvízt is, amivel lemérheted, mennyire vagy tisztában a legfontosabb alapismeretekkel.


A hitekről és tévhitekről szólva mindig előkelő helyen áll a kardinális kérdés: valójában szülés-e egyáltalán a császármetszés? Amikor az Anyavilág Facebook-oldalán ez egyszer szóba került, magam is meglepődtem, milyen azonnal és csípőből jött valakitől a válasz: hát persze, hogy nem szülés a császármetszés. Szeretném, ha egyszer eljutnánk oda, hogy legalább mi, anyák ne tekintsünk a császármetszésre úgy, mint a gyermek világra hozatalának valamifajta másodrendű, alantas módjára. Ezért most itt is szeretném határozottan leszögezni, hogy szülés minden olyan folyamat, melynek a végén, eredményeként újszülött jön a világra. Ennek értelmében senki előtt nem lehet kétséges, hogy a császármetszés a szülés egyik módja, mely semmivel sem rosszabb, mint a „normális” hüvelyi szülés, és semmivel sem rosszabb az az anya, aki császármetszéssel hozza világra a gyermekét.


Ezt a gyereket meg kellett volna tudnia szülni rendes úton is!

Nem ringatom magam természetesen abban tévhitben, hogy az ezzel kapcsolatos szemléletváltás egy pillanat műve lenne, pláne hogy „egy fecske hozna nyarat”, azaz egyetlen cikk gyökeres változást eredményezne a fejekben. Annál is inkább, mert a való életben és az interneten bolyongva is többször találkozom olyan történetekkel, melyek azt bizonyítják, hogy még az egészségügyi dolgozók némelyikének fejében sem ártana sürgősen rendet tenni.

Legutóbb például egy anya panaszait olvastam valamelyik netes oldalon, melyben arról számolt be, hogy éppen egy egészségügyi dolgozó szólt be neki a császármetszés után, ezzel megalázva őt és legalacsonyítva a szülés ezen módját.

Azt írja, hogy a várandóssága 32. hetében – tehát jóval a kiírt időpont előtt – az orvosok Listeria-fertőzést diagnosztizáltak nála, ezért azt javasolták, hogy a baba biztonsága érdekében minél előbb történjen meg a szülés, melyre a császármetszést tartották a legbiztonságosabbnak. Bár az anyát természetesen megijesztette, hogy az éjszaka közepén kell ilyen komoly döntést meghoznia, de mindenekelőtt a baba biztonságát tartotta szem előtt:

„Az orvosom elmagyarázta, hogy miért veszélyes az a helyzet, és én elfogadtam a döntését. Természetes, hogy elfogadtam. Minden gyorsan és gond nélkül ment: a kisfiam problémamentesen megszületett, és azonnak el is vitték a NICU-ra, mert a tüdejét még fejletlennek ítélték. Én az osztályra kerültem, és örültem, hogy van egy kis időm egyedül lenni, pihenni és feldolgozni, hogy a dolgok hirtelen ennyire felgyorsultak. Mindenki nagyon kedves volt az osztályon, és miután kényelembe helyeztek, hamar el is aludtam.
Felébredve észleltem, hogy míg aludtam, műszakváltás történt, és egy új nővér lépett szolgálatba, aki nagyon más volt, mint az előző esti kolléganője. Miközben szinte dühösen tette a dolgát körülöttem, nekem szegezte a kérdést: „Mi az ördögért kellett magának császármetszés? Nyugodtan megszülhette volna ezt a gyereket rendes úton is.” Elmagyaráztam neki, hogy hogy a baba veszélyben volt, ezért az orvosok tanácsolták a császármetszést. „Ó persze, az orvos döntése, de nekem ez akkor is feleslegesnek tűnik” – válaszolta rá. Eztán – mielőtt kiviharzott a szobából – még odavetette nekem: „Gondolom, szoptatni sem fog, ugye?” Leforrázva feküdtem, és nem értettem, miért vádol azzal, hogy rossz döntést hoztam, amikor fogalmam sem volt róla, mi történik körülöttem, csak azt tudtam, hogy a babám veszélyben van.
Később szembesülnöm kellett azzal, hogy a nővér nem áll egyedül a véleményével a világban, rajta kívül is nagyon sokan gondolják azt a császármetszéssel szült anyákról, hogy nem „igazi” anyák. De nincs igaza sem neki, sem a többieknek. Én is anya vagyok. Nemcsak azért, mert gyermekem született, hanem azért is, mert tiszta szívemből anyának érzem magamat.”

#szules #csaszarmetszes


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás