Rájöttem, hogy mégse vagyok transznemű, ezért bepereltem az orvosokat
Manapság gyakori beszédtéma a transzneműség és ezzel összefüggésben a nemátalakító műtétek. Különösen az egyik politikai oldal sajtójában népszerűek azok a történetek, melyekben még egészen kicsi gyerekek műtéteiről esik szó, amit olvasva szerintem nem csak bennem merül fel a kérdés: évekkel a serdülőkor előtt honnan tudja egy gyerek, hogy transznemű-e, illetve ugyanez a kérdés merülhet fel az azonos nemhez való vonzódás vonatkozásában is?
A fenti kérdésekre talán részben választ adhat az alábbi történet, melyben egy most nagykorúvá vált fiatal azért indított pert az orvosai ellen, mert 12 éves(!) korában eltávolították mindkét mellét, miután az interneten influenszereket nézve azt hitte magáról, hogy transznemű.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A 18 éves Kayla Lovdahl elmondta, hogy az orvosok ösztönözték a kettős melleltávolításra (masztektómiára), mely hatalmas lelki és testi sebeket okozott számára, és azóta már mélyen megbánta döntését. Ami állítólag nem is 100 százalékban a saját döntése volt, mert az egészségügyi szakemberek győzködték, hogy vesse alá magát a műtétnek – Kayla azzal vádolja őket, hogy csak a saját profitjukat tartották szem előtt. Ezért most kártérítési pert indított az orvosok ellen, a keresetben szereplő kártérítési összeget azonban nem hozták nyilvánosságra a sajtóban. Azt mondja, hogy 13 éves korában csak azért távolíttatta el a melleit, mert orvosai meggyőzték arról, hogy transznemű. A kereset szerint orvosai hagyták, hogy a naiv, hullámzó érzelmektől fűtött gyermeki énje beleegyezzen a felajánlott kezelésekbe.
Miután évekig küzdött mentális egészségi problémákkal, Lovdahl azt állítja, hogy 11 éves korában „a világhálón transznemű influenszereknek volt kitéve”, akik „tévesen” elhitették vele, hogy transznemű.
Mivel szülei tanácstalanok voltak, mivel tesznek neki a legjobbat, a tini orvosi segítséget kért, akik rövid időn belül kockázatos kezelések felé irányították. Egy évvel később, mindössze 12 évesen, már pubertásblokkolókat és tesztoszteront szedett, annak ellenére, hogy a per szerint soha nem kapott esett át megfelelő pszichológiai vizsgálaton.
Amikor szülei aggodalmukat fejezték ki a felajánlott műtétek miatt, Lovdahl orvosai állítólag ezt mondták nekik:
„Még mindig jobb egy élő fiú, mint egy halott lány.”
A nemváltó műtét előtt állapotfelmérés csupán 75 percig tartott, Lovdahl állítása szerint mindössze egy „ideológiai és profitorientált orvosi beavatkozást+ szolgált.
Lovdahl hat hónapon belül kettős masztektómián esett át, ám ezt a döntést mára már megbánta, miután egy évvel ezelőtt visszatért az eredeti neméhez.
A perben hozott döntés elítélte a rendszert, amely lehetővé tette, hogy ilyen fiatalon alávesse magát az invazív műtétnek, mondván:
„Nincs az orvostudománynak olyan területe, ahol az orvosok műtétileg eltávolítanak egy tökéletesen egészséges testrészt, és szándékosan előidézik az agyalapi mirigy kóros állapotát, pusztán egy serdülőkorú gyermek kívánságára alapozva.”
Lovdahl jelenleg pszichoterápiában részesül mentális egészsége támogatására, amiről azt mondja, hogy ez az az ellátás, amit mindvégig biztosítani kellett volna számára – áll a periratokban.
„A transzneműként azonosított gyermekek túlnyomó többsége a kora serdülőkorban kért műtéttel azt kockáztatja, hogy megbánja a döntést, miután elég idős lesz ahhoz, hogy felismerje az őt ért veszteségeket”
– teszi hozzá Lovdahl, aki szerint a kórház és az orvosok nem adtak neki és szüleinek olyan információkat, melyek alapján tájékozott döntést hozhattak volna az orvosok által felajánlott kezelésekről.
Egy nyilatkozatban az ügyvédei az orvosi beavatkozásokat „a gyermekbántalmazás őrült formájaként” bírálták.
Fotó: New York Post
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!