top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Rettegek a terhességtől és a szüléstől, mit tegyek? – a tokofóbiáról

A nők többsége számára a várandósság és az anyaság izgalmas élmény, az életút következő természetes lépcsőfoka. Ezzel azonban nem mindenki van így, sőt vannak közöttünk számosak, akik éppen ellenkező módon élik meg életük e szakaszát. Köztük van a Dubaiban élő, de Indiában született Vanessa Joseph, aki így beszél életének erről az időszakról: „Nem azért éltem meg így, mert egy karrierista, sikerorientált nő lennék, aki a gyermekszülést a munkahelyi előrejutás akadályozójaként élné meg. Egyszerűen csak rettegtem attól, a lelkemben meghaltam már csak annak a gondolatától is, hogy várandós legyek.”

Kérlek, hogy most ne hagyd abba az olvasást azzal, hogy „minek az ilyennek gyerek”, hanem beszéljünk inkább a tokofóbiáról. Hallottál már erről? Nem? Pedig nem kevés nőnek okoz problémát.

 
„Szinte sokkolt már a gondolata is annak, hogy anya legyek. Az sem segített, hogy alig voltam 30, amikor 2014-ben férjhez mentem, ekkorra azonban már több barátom is volt, akiknek az anyukái elárasztottak lelkileg megterhelő, fájdalmas élményeikkel terhességeikre és szüléseikre visszaemlékezve. Így utólag is úgy értékelem, hogy minden, amit hallottam, csak ráerősített a félelmeimre, még akkor is, ha a történetek vége gyakran nyakon volt öntve azzal az unásig ismételt cukorhabos klisével, hogy a történet vége minden szenvedést megért.”

Nem javított a helyzeten az sem, hogy az esküvő után egy évvel Vanessa teherbe esett, a terhesség azonban mindössze 6 hét elteltével vetéléssel végződött. Majd egy évvel ezelőtt ugyanez ismétlődött, ezúttal azonban Vanessa 9 hetes várandós volt, amikor elvetélt.

És ha mindez nem elég, a vetélésekért saját magát okolta, azt, hogy a terhesség miatti félelmében annyira negatív érzésekkel állt a gyermekvállaláshoz. Ráadásul ekkortájt költözött Indiából az Egyesült Királyságba, ezért ez minden szempontból egy stresszel, félelemmel, betegségekkel és negatív élményekkel terhelt szakasz volt az életében.

„Semmi élvezetet nem találtam életben. Nem hiszem, hogy abban az időben volt más dolog, ami nagyobb rettegéssel töltött volna el, mint a terhesség. Az összes többi nehézségen képes voltam úrrá lenni, de a terhességnek már a gondolata is végzetnek tűnt számomra.”

A fordulatot az hozta el, amikor Vanessa 2017-ben harmadszor is teherbe esett. Második vetélése után elhatározta, hogy gyökeresen változtat a terhességgel kapcsolatos hozzáállásán.

„Ha valaki mentális okokból két babát is elveszít, akkor gyökeres változtatásra van szüksége a gondolkodásában. A második vetélésem megtanított arra, hogy ha harmadszor is megadatik számomra a terhesség, akkor azt végig kell csinálnom minden áron.”

Azt mondja, hogy nem könnyítette meg a helyzetét a pandémián kívül az sem, hogy rengeteg téves információ keringett arról, hogy maradjon otthon vagy sem, éljen-e aktív életet vagy sem, kimozdulhat-e otthonról egy ebéd vagy vacsora erejéig vagy sem, emelhet-e nehezet vagy sem, kettő helyett kell-e ennie vagy sem – és a sort még hosszan folytathatnánk.


A legtöbbet abból tanultam, amit néhány barátom mondott nekem:

„A várandósság nem betegség, hanem egy olyan élmény, aminek minden ízét és illatát ki kell élvezni. Élvezd hát minden pillanatát!”

Ez a felismerés erejével hatott Vanessára, aki egészen addig abban a hagyományos értelmezésben gondolt a várandósságra, ami a várandós nőt szinte testileg fogyatékos, állandó gyámolításra szoruló személyként láttatja.

„Hatalmas szabadságot adott, hogy kiléphettem ebből a szerepből és bármit megtehettem, amit csak akartam. Új fitnesz programot dolgoztam ki magamnak, ami szerint naponta 7 kilométert gyalogoltam. Újragondoltam az érzéseimet, és pozitívan kezdtem gondolkodni a várandósságra és arra az új életre, ami vár rám.”

Milyen tanácsokat adna Vanessa azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint ő?

Ne olvass híreket!

„Az egyik trükk, amit bevetettem, hogy a várandósságom alatt egyáltalán nem olvastam híreket, így nem volt, ami lelkileg táplálta volna a félelmeimet.”

Ne terheld magad túl felesleges információkkal!

„Nem kutattam semmi után az interneten, kivéve a baba növekedésének mérföldköveit és azt, hogy a terhesség adott szakaszában mit ehetek és mit nem.”

Ne tápláld a félelmeidet!

Próbáld megállni, hogy nem guglizol rá minden tünetedre! „Talán még emlékszel az internet előtti időkre, amikor nem volt kéznél minden hír és információ.”

Keresd a pozitív történeteket!

„Igyekezz olyanokkal beszélgetni, akik pozitív sztorikkal bátorítanak. Vedd magad körül pozitív személyiségekkel!”

Kerüld a negatív szüléstörténeteket!

„Ha valaki elkezdi mesélni a traumatikus szülését, udvariasan állítsd le. Soha ne bonyolódj negatív beszélgetésekbe, míg a különböző vizsgálatoknál vársz a sorodra.”


Így rombolnak a szülési rémtörténetek

A gyermek világrahozatalát kísérő normális aggodalmak kézben tartása is gyakran kíván orvosi segítséget, ahogy oktatást, közösség támogatását és önsegítő stratégiák alkalmazását is. Néha azonban ez a félelem patológiássá és annyira súlyossá válhat, hogy a nők elkerülik a terhességet vagy a szülést. Ez a tokofóbia, a gyermekvárás és a szülés miatti félelem, ami akár arra készteti az érintetteket, hogy elkerüljék a terhességet, még akkor is, ha gyermeket akarnak, vagy jobb esetben a császármetszést választják a hüvelyi szülés helyett. A tokofóbia tipikusan olyan nőknél fordulhat elő, akik még nem szültek gyermeket, vagy akik korábban traumás születési tapasztalatokat szereztek.


Pusztán az orvosi tényeket nézve, a tokofóbia speciális szorongásos zavar, amelyben az emberek irracionális mértékű félelemmel telnek el az utódok világrahozatalával kapcsolatban. A rendellenesség tünetei magukban foglalhatják az alvászavarokat, a pánikrohamokat, a rémálmokat és az elkerülő viselkedést. A szorongásnak sokféle megjelenési formája lehet, a már említetteken kívül megjelenhet a rettegés a születési rendellenességek, a halvaszületés, a gyermekágyi halál és egy sor hasonló nem kívánatos esemény vagy körülmény miatt. A félelmeik hatására a tokofóbiás nők elutasíthatják a szexualitást, vagy abortuszra mehetnek, esetleg nehezen hordják ki a gyermeküket, akihez a megszületése után egyes esetekben nehezen alakítanak ki megfelelő kötődést.


A tokofóbia számos ok miatt kialakulhat. Van néhány jellegzetes tényező, amely elősegíti a fejlődését, beleértve az ismeretlentől való félelmet, az érintett élete és magánélete feletti kontroll elvesztését, a korábbi szexuális bántalmazást, a fájdalomtól való félelmet, a csecsemő életéért való aggodalmat vagy az orvosok iránti bizalom hiányát.


Az elsődleges tokofóbia olyan nőknél fordul elő, akiknek még nincs szülési tapasztalatuk. Különösen azoknál jelentkezhet, akik nagyon fiatalon esnek teherbe. Ez a fajta félelem figyelhető meg a szexuálisan bántalmazott vagy megerőszakolt lányok és nők esetében. Az orvosi vizsgálatok a terhesség, illetve a szülés során elvégzett vizsgálatok, műveletek is felidézhetik az eredeti traumát. A másodlagos tokofóbia olyan nőknél fordul elő, akik korábban már voltak várandósak és vannak tapasztalataik a szülésről. A szorongás gyakran a traumás terhesség és születés következménye. Ugyanakkor előfordulhat olyan nőknél is, akiknek normális, nem traumás szülésük volt, valamint akik elvetéltek, halott gyermeket hoztak világra, terhességmegszakításon estek át vagy eredménytelen volt a termékenységi kezelésük.


A kutatók sokféle magyarázatot adtak a tokfóbia kifejlődésére, de ezek közül a leggyakoribb, hogy más nők szülési tapasztalatainak megismerése, beszámolóik meghallgatása traumatizáló volt, illetve a nem megfelelő fájdalomkezelés miatti félelem és a már meglévő pszichiátriai problémák (elsősorban a szorongás és a depresszió) szintén hatással vannak az állapot kialakulására.


Milyen gyakori a tokofóbia?

Teljesen normális a terhesség és szülés miatti félelem, aggodalom. Ez egy határig még hasznos is lehet, hiszen a kismamákat arra készteti, hogy megfelelő életvitelt folytassanak, illetve kérjenek gondozást és tanácsot, hogy megbirkózzanak az aggodalommal. Az ilyen félelem meglehetősen gyakori, a várandós nők 80 százaléka érez bizonyos fokú szorongást, és aggódik olyan szüléssel kapcsolatos dolgok miatt, mint a fájdalom, az egészség és a biztonság. A nők többsége képes megbirkózni ezzel a helyzettel, s ha többet szeretne megtudni a terhesség és szülés folyamatáról, akkor elbeszélget más nőkkel, és tanácsadásra megy a terhesgondozókhoz. Bizonyos esetekben azonban a félelem annyira súlyos és elgyengítő lehet, hogy már tokofóbiaként diagnosztizálható.


Hogyan lehet segíteni a tokofóbiásokon?

Fontos, hogy a tokofóbiás nők kezelést kapjanak annak érdekében, hogy mind az anya, mind a gyermek egészséges legyen. Ez magában foglalhatja a nő szülésze által nyújtott támogatást pszichológus vagy pszichiáter bevonásával. De jó eredményt csak a sokoldalú támogatás hozhat, amelyben részt vesznek a professzionális szakemberek, de a család és a közösség is. Azaz olyan körülményeket kell teremteni már a gyermekvállalás megtervezésétől kezdve, hogy a szorongás és a stressz minél alacsonyabb szintre szoruljon vissza. (Forrás: Házipatika)


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Az Anyás-Apás várandóssággal foglalkozó korábbi cikkeiért ide kattints!



Comentários


bottom of page