top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Nil nocere, avagy amikor a sztárséf felesége „workshopot” tart

Igen, a sztárséf felesége úgynevezett „workshopot” tart a gyermekágyas időszakról. Minden alapja és ismerete meg is van hozzá, hiszen már legalább négy hónap eltelt a kislánya megszületése óta. Igen, ez irónia volt. Véleménycikk következik.

Szívügyem a hiteles egészségügyi tájékoztatás, lássuk hát, mi is a bajom ezzel.

 

Már bárki számára elérhető a sztárséf felesége által közzétett fizetős khmmm... hát izé, nem is tudom, miként definiáljam. De mivel ő maga workshopként hirdeti, első körben nevezzük mi is workshopnak.


Az e-nyelv.hu így határozza meg a workshop lényegét:

Eredeti jelentése műhely. A szó mai leggyakoribb alkalmazása szerint egy adott szakterület iránt érdeklődő emberek találkozóját hívják így, melynek célja, hogy közös munkával valami újat – általában szellemi terméket – hozzanak létre az adott témában.

Hmmmm... akkor most mindenki döntse el magában, hogy közös munkával milyen új szellemi terméket hoz létre egy videó, amiben egy újdonsült elsőgyermekes anyuka számol be a szülés és az azt követő két hónap alatt szerzett tapasztalatairól. A tapasztalatokat leszűrve, megérlelve nyilván, hiszen azóta legalább újabb két hónap telt el. Igen, ez megint irónia volt.


De mivel már a workshop instagramos beharangozójában leírta, hogy nem szeretné, ha idétlen tizenévesek és besavanyodott nagymamák mondanának véleményt a workshopok világában tett első próbálkozásáról (állítólag ezért is tette fizetőssé anyai tapasztalatai értékes kincseit), bár nem érzem magam egyik skatulyába tartozónak sem, hadd ne én mondjak véleményt a dologról, hanem az internet népe. No nem a Rácz Jenőné született Gyuricza Dóra által megosztott visszajelzésekre gondolok, mert azok közé – hogy, hogy nem – egyetlen negatív vélemény sem tudta beverekedni magát.


Hopp, egy Instagram-sztori, ami remek apropót kínált a vélemények kifejtéséhez a Redditen. A Redditben az a jó, hogy az érintettnek nincs lehetősége bármilyen módon „kigazolni” a neki nem tetsző kommenteket, így arra sincs lehetősége, hogy a kommenteket ugyanolyon fényesre és hibátlanra polírozza cenzúrával, kitiltással és moderálással, mint az egész képet, amit mutat magáról.


Maga az Insta-sztori tartalma is megér egy misét, előbb erről, majd nézzük a kommenteket.

„Szia Dóri! Most, hogy anya vagy, mit üzennél egy harcos lombik párnak?”

És a válasz:

„A dolgok sokszor nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk és a gyermek érkezése egyáltalán nem a mi döntésünk. Van egy kis angyalka fent aki majd lejön hozzátok amikor eljön az ideje. Ha ez az idő ... soha [nem jön el], akkor is az Ő döntése nem a tiétek. A megfoganás és a születés is a baba döntése bármennyire is szeretnétek ezt befolyásolni.”

Ööö... Nos, itt inkább át is adom a terepet a kommenteknek, melyekből kiderül a kommentelők véleménye erről az gondolatról és arról is, hogy ennyi empátiával kell-e, szabad-e bárkinek úgynevezett workshopot tartania anyáknak, leendő és nem utolsósorban reménybeli anyáknak – és úgy egyáltalán bárkinek.


Van, aki a tudományos megalapozottság – vagy inkább annak hiánya – felől közelíti meg a kérdést:

„Ettől a poszttól a biológiakönyveim máglyára vetették magukat.”

Más egy mondatban összefoglalta, mi az olvasata az angyalkás eszmefuttatásnak, éppen egy babáért küzdő pár számára:

„Szóval azt üzeni nekik, hogy adják fel, mert nincs értelme? Biztató.”

Egy érintett így kommentálta a dolgot:

„Én eléggé jártasnak érzem magam a témában. Három sikertelen lombik van a hátam mögött. Az ilyen gondolkodás taszítja a meddő nőket egyenesen az összeomlásba!! Annyira káros, hogy azt nem tudom elmondani! Nem a baba dönt, hanem a tested. Ha betegséged van, azért nem jön össze. Ennyire egyszerű! Ha olyan a betegség, lehet rajta segíteni, ha nem, akkor nem. Én is rendes életet élek, férjemmel több mint 13 éve élünk szerelemben, boldogságban, stabil háttérrel, imádjuk a gyerekeket, van két keresztgyerekünk, akiket imádunk (meg egy csomó fogadott). És nem választ minket egy angyalka? A nagy lófaszt! Endometriózisom van. Ennyi.”

Egy másik érintett gondolatai, amivel már kicsit át is evezünk olyan vizekre, kellenek-e ezek a workshopok, pláne annyi háttérinformációval és empátiával, ami ebből az Instagram-sztoriból lejön, vagy többet ártanak, mint használnak (természetesen a workshop ötletgazdájának bankszámláján kívül):

„Ilyet írni egy lombikon áteső párnak elég szívtelenség. Tudja vajon, mekkora lelki és fizikai teher egy lombik? A rengeteg negatív teszt, ilyen-olyan kivizsgálások, megannyi gyógyszeres kezelés, a remény, hogy na most majd összejön... Nekem is elsőre összejött a gyerek, a barátnőmék pedig már lombikra indultak, mikor megfogant a babájuk. Hányszor dédelgette a kisfiamat és mondogatta, hogy bárcsak neki is sikerülne. Annyit mondtam, hogy ne aggódj, biztosan sikerülni fog, és ennyi. Ennél többet nem kell és nem is szabad mondani. Én nem jártam végig ezt az utat, a sztori szerzője sem tette, ezek után hogyan is tudna erről bármit is mondani érdemben? ... De ilyet odatolni, hogy ja, hát ne foglalkozz vele, mert amúgy se te döntöd el, hogy lesz gyereked, lehet sosem lesz, ez van... nettó érzéketlenség.”

És hogy erőltetni kell-e ezt a workshoposdit?

„Kevés idegesítőbb dolog van, mint mikor valaki gyereket szül, amihez amúgy se ész, se IQ, se előképzés, semmi nem kell, csak szex. Majd 4 hónapos gyerekkel hirtelen orvos, bába, spirituális vezető, tanácsadó, megmondó, „kihaénnem” hozzáállású, mindenben okoskodó ember lesz.”

És egy másik vélemény a toxic positivity, azaz a toxikus "pozitivitás" témájáról:

„Nem az első poszt tőle, hogy úgy mond véleményt dolgokról, hogy úgy tűnjön, ő megérti mások problémát Ez a posztja, ami legjobban felidegesített. Azt az érzetet kelti, hogy te semmit nem tehetsz, engedd el, és akkor jönni fog, amikor akar. Én se gyermekre vágyó nő, sem meddő nő nem vagyok (vagyis hát ki tudja...), de a többi nő nevében is kikérem magamnak, hogy egy ilyen senki celeb ilyen otromba hülyeséget írjon úgy, hogy közben meg neki láthatólag rögtön összejött a gyerek. Annyira empata a lány, hogy ehhez a kérdéshez a saját kisbabáját ringató képet választotta. Megértünk a pusztulásra, ha ilyen emberek uralják a közvéleményt és véleményt mondanak gyerekvállalásról.”

És hát formálják a közvéleményt, ne legyenek illúzióink:

„Egy influenszer. Akinek hatalmas platformja van, tehát igen, sokak gondolkodását meghatározza, akár tetszik, akár nem. Ha kifejezetten káros gondolatokat terjeszt (mint itt), akkor nagyobb az esélye annak, hogy ezek a követőbázisában is gyökeret vernek.”

Végül térjünk vissza a „workshopra”. Értem én persze a motivációt, hiszen minden celebfeleség fejében gyökeret ver idővel a gondolat, hogy valami produktummal saját jogon definiálják magukat, kiemelkedve a „celebférfi felesége” státuszból. Láttunk már erre sok példát, Sarka Kata, Rogán Cecília és a többiek. Igazság szerint nem mélyedtem el Rácz Jenőné született Gyuricza Dóra iskoláiban és végzettségében, de egészen biztos vagyok benne, hogy van olyan szelete a világnak, amit tanult, amihez ért, amiben kellő előképzettséggel és tapasztalattal rendelkezik. Ezek közül kellene választani valamit a következő workshop témájául, legyen az akár pénzügyi tanácsadás vagy a gyümölcsfák szakszerű metszése.


Mert a gyógyító és segítő szakmáknak van egy alapelve: nil nocere. Latinul van, ezért segítek: soha ne árts! A hályogkovács módjára osztogatott tanácsokkal és „okosságokkal”, saját életünk és helyzetünk általános szabállyá emelésével viszont könnyű átlépni egy keskeny – és veszélyes – mezsgyét.

Nil nocere, kedves Dóra!


Fotó: Dreamstime (a fotó illusztráció)


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!



0 hozzászólás

Comments


bottom of page