Nemcsak tápszerlobbi van, hanem szoptatáslobbi is?
A múltkor egy érdekes véleménycikket olvastam szoptatás kontra tápszer témájában. Az írás szerzője Annabelle Moseley brit költő, kilenc könyv szerzője, aki előadásokat is tart. Előrebocsátva, hogy nem minden ponton értek egyet a véleményével (különösen ami a szoptatásikellék-lobbi állítólagos manipulációit illeti), szó szerint közreadom az írását, mert szerintem érdekes adalékokkal árnyalja a szoptató és tápszerező anyák közötti ádáz és kibékíthetetlen ellentétet.
Pedig szerintem csak mindenkinek meg kellene hagyni a szabad választás jogát. És itt átadom a szót Annabelle Moseleynek.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Újdonsült anyaként újra és újra az hallgattam akár a kórházi szülésfelkészítő tanfolyamon, akár a baráti körömtől, hogy szoptatás a legtökéletesebb babatáplálási forma. Ugyanakkor anyáink és nagyanyáink felvonták szemöldöküket és nem felejtették el megemlíteni, hogy a mi generációnk számos tagja cumisüvegen nőtt fel, és mégis remekül megvagyunk.
Amikor a nagymamám meglátta a noteszemben a szoptatási kellékek hosszú listáját, megemlítette, hogy ő maga hat gyereket nevelt fel, az ő édesanyja tízet, és számukra éppen a tápszerek adták meg annak a lehetőségét, hogy boldog, a gyermekeikre odafigyelő anyák lehessenek.
Milyen érdekes, mennyire más szemszögből nézzük ugyanazt a dolgot.
Akkor arra gondoltam, szegény nagyikám, biztosan nem tudta, hogy a szoptatás sokkal jobb, mint a tápszer, szóval én csinálom jól. De most már sokkal árnyaltabban látom a kérdést.
A szoptatás és az örökös fejés nagyon igénybe veheti a nőket, és sokak számára nehézséget okozhat, sőt fájdalmas is lehet. Az egyik barátnőmnek egyáltalán nem volt teje, ezért gúny és sajnálat tárgya volt a családja részéről. Észrevettétek már, milyen szenvedélyesen tudják szoptatás kontra tápszer témájában egyik vagy másik oldal szószólói győzködni a másik anyát arról, hogy mekkora kudarcot jelent anyaként, ha nem így vagy úgy táplálja gyermekét? És ez mindkét oldalra igaz. Egyszer hallottam egy anyát, aki azért szólt be egy másik anyának, mert az nem pótolta ki az anyatejet tápszerrel, mert szerinte csak tápszerrel biztosítható a baba megfelelő és egészséges súlygyarapodása.
Mi van?
És a másik részről, ott vannak az önnön erkölcsi fölényüktől megrészegült szoptatáspártiak, akik mindent megtesznek, hogy rossz anyának érezze magát mindenki, aki bevallja, hogy tápszert is ad a gyereknek (akár csak pótlásként is).
Rossza anyák lennének? Tényleg?
A szoptatás propagálása mögött is piszkos anyagiak húzódnának meg?
A New York Timesban 2015-ben megjelent egy cikk „Értékén felül eladott szoptatás” címmel arról, a szoptatásról folyó viták során elhangzó érvek milyen változásokon mentek át. Érdemes figyelmesen elolvasni a cikket, mert arra világít rá, hogy ez a kérdés sem válaszolható meg fekete-fehérre leegyszerűsített érvek mentén, hanem inkább a szürke valamelyik árnyalata ábrázolja jól a helyzetet – ahogyan azt a saját életünkben magunk is mindannyian megtapasztalhatjuk. Ebben a cikkben Courtney Jung egyenesen azt állítja, hogy a szoptatás mindenhatóságát igazoló vizsgálatok többségét a szoptatáshoz szükséges kellékeket gyártó és forgalmazó cégek szponzorálják. Ennek igazolására a Journal of the American Medical Association, azaz a JAMA egyik cikkét hozza igazolásul, melyben egy szerzőcsoport 14 ezer anya-gyerek pár 16 éves nyomonkövetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár a szoptatás az értelmi fejlődés terén valóban előnyöket biztosít, ugyanakkor nem csökkenti az elhízás, az asztma, az allergiás betegségek, a fogszuvasodás és a figyelemzavar-hiperaktivitás szindróma (ADHD) előfordulását – és egyébként egy másik vizsgálatban sem találtak különbséget a szoptatott és tápszeres gyerekek IQ-ja között.
Akkor most mit gondoljunk a szoptatásról?
A szoptatásnak megvannak a maga előnyei, nem utolsósorban szoros kötődést biztosít az anya és a baba között, amit különösen élveznek azok, akik erre esküsznek. De az anyatej nem olyan csodaelixír, aminek időnként igyekeznek beállítani, és semmi esetre sem az egyetlen módszer arra, hogy egészséges, értelmes gyerekeket neveljünk.
Arra kellett rájöjjek, hogy minden generációnak megvan a maga igazsága. Manapság a szoptatás népszerű és trendi dolog, ám a nagymamám és az ismerősei közül sokan a tápszert tartották jobbnak, amikor ők voltak fiatalok. A nagymamám ezt azzal indokolta, hogy az ő édesanyja és az előtte élt nemzedékek mind szoptatták gyermekeiket, mégis magas volt a gyermekhalandóság, és a gyerekek gyakran voltak betegek. Őt magát tápszerrel etette az én dédmamám, mégis lassan százéves lesz, egészséges és szellemileg friss.
A szoptatás kiváló alkalom, hogy anya és babája szoros közelségben legyen. Ugyanakkor a tápszeres anyák azt mondják, hogy ezt az intimitást tápszeres táplálás esetén is meg lehet teremteni anélkül, hogy közben a megfelelő tejmennyiségen, fejésen és mellgyulladáson kellene problémázni. Az anyatej varázslatos dolog, de a tápszerek gyártása is nagy múltra tekinthet vissza, így ezekkel is biztosítható a megfelelő tápanyagbevitel és az egészséges fejlődés. Vannak már bio tápszerek is, és speciális tápszereket lehet kapni a speciális igényű babáknak, például a laktózérzékenyeknek vagy a különféle allergiákban szenvedőknek.
Akármelyik oldalon is állsz, a legfontosabb, hogy kellő toleranciával tekints a többi anyára. Az igazság az, hogy mindkét táplálási mód esetében fel lehet hozni pro és kontra érveket, folyamatosan kutatják ezt a területet, és napról napra kerülnek nyilvánosságra friss adatok.
Ha egy anya sokáig akar szoptatni, akkor ezt azért teszi, mert meg van róla győződve, hogy ezzel teszi a legjobbat babájának. Ha valaki fej és rendszeresen tápszerrel pótol, ő azt tartja a legjobbnak. Ha egy anya számára a szoptatás fájdalmas és nehéz, ezért a kizárólagos tápszeres táplálást választja, akkor ő ezzel tesz a legjobbat babájának.
Akárhogyan is van, a gyereknek egy olyan anyára van szüksége, akit nem gyötörnek fájdalmak, akit nem kínoz önvád vagy az értéktelenség érzése, így az egyetlen dolgot tudja nyújtani, aminek mindenhatóságában mindenki egyetért: a szerető törődést.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!