Nem mondjuk el anyának – dehogynem, beszéljünk a pedofíliáról!
A #metoo hashtag után most itt a #wewonttellmom. Oroszországból indul el, azt jelenti, hogy „nem mondjuk el anyának”, és az a célja, hogy arra bátorítsa az embereket: igenis beszéljenek arról, ha gyermekkorukban szexuálisan bántalmazták őket. A mozgalom júliusban indult, azóta több százan osztották meg nyilvánosan a történetüket.
A poszt végén én is hozok közülük néhányat.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Júliusban egy eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó civilszervezet aktivistája, Liza-Alert internetes flashmobot szervezett Oroszországban #wewonttellmom hashtaggel. A hashtag azt jelenti, hogy „nem mondjuk el anyának”, és arra utal, hogy a pedofil cselekedeteket, gyermekkori szexuális bántalmazást elkövetők gyakran azzal bírják hallgatásra az áldozatul választott gyereket, hogy ami történt, az maradjon az ő kis titkuk, ne árulja el senkinek, kiváltképpen ne az édesanyjának. Pedig a pedofíliában éppen az a legveszélyesebb, hogy mindenki hallgat, és még az szemet huny a családban, aki tudja vagy legalább sejti, mi történik az orra előtt. Erről szól egyébként az 1999-ben készült „Szégyen” című családi filmdráma is, melyben az anya és az idősebb testvér is tisztában van vele, mi történik, az egyik mégis csak hallgat és tűr, a másik meg elmenekül, újabb áldozatként hátrahagyva a húgát.
De visszatérve az oroszországi mozgalomhoz, július óta több százan mesélték el a velük történteket a közösségi oldalakon, ami egy picit megmutatja a jéghegy víz alatti részét is, és a mozgalom kitalálója azt reméli, hogy végre sikerül vele ledönteni a hallgatás falát.
Ami az oroszországi statisztikákat illeti, 2016-ban 5038 eset jutott a hatóság tudomására, mely szám 2017-ben 7011-re emelkedett. Ahogyan máshol is, az orosz statisztikákból is az derül ki, hogy a pedofil cselekedetek elkövetői az esetek 70 százalékában a gyerek szoros családi környezetéből derül ki, apa, nevelőapa, nagybácsi, nagyobb testvér, közeli családi barát. Úgy tűnik, hogy a kamaszok ritkábban esnek áldozatul, mint a kisebb gyerekek. Ennek sok oka van, de az biztosan szerepet játszik, hogy egy kisgyerek kevésbé tudja értelmezni, mi történik vele, kisebb eséllyel fogja fel, hogy az, ami történik, nem normális, és ha mégis rászánja magát, hogy elmondja valakinek a baját, kevésbé tudja kifejezni azt, hogy mi is történt valójában. Ezért van az, hogy a kisgyerekek esetében tízből kilenc áldozat hallgat, nem tudja, nem akarja vagy nem meri elmesélni a borzalmat. Ez utóbbira sokszor még az elkövető is rásegít azzal, hogy megfenyegeti a kisgyereket: valami nagyon rossz fog vele vagy az anyukájával történni, ha nem képes befogni a száját. És ha a környezet sejt is valamit, legtöbbször ők is hallgatnak, mert úgy érzik, az egész család becsületén esik csorba, ha kiderül az igazság.
Ezért van az, hogy nagy becslések szerint a tényleges esetek 10-12 százalékában történik hatósági feljelentés. Ami azt is jelenti, hogy a statisztikákban szereplő számot után nyugodtan tegyünk még egy nullát. Az Egészségügyi világszervezet (WHO) adatai szerint a nők 20 százalékát, a férfiak 5-10 százalékát érte szexuális bántalmazás gyermekkorában.
Az alábbiakban néhányat olvashattok a közösségi oldalon megosztott temérdek történet közül. A történeteket olvasva feltűnt az az elgondolkodtató tény, hogy bár a statisztikák szerint az elkövető az esetek túlnyomó többségében családtag, még most is csak szinte kizárólag olyan történetek kerültek napvilágra, ahol az elkövető valaki idegen volt, többségében olyan személy, akivel az áldozat akkor és ott találkozott először és utoljára. Úgy tűnik, a családon belüli hallgatás, a család „becsülete” nagy úr még az áldozatok szemében és évekkel-évtizedekkel az átélt borzalmak után is.
Tatjána története:
„Úgy tízéves lehettem. Az öcsémmel és az egyik barátnőmmel játszottunk az utcán, amikor valahonnan előkeveredett egy rendezett kinézetű férfi. Emlékszem, szép arca és lágy hangja volt. Meggyőzött bennünket, hogy tartsunk vele. Egy óvodához vezetett bennünket, mely aznapra már bezárt. Azt mondta az öcsémnek, Misának, menjen csúszdázni, nekem pedig azt, hogy menjek vele, mert mutat valami fontosat. Elvitt az épület mögé és kezdte levenni rólam a nadrágot, miközben ezt mondta: „Lássuk, mennyire vagy meleg ott benn, mert itt kinn elég hideg van.” Ellöktem magamtól, de nem tágított: „Rendben, akkor próbáljuk meg hátulról.” Végre sikerült megszabadulnom tőle, futottam Misáért, és elmenekültünk. Harmincöt év telt el azóta, de nem tudom feledni a pedofil arcát és azt, mennyire féltem.”
Irina története:
„11 éves koromban éppen a barátnőmnél voltam, amikor a barátnőm bátyja hirtelen minden ok nélkül bezárta a húgát a fürdőszobába, odadörgölőzött hozzám és megpróbált lesmárolni. Nagyon megijedtek és elkezdtem sikítani, ahogy a torkomon kifért. Az ágyra lökött, elkezdte leszedni rólam a nadrágomat és a bugyimat, miközben azt mondta, hogy ugyanezt megtette már a húgával, a húga barátnőivel, és most én következem. Én közben egyre azon voltam, hogy visszahúzzam magamra a harisnyámat. A következő pillanatban a húgának sikerült kijutnia a fürdőszobából és megmentett a bátyjától. Soha nem beszéltem a szüleimnek erről az incidensről.”
Jekatyerina története:
„Éppen hazafelé tartottam az edzésről. Elköszöntem a barátnőimtől és egyedül mentem tovább hazafelé, amikor egy megtermett férfi elkapott. Nyolcéves voltam, és tél volt éppen. Sikítani kezdtem, amit a barátnőim meg is hallottak, de a férfi egy kést szorított a torkomhoz, és azt kellett mondanom a többieknek, hogy minden rendben van. Elkezdett levetkőztetni és simogatni, és azt mondta, hogy én is simogassam őt. Azt mondta, hogy ha tetszik, amit csinálunk, akkor később is találkozhatunk. Igent mondtam, mert attól féltem, hogy különben megöl. Sírva mentem haza, minden ruhám ki volt gombolva. Elmondtam a szüleimnek, mire az apám felkapott egy kést és elindult megkeresni a férfit. Istennek hála nem találta meg, mert akkor gyilkosságért még most is börtönben ülne. Nem jelentettük az esetet a rendőrségen. Eztán minden férfitól rettegtem az utcán még akkor is, ha csak ártatlan járókelő volt.”
Jelena története:
„Anyám esténként egy autósiskolában takarított, ahová engem is gyakran magával vitt. Úgy 5-6 éves lehettem, ésamíg ő dolgozott, én játszottam a szobákban, mert sok érdekeset találtam ott. Egy jó hírű autósiskola volt, ahol főleg férfiak dolgoztak, és mindannyian jól bántak velem. Nem emlékszem már pontosan, hogyan is kezdődött a dolog, de volt ott egy biztonsági őr, aki azt kérte, mutassam meg neki a puncimat, és ő is megmutatta a péniszét. Azt kérte, érintsem meg, és egyszer oda is tettem az ujjamat. Én nem mutattam meg neki a puncimat, mert nem akartam, és különben is több réteg ruha volt rajtam. Aztán bejött az anyám, én pedig kérleltem, hogy töltsük az éjszakát az autósiskolában. Nagyon meglepődött, de természetesen hazamentünk. Már kamasz voltam, amikor rádöbbentem, milyen borzalmas dolog történt velem gyerekkoromban. Nem értettem, hogyan engedelmeskedhettem egyáltalán annak a férfinak, miért nem szaladtam el. Soha többé nem láttam azt az embert, noha az anyám még évekig dolgozott abban az autósiskolában.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!