Nekem is fájt a menstruáció, neked se lesz jobb − az endometriózisról
Manapság mintha kezdene „divatba jönni” az endometriózis. Ami jó dolog. Mert korábban nemigen beszélt róla senki. Az érintett nők inkább magukban szenvedtek, környezetük pedig azt igyekezett beléjük sulykolni, hogy amit éreznek, az az „élet természetes velejárója. Pedig nagyon nem. Szóval beszéljünk az endometriózisról.
Március az endometriózis hónapja.
De mi is az endometriózis?
Endometriózisról akkor beszélünk, ha a normális körülmények között a méh belső felszínét alkotó sejtek a szervezet más pontjain tapadnak meg, amivel az a baj, hogy a hormonok hatásának engedelmeskedve ott is úgy működnek és viselkednek, mintha továbbra is normális helyükön lennének. Azaz a menstruációs ciklus alatt megvastagszanak, növekszenek, majd a havi vérzés idején leválnak és a kísérő vérzéssel együtt távoznak a testből. Ezzel pedig az a probléma, hogy miközben a méh üregéből megvan a vérzés rendes útja a külvilágba a méhszájon és a hüvelyen keresztül, addig például a hasüregből nem tud a vér távozni, így tüneteket és szövődményeket okoz.
Hol tapadhatnak meg ezek a méhsejtek?
Elméletileg bárhol. Leggyakrabban a petefészkekben, a hasüregben és a belekben, ritkábban például a húgyhólyagban. De leírtak már extrém ritka és furcsa megjelenési formákat is, például a szemben, a tüdőben vagy az ízületekben.
De miért teszik ezt a sejtek?
Hogy mi készteti erre a vándorlásra a méh sejtjeit, arra számos elmélet született. Ami egyben azt is jelenti, hogy biztosat senki nem tud. Az egyik elmélet szerint a sejtek a menstruáció alkalmával nem a normális irányba, a külvilág felé sodródnak, hanem éppen ellenkezőleg, visszafelé haladva a hasüregbe kerülnek. Egy másik elmélet szerint valójában általános őssejtekből alakulnak ki, melyek a szervezet bármely pontján megtalálhatók, és melyek egy még pontosan nem ismert genetikai kód hatására aztán a méhnyálkahártyát alkotó sejtekhez hasonló sejtekké alakulnak és eszerint működnek tovább. Megint mások úgy gondolják, hogy a méh belső felszínét alkotó sejteket a véráram elméletileg a szervezet bármelyik pontjára eljuttathatja. Bárhogyan is történek, a következmény mindig az, hogy a szokatlan helyre került sejtek a női hormonok hatására ugyanúgy reagálnak, mintha a méh üregében lennének.
Milyen tünetek utalhatnak endometriózisra?
Mivel az endometriózis-gócok – a fentiek alapján – elméletileg bárhol megtapadhatnak, a tünetek is ennek megfelelően igen változatosak lehetnek. A tünetek tipikusan a menstruáció idején a legkifejezettebbek vagy kizárólag csak azokban a napokban észlelhetők. Másik jellemzőjük, hogy nincsen jellemzőjük, vagyis az endometriózis általában nem jár olyan tünetekkel, melyek specifikusak lennének, és e tünetek alapján biztosan ki lenne mondható az endometriózis diagnózisa. A tünetek általában nem karakteresek, inkább olyanok, melyek számos más betegségre is illenének.
Viszonylag gyakori tünete az endometriózisnak a fájdalmas menstruáció, ami nem is olyan gyakran egészen extrém mértéket is ölthet. Na, ez a része a betegségnek, amit a környezet sokszor nem vesz komolyan, nyavalygásnak, túlzott érzékenységnek tekint. Nekem is fáj a menstruáció, anyámnak is fájt, neked is fog fájni, kislányom.
A másik relatíve gyakori tünet a túlságosan bőséges havi vérzés.
Ha az endometriózis a petefészkekben alakul ki, akkor ennek eredményeként ciszták jöhetnek létre. Ezek jellemzője, hogy a már említett ismétlődő vérzések miatt a ciszta beltartalma kezdetben véres, majd a vérben lévő festékanyag lebomlása során barnává válik. Ezért csokoládécisztáknak is szokás ezeket nevezni.
És ezzel nagyjából végére is értünk a viszonylag jellegzetesnek mondható tüneteknek.
A további tünetek attól függnek, hogy az endometriózis-gócok pontosan hol helyezkednek el.
Ha a belekben, akkor görcsös hasi fájdalmat, hasmenést, menstruáció idején jelentkező végbélvérzést okozhatnak. A tünetek sokszor az úgynevezett irritábilis bél szindrómával téveszthetők össze, és nem ritka, hogy a beteget évekig, sőt évtizedekig ezzel a diagnózissal kezelik.
Ha a húgyhólyag falában vagy annak felszínén vannak a sejtes felrakódások, akkor ismétlődő húgyúti fertőzések, a menstruáció idején jelentkező vérvizelés fordulhat elő.
Beszélni kell a meddőségről is!
Tipikusnak mondható az az eset, amikor egy pár hiába szeretne gyermeket, a nő nem esik teherbe. A meddőség okának kiderítésére kivizsgálás indul, és ez igazolja az endometriózist. Az endometriózis jó eséllyel okozhat meddőséget, hiszen a meddő nők kb. 40 százalékánál végül endometriózist kórisméznek. Fontos azonban, hogy az endometriózis nem mindig jár meddőséggel, és ez fordítva is igaz, ha igazolódik is endometriózis, soha nem mondható ki teljes bizonyossággal, hogy ez és csak ez okozza a meddőséget.
Vannak-e módszerek az endometriózis kimutatására?
Olyan módszer nincs, ami önmagában alkalmas lenne az endometriózis diagnózisának felállítására. A legfontosabb módszer a laparoszkópia, azaz gyanúba vett terület direkt áttekintése erre alkalmas optikával rendelkező berendezés segítségével. Az eszköz bevezetéséhez előzetesen egy kis metszést kell ejteni a hasfalon.
Ezen kívül is vannak még módszerek, de ezek inkább kiegészítő szerepet játszanak, illetve inkább az egyéb szóba jövő kórképek kizárására vagy igazolására szolgálnak. Ezek közé tartozik például az ultrahangvizsgálat, a CT- és MR-vizsgálat.
Van megoldás?
Bár egyelőre nem létezik olyan módszer, mellyel azonnal, biztosan és véglegesen gyógyítható lenne az endometriózis, nem vagyunk teljesen eszköztelenek.
A kezelésnek három fő pillére van: a fájdalomcsillapítás, a hormonkezelés és a műtét. Ezen kívül – az endometriózis-gócok elhelyezkedésétől függően – egyéb módszerek is szóba jöhetnek. A kezelési tervet az orvos mindig egyedileg, az adott beteg körülményeinek, tüneteinek és igényeinek, illetve a betegség helyének, jellegének és súlyosságának ismeretében állítja fel.
Amennyiben az endometriózis meddőséget okoz, a „kezelés” részét képezik a mesterséges megtermékenyítési eljárások, köznapi nevén a lombikkezelések.
És hogy mit akartam ezzel az egésszel mondani?
Több dolgot is. Legelőször is azt, hogy nem kell némán szenvedni, nem szabad elfogadni, hogy a havonta ismétlődő vagy súlyosbodó kínok a női élet természetes velejárói lennének. Másodszor azt, hogy akinek endometriózisa van, az koránt sincs egyedül problémájával, nagyon sok sorstársa van. Talán éppen a szomszéd asztalnál dolgozó kolléganője, aki ugyanígy némán szenved, és ő is azt hiszi, hogy egyedül neki vannak ilyen panaszai.
Mi a teendő tehát? Egyrészt bontsuk le a hallgatás falát, másrészt panaszok esetén irány a nőgyógyász, harmadrészt pedig ha már ott vagy, NE. HAGYD. MAGAD. LERÁZNI!
Forrás: UpToDate
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!