• Anyás-Apás

Nők a szögesdrótok között – ismét az endometriózisról

Azt szokták mondani, hogy az endometriózis a néma kór, hiszen nem látszik, sőt a beteg környezete sokszor még azt is kétségbe vonja, hogy az évek-évtizedek óta fennálló panaszok mögött valóban betegség áll, és azokat nemcsak a beteg képzeli be magának.


Egy ír énekesnő most szokatlan, ámde kétségkívül hatásos módját találta ki annak, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant, és tudatosítsa az emberekben, hogy az endometriózis nem hiszti, hanem nagyon is komoly betegség.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Március az endometriózis hónapja. Az ilyen „hónapok” célja, hogy valamire ráirányítsa figyelmet, tudatosítsa az emberekben, hogy az adott dolog létezik, sőt lehet, hogy sokak életét nap mint nap meghatározza. Az endometriózisról ma már szerencsére sokkal többet beszélünk, mint akár néhány évvel ezelőtt, és ez jó dolog. Jó dolog, hiszen az endometriózis még ma is sokak által ismeretlen betegség – sem az orvosok, sem a betegek, pláne nem a betegek környezetében élők nem gondolnak a betegségre. Így aztán tulajdonképpen nem is meglepő, hogy a betegek sokszor évekig, sőt több mint egy évtizedig járnak orvosról-orvosra, míg szerencsés esetben kiderül, mi a baj. Környezetük pedig könnyen rásüti a betegekre, hogy csak beképzelik maguknak, hogy bármi bajuk is lenne, és előbb inkább a fejükben kéne rendet tenni.

Már beszélünk róla, de nem eleget.


Meghökkenteni és megismertetni

Őszintén szólva nem mindig az én ízlésem szerint való, amikor valaki tudatos polgárpukkasztással akarja felhívni valamire a figyelmet. De azt is belátom, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nincs más megoldás.


Valószínűleg így gondolta egy írországi énekesnőnek, Ruth-Anne Cunningham is, aki egy meglepő – sokak által talán megbotránkoztató – testművészeti alkotással igyekezett felhívni az endometriózisra a figyelmet. Ehhez a hasára festett szögesdrótok közé írta az endometriózis néhány gyakori tünetét: a puffadást, fájdalmat, meddőséget, kimerültséget és hegeket.

Instagram-posztjában a fotó mellé magyarázatot is mellékelt, melyben elmondja, hogy hosszú ideje szenved a betegségben, és a fotóval a célja nem a megbotránkoztatás vagy az, hogyan öncélúan magára irányítsa a figyelmet, hanem fokozni szeretné a betegséggel kapcsolatos tudatosságot – elsősorban 34 ezer követőjében, de általánosságban mindenkiben.


Ezt írja: „Ha valamit nem látunk, az nem jelenti egyben azt is, hogy nem is létezik. Ezzel a fotóval az a célom, hogy segítsenek láthatóvá tenni azt a fájdalmat, mellyel minden tizedik nő nap mint nap kénytelen megküzdeni amiatt, mert endometriózisa van. Ezzel nem szimpátiapontokat akarok gyűjteni magamnak, hanem edukálni szeretném a társadalmat és növelni a betegséggel kapcsolatos tudatosságot. Tudom, hogy nagyon nehéz megérteni és elfogadni egy olyan betegséget, mely mélyen belül zajlik, ezért kívülről láthatatlan.”

A betegségem során sokszor éreztem azt, hogy nem hisznek nekem, az gondolják, hogy csak feleslegesen drámázom, és hogy biztosan nem is lehet az olyan rossz, mint ahogyan állítom, hiszen kívülről úgy tűnt, hogy minden teljesen rendben van velem. És pontosan ez volt a legrosszabb az egészben. Ezért döntöttem úgy, hogy megkérem az én csodálatos barátnőmet, Jemma Louise-t, aki testfestéssel foglalkozik, hogy segítsen abban, hogy vizuális eszközökkel bemutathassam a valóságot.

Jelenleg 200 millió nő el úgy a világban, hogy a fájdalom és kimerültség miatt naponta érzi azt, mintha szögesdrótok szorítanák a testét, évek telnek évek után azzal, hogy a diagnózisra vár vagy igyekszik felépülni az egymást követő műtétekből abban az állandó félelemben, hogy talán soha nem lehet gyermeke.”

Köszönöm, hogy valaki végre kimondta!

Nagyon sokakat mélyen megérintett a poszt, és sokan megköszönték neki, hogy mert beszélni közös problémájukról, amiről ők talán soha nem beszélnek nemhogy a nagy nyilvánosság előtt, de még szűkebb környezetükben sem.


Nem meglepő hát, hogy a kommentek elárasztották az énekesnő Instagram-oldalát. Nagyon sokan megköszönték neki, hogy ilyen bátran ki mert állni egy jó részt még ma is tabunak tartott témával, és rengeteg sorstársa nevében beszélt az endometriózisról. „Könnyek között olvastam a posztodat, mert én is endometriózisban szenvedek, és pontosan értettem, amit a mindennapos küzdelmekről írtál. Akit nem érint a probléma, annak talán fogalma sincs, miről akar szólni ez a fotó, de engem mélyen megérintett. Azt érzem, mintha a méhem haldoklana ott benn” – írta valaki. „Gyönyörű, mélyen érintő és gondolatkeltő fotó. Köszönöm, hogy megosztottad” – írta valaki más.


És ami ennél is fontosabb, a fotó nagyon sokakat felbátorított arra, hogy nyilvánosan is elmondják a saját történetüket.

„Én 13 éves koromban kaptam meg a diagnózist, és a tinédzserkoromat drámakirálynőnek bélyegezve töltöttem. Még az orvosok között is volt olyan, aki elküldött azzal, hogy szüljek gyereket a barátomnak, az majd segít. Elképesztő, hogy az egészségügyi rendszerünk mennyivel az igények mögött kullog, ami sürgős változtatást sürget”

– írta az énekesnő egyik követője.


Igaza van Ruth-Anne Cunningham és mindenkinek, aki azt mondja, hogy endometriózis ügyben a fejekben kéne végre rendet tenni. De nem a betegek, hanem a laikus és szakmai társadalom fejében. Ha egy ilyen fotóval, akkor ilyennel.

#endometriozis #fajdalom #foto #instagram #cunningham


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Az Anyás-Apás endometriózisról szóló cikkeiért ide kattints!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás