• Anyás-Apás

Nárcisztikus szülővel nem könnyű az élet. Hogyan ismerd fel, hogy párod nárcisztikus?

Veszélyesen keskeny a mezsgye az egészséges önbecsülés és a kórosan felpumpált egó között. Mi történik, ha valaki túlzott, már-már patológiás önérzettel vállalja a szülőséget? Ők „nárcisztikus szülővé” válnak, akik folyton abba a csapdába esnek, hogy figyelmen kívül hagyják annak a gyereknek az érdekeit, akinek egészséges fejlődéséért éppen felelősséggel tartoznának.

Hogyan ismerd fel, hogy te vagy a párod nárcisztikus szülő? Mit tehetsz? Milyen stratégiák működnek?

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A pszichológusok általában úgy írják körül a nárcisztikus szülőt, hogy ő az, aki úgy foglalkozik a másik emberrel, köztük saját gyermekével is, hogy az önmaga számára előnyös legyen. A hangsúly az „önmaga számára előnyös”-ön van. Az ilyen viselkedéssel azonban a gyermek önértékelését csökkenti, ami ellen a gyermek a szülőnél, azaz nála keresi a válaszokat és a megerősítést, ezzel a felnőtt önérzetet erősítve. Igazi ördögi kör.


Milyen közös vonásai vannak a nárcisztikus szülőknek?


Leginkább az alábbiak emelhetők is:

  • Az empátia hiánya

  • Gyermekük gondolatainak és érzéseinek elutasítása

  • Féltékenység

  • Manipuláció

  • A gyermek erősödő függetlenségének aktív megakadályozására irányuló törekvés

  • A gyermek teljesítményének és eredményeinek folyamatos leértékelése

  • Irreális elvárások támasztása, amelyek a saját szükségleteik kielégítésére irányulnak, nem pedig a gyermekükére

  • Hajlamosak megtagadni a gyermektől a függetlenséget és saját valódi értékének érzését


A pszichológusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy figyelnünk kell arra, miért és mikor minősítünk egy szülőt nárcisztikusnak. Előfordulhat ugyanis, hogy gyakran azt nem szeretjük másokban, amit saját magunkban nem szeretünk. Szóval egy önvizsgálat semmiképpen nem árt elöljáróban, hogy saját hiányosságainkat vetítsük rá a másikra.


A nárcisztikus szülő viselkedésében fennálló „zavar” egyik fő jellemzője az állandó irányításra való törekvés, amihez igen szorosan merevség is társul. Az állandó kontroll megteremtésének és fenntartásának igyekezete azonban nagyon gyakran ellenállásba ütközik a környezet részéről, ami tovább fokozhatja a kontroll iránti igényt minden olyan helyzetben, amikor az egyik személy a kapcsolatban – legyen az akár párkapcsolat, akár szülő-gyermek kapcsolat – függetlenségre törekszik, míg a másik a kontrollt akarja továbbra is fenntartani.


De vajon valaki nárcisztikusnak születik, vagy ez idővel alakul ki?

A pszichológusok szerint mint sok pszichológiai rendellenesség, a nárcisztikus vonások is gyakran gyermekkori traumákból fakadnak. A szülők gyakran úgy nevelnek, ahogyan őket nevelték, gyakorlatomban a szülők gyakran úgy nevelnek, ahogyan őket nevelték, és nem tudják vagy nem akarják másként csinálni. Szüleik sok szempontból rossz példaképek voltak számukra, sok tekintetben nem tudtak eléggé jó környezetet biztosítani, azaz olyan teret, ahol a gyermeket szeretik, értékelik, figyelembe veszik érzéseit és érdekeit, és támogatják őt. Amikor szülővé válnak, mégis mindent ugyanúgy csinálnak. Ennek eredményeképpen sok felnőtt, aki nárcisztikus vonásokkal jelentkezik, nem tanulta meg, hogyan kell önszabályozni és/vagy kezelni az impulzusait. Saját sebezhetőségükkel vagy érzéseikkel is küzdhetnek, ami megnehezíti, hogy együttérzőek legyenek mások érzései vagy szükségletei iránt.


Ami a szülői nevelést illeti, a dolgok általában jól működnek a gyermek életének első néhány évében, de abban a pillanatban, amikor a gyermek „lázadni” kezd vagy individualista lesz, ez előhozza a nárcisztikus személy mögöttes bizonytalanságát, ami konfliktushoz és kapcsolatvesztéshez vezet. A legrosszabb az egészben, hogy talán meg sem értik a gyermeknek azt az igényét, hogy egyedi legyen; lehet, hogy csak azt gondolják róluk, hogy nehéz esetek. Ezek a kapcsolati minták sajnos károsak a gyermek fejlődésére.


Mit tehetsz, ha úgy látod, hogy párod nárcisztikus szülő?

Ha megtaláltad a módját, hogy kilépj a nárcisztikus emberrel való kapcsolatodból, de továbbra is meg kell oldanotok azt a problémát, hogy gyermeketek vagy gyermekeitek számára továbbra is ti jelentitek a szülőket, akkor van pár dolog, amivel kicsit megkönnyítheted a helyzetet. De nem akarlak álltatni, így sem lesz könnyű.


1. Állíts fel határokat, mindenki legyen tisztában az elvárásokkal már kezdettől fogva. Mindkét fél fogadja el, hogy ez egy kihívásokkal teli helyzet lesz, amiben lehetőleg nem impulzív módon kell majd reagálniuk a felmerülő problémás szituációkra. Olyan stratégiákat kell kifejleszteni, amelyek segítenek visszalépni, ahelyett, hogy provokálnának.


2. Légy következetes, hiszen nem biztos, hogy partnered is következetesen fog viselkedni, ezért neked kell annak lenned. Ez segít némi stabilitást és „példaképet” nyújtani a gyermekek számára.


3. Ne lesd a partnered hibáit. Tudatosan törekedj arra, hogy ne kritizáld vagy kicsinyeld le őt a gyermeketek előtt.


4. Tartózkodj a támadó viselkedéstől, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a nárcisztikus vonásokkal rendelkező szülők az empátiára és az együttérzésre reagálnak a legjobban. A kritika vagy „támadás” gyakran visszavonulást vagy agressziót eredményezhet, ami gyorsan eszkalálódhat.


5. Mint sok minden más nehéz helyzetben, az empátia itt is működik. Éppen ezért ahelyett, hogy folyton javítanánk, korrigálnánk, kritizálnánk a nárcisztikus vonásokkal rendelkező szülő viselkedését, éreztessük vele, hogy átérezzük az érzéseit és tisztában vagyunk azzal, hogy ez sokszor arra vezethető vissza, ahonnan ő jött, amit gyermekként átélt. Esetleg tudtára adhatjuk azt is, hogy rossz tapasztalatai nagy részét magunk is átéltük. Mindeközben szem előtt kell tartanunk, hogy a nárcisztikus vonásokkal rendelkező személy saját érzéseit és sebezhetőségét gyengeségnek tekinti, ezért szégyelli, titkolja, nem akarja kimutatni. Megkérdezhetjük tőlük, mit tehetünk, hogy segítsünk nekik.


6. Gyakorold a mindfulnesst, hogy megtörd a mintákat. Ha képesek vagyunk tisztán gondolkodni és ragaszkodni az igazságunkhoz, akkor kisebb valószínűséggel esünk bele egy mérgező kapcsolati mintába, ami végső soron minden érintettnek árt.


7. És itt eljutottunk ahhoz, ami a legfontosabb, és amivel kezdeni kellett volna a sort: ne keverd bele a gyerekeket! Tudatosan törekedj arra, hogy ne a gyermekeket használd fel arra, hogy visszavágj nárcisztikus partnerednek.


8. Minimalizáld a kapcsolatot és korlátozd a kommunikációt, ahol csak lehet.


9. Csúnya ezt mondani, de dokumentálj minden kommunikációt a nárcisztikus partnereddel. Egy esetleges jogi huzavona esetén ez nagy segítséget jelenthet.


10. Mérlegeld, hogy az adott szituáció megéri-e a csatározást.


11. Fogadd el a személyiségét és azt a tényt, hogy ez nem fog változni.


12. Tervezd meg a válaszaidat, illetve a felmerülő helyzetekre adandó reakcióidat. Ne engedd szabadon a dühödet személyesen, de a közösségi oldalakon, üzenetekben, e-mailekben stb. sem. A visszafogott, kulturált nyelvezet kulcsfontosságú.


13. Kerüld el, hogy egymást hibáztató játékba vonódj be. Ez a forgatókönyv nem a te hibád, és legtöbbször az ő hibája sem, ez egy személyiségzavar, amivel neked kell megbirkóznod.


14. Ne feledkezz meg magadról sem, hiszen egy nárcisztikus emberrel való kapcsolat csorbíthatja az önbizalmadat. Találd meg a személyes teredet, erősítsd a pozitív tulajdonságaidat, építsd az önbecsülésedet.


De ahogy az elején mondtam, ez még így sem lesz könnyű menet.


Fotó: Dreamstime


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás