Miért nem megyünk oda a földön fekvő emberhez?
A múlt héten több ismerősöm megosztotta egy édesanya történetét, aki arról számolt be, hogy kamaszlánya rosszul lett az utcán, és amikor egy gyermekével közeledő nőhöz fordult segítségért, az – állítólag – megvető pillantások kíséretében megtagadta tőle a segítséget.
Az alábbi videóra kattintva szerencsére nem egy valós, éles helyzetet látsz, "csak" egy úgynevezett társadalmi kísérletet. Miért nem érdekel bennünket, hogy miért fekszik az az ember ott a földön?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A Facebookon keringett a múltkor egy anya beszámolója arról, hogy amikor kicsi korától 1-es típusú cukorbeteg kamaszlánya az utcán rosszul lett, hiába ment oda egy kisgyerekes anyához segítséget kérve. Az asszony állítólag megvető pillantások kíséretében, a gyerekét maga után húzva segítségnyújtás nélkül faképnél hagyta a bajban lévő 17 éves kamaszlányt.
Kattints a videóra, mely nem valós helyzetet mutat, hanem egy megrendezett szituációt. Egy – egyébként jól öltözött – fiatalember lefeküdt a Keleti pályaudvar lépcsőjére és a sűrű gyalogosforgalom közepette várta, mi fog történni.
Számold meg, hogy a többszöri próbálkozások alkalmával hányan mennek el mellette anélkül, hogy legalább megpróbálnának meggyőződni arról, hogy alszik, rosszul van, részeg vagy drogos – mire végül szerencsére mindig akad egy-egy jóérzésű járókelő, aki odalép hozzá megkérdezve, hogy van-e szüksége segítségre.
Miért nem megyünk oda a földön fekvő emberhez? Miért vagyunk ennyire közömbösek egymás iránt?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!