Megkezdődött a suli – de miért kell közhírré tenni a Facebookon?
Back to school – ezzel együtt a múlt hét elején megteltek a közösségi oldalak kis elsősök és nagyobb diákok fotóival, melyeket a büszke szülők posztoltak. Gyerek iskolatáskával, gyerek iskolatáska nélkül és mindenhogy. Az internet-biztonsági szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy nem biztonságos gyakorlat, ha túl sok infót megosztunk a gyerekről a közösségi oldalakon – legyen az fotó vagy bármilyen egyéb adat, ami alapján a gyerek beazonosítható.
És még ezen kívül is több baj van a szülői profilokkal a közösségi oldalakon.
Vannak szülők, akik szinte naponta posztolnak valami fotót a gyerekről, most az iskolakezdés időszakában az évnyitóra indulós képek számítottak slágernek, különösen az első osztályba lépő vagy a középiskolát most kezdő gyerekek szüleinél. Az internet-biztonsági szakértők azonban arra kérik a szülőket, kétszer is gondolják meg, hogy ez helyes-e.
A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy például a Facebook-profilok majdnem egyharmada teljesen nyilvános – nem kell magyarázni, hogy mit jelent ez: az ott közzétett információkat nemcsak azok láthatják, akiknek ezt engedélyezzük azzal, hogy hozzáférést engedünk a profilunkhoz, hanem bárki. Azaz Boldog és Boldogtalan. Meg mindenki más is. A McAfee vírusvédelem által készített felmérés szerint – noha a meggondolatlan posztolás alapján talán nem gondolnánk – a szülők körülbelül egyharmada tisztában van azzal, hogy megkönnyítheti a gyermekrabló dolgát, ha a gyerek iskolája jól beazonosítható a fotókról. De nem kell ennyire a krimik világába kalandoznunk, elég csak arra gondolnunk, hogy a megosztott tartalmak (elsősorban fotók) másképpen is kerülhetnek rossz kezekbe. Például a megkérdezett szülők több mint fele fél attól, hogy a szabadon hozzáférhető fotókat pedofilok is felhasználhatják mocskos vágyaik kielégítésére.
Vannak tiltott hashtagek
Erről egyébként korábban már szó esett, amikor arról írtam, hogy a Child Rescue Coalition nevű nonprofit szervezet kampányt indított, hogy felhívja a szülők figyelmét annak veszélyeire, ha túl sok tartalmat osztanak meg meggondolatlanul a világhálón – tipikusan a közösségi médiában. A „Kids for Privacy” nevű kampány célja (melyet nehéz lefordítani, de valahogy úgy fordíthatnánk, hogy „A gyerekek magánéletéért”) az volt, hogy felhívja a szülők figyelmét azokra a rossz szülői gyakorlatokra, melyekkel maguk a szülők teszik ki áldozatként saját gyereküket pedofilok és más beteges hajlamú emberek számára. Arra figyelmeztetnek többek között, hogy már a nem kellően átgondolt hashtagekkel ráirányíthatják a pedofil személyek figyelmét a gyerekre, ha például olyan jelzéssel látják el a gyerekfotókat, hogy #bathtime (fürdésidő) vagy #pottytraining (szobatisztaságra nevelés, bilire szoktatás). Egyenesen a pedofilok karjaiba lökheti a gyerekét az, aki a #naked kids (meztelen gyerekek) hashtaggel látja el a nyaraláson készült cuki családi fotót. Nem sorolom fel mind a száz veszélyes hashtaget, de ha valaki egy pillanatra beleképzeli magát, ő maga milyen hashtagek alapján keresne, ha pedofil tartalomra vágyna, akkor máris összeállíthatja a maga kis százas feketelistáját azokról a hashtagekről, melyekkel semmiképpen nem javasolt ellátni a gyerekről készült fotókat.
Nem minden gyerek örül ám, ha róla posztolsz!
A gyerekről blogolás árnyoldalait volt kénytelen megtapasztalni egy amerikai anya. A Christie Tate nevű nő több mint egy évtizede blogol mindenféléről házasságtól anyaságig. Most azonban a lánya már idősebb, így összeütközésbe került az anyjával azzal kapcsolatban, hogy az anya milyen jogon osztja meg ország-világ előtt a fotóit és személyes életének történéseit.
A konfliktus egy karácsonyra kapott laptoppal kezdődött, amit a szülők ajándékoztak tízéves lányuknak. Egy óra sem telt el az ajándék kibontása óta, amikor a kislány ezzel a kérdéssel ment oda az anyjához: „Miért van fenn az összes fényképem az interneten?” „Amikor arról érdeklődött, hogy letörölheti-e a róla szóló írásokat és fotókat, akkor azt válaszoltam neki, hogy ezt nem teheti meg” – mesélte utóbb az anya. Pedig az eddigi blogposztok sok kényes témát érintettek a kislány eddigi életéből, kezdve a bilire szoktatástól a kisgyerekkori dührohamokon át a kiskamaszkori nevelési problémákig.
Rengeteg kritika érte a kétgyerekes anyát emiatt, aki azzal védekezett, hogy személyiségének integráns részét képezi az, hogy az anyaságról blogol. „Ha megígérném, hogy soha többé nem írok a lányomról, akkor saját létem életfontosságú elemétől fosztanám meg magam, ami nem jó sem nekem, sem neki” – érvelt. Végül abba a kompromisszumos megoldásba ment csak bele, hogy a lánya már elég idős ahhoz, hogy „vétójogot” kaphasson az anyjától a saját magát érintő tartalmak megjelentetése felett, már ami a fotókat és a posztok bizonyos szövegrészeit illeti.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!