Lehet könnyű, nehéz vagy pokoli – a menopauzáról
A változó kor vagy menopauza jelentős esemény egy nő életében, mégis agyonhallgatjuk az ezzel járó kellemetlenségeket. Egy újságírónő szerint beszélnünk kell róla, egy másik celeb pedig megkülönböztető jelvény viselését javasolja a tömegközlekedési eszközökön, hogy a többi utas tudja, hogy a hőhullámoktól küzdő nők miért nyitják ki a jármű ablakát a metsző téli hidegben.
Végül beszéljünk arról is, mi ásta alá a hormonkezelés jövőjét – most úgy tűnik, hogy egyszer s mindenkorra.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Kirsty Wark brit újságírónő és televíziós személyiség arra hívta fel a figyelmet a közelmúltban, hogy a menopauza vagy változó kor nem kap annyi figyelmet, amennyit megérdemelne. Szerinte hazájában a háziorvosok sincsenek tisztában az ezzel járó tünetekkel és a teendőkkel, ezért van az, hogy a menopauza tüneteivel orvoshoz forduló nők sokszor egy depresszió elleni szerről szóló recepttel kénytelenek beérni, holott problémájuk nem olyan, ami antidepresszánssal orvosolható lenne.
A most 63 éves Kirsty Wark így nyilatkozott a Good Housekeeping magazinnak: „A menopauza lehet könnyű, lehet nehéz vagy lehet pokoli. Azt tapasztalom, hogy sok nő problémáját még mindig antidepresszánsról szóló recepttel intézi el háziorvosa, vagy csak legyint, mondván: „Asszonyom, túl fog esni rajta.” Ez pedig nem segítség rajtunk. Azt is észrevettem, hogy a nők nem beszélnek egymás között erről a kérdésről, a menopauza témája tabu még az anyák és lányaik között is.
Viseljenek a nők jelvényt, ha buszra szállnak!
A közvélemény figyelmének felhívására és a segítőkészség kicsikarására érdekes és – számomra meglehetősen furcsa – megoldást javasolt a közelmúltban egy másik televíziós személyiség, bizonyos Andrea McClean. A hőhullámok gyakran problémát okoznak a változó korban lévő nők számára, ami különösen kínzó lehet például tömegközlekedési eszközön való utazás közben. Ezért az az ötlete támadt, hogy a menopauza tüneteivel küzdő nők viseljenek megkülönböztető jelvényt egy M betűvel vagy HŐHULLÁM felirattal, amiből aztán minden utas megtudhatja, mi a helyzet. Így átadhatják a helyet, több teret engedhetnek nekik, sőt még azon sem fognak fennakadni a helyzet ismeretében, ha a menopauzában lévő nők a tél kellős közepén, a röpködő mínuszokban a jármű össze létező ablakát kinyitják, hőhullámaikat enyhítendő. A brit celeb azt reméli, hogy így a közvélemény nagyobb megértéssel viseltetik majd a hormonváltozások következményei és látható jelei iránt. „Naponta közlekedem vonaton, és gyakran vagyok szemtanúja, hogy a tél kellős közepén felszáll egy nő, akinek első dolga, hogy kinyitja az összes ablakot. Közben a többi utas arcán látom a megütközést, miközben azt gondolják, hogy hülye ez a nő, hogy nem látja, hogy kinn szakad a hó??? Én pontosan tudom, hogy miért csinálják és meg is értem őket, de ha az emberek többet tudnának a menopauzáról, akkor ők is úgy reagálnák: Oké, rendben van, tudom, miről van szó. Szegény ég, mint egy megrakott kazán, hadd nyissa csak ki az ablakot, és adjunk egy kis helyet is neki” – meséli.
A hormonpótlás dicsősége és bukása
A poszt elején említett Kirsty Wark egy méheltávolítást követően 47 éves korában esett át a változás korán. Bár a változó kor nála nem természetes folyamat, hanem a műtét következménye volt, tünetei semmiben nem különböztek a természetes menopauzától. Panaszai enyhítésére hormonpótló kezelést kapott, melyet azonban 2002-ben hirtelen abbahagyott, és azóta sem folytatta. És akkortájt nagyon sok nő döntött hasonlóképpen.
De mi történt 2002-ben?
A találós kérdés megoldása három betű: WHI. Abban az évben hozták ugyanis nyilvánosságra a Women’s Health Initiative (WHI) nevű vizsgálat eredményeit, melyek szerint a változó kor utáni (posztmenopauzális) hormonpótlásra alkalmazott hormonkészítmények nem járnak előnnyel a szív- és érrendszeri betegségek előfordulására nézve, sőt szedésük mellett gyakrabban fordul elő mellrák.
A vizsgálat eredményeit természetesen nemcsak a szakmai, hanem a laikus sajtó is felkapta, sokszor igen szenzációhajhász módon, a vizsgálat eredményeit többé-kevésbé elferdítve tálalta a laikusok felé. Ezzel a nők többségét sikerült elriasztani a posztmenopauzális hormonkezeléstől, ennek következtében például a nálunk is jól működő menopauza-ambulanciák rendszere hamarosan lényegében szétesett. Az azóta megjelent újabb kutatások jelentősen árnyalták ugyan a 2002-ben a média által meglehetősen fekete-fehérre festett képet, kiderült például, hogy a mellrákkal szemben vannak olyan ráktípusok, melyek előfordulását a hormonkezelés előfordulását nemhogy növelné, hanem még csökkenti is. Egyre-másra jelentek meg közlések arról is, hogy a hormonpótló kezelésnek igenis megvannak az előnyei is, mindössze az szükséges, hogy a kezelés megkezdéséről hozott döntés során az orvos egymással szembeállítva gondosan mérlegelje az előnyöket és a kockázatokat is, és csak akkor döntsön mellette, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Minden hiába, úgy tűnik, hogy a posztmenopauzális hormonpótlás már soha nem szerzi vissza korábbi népszerűségét.
Kicsit arra emlékeztet a helyzet, amikor egy Andrew Wakefield nevű ember sok évvel ezelőtt egy, azaz egyetlenegy cikket jelentetett meg a Lancet hasábjain arról, hogy az MMR oltás autizmust okoz. Azóta pedig hiába vonta vissza a nagy hírű orvosi szaklap ezt a szerencsétlen cikket, hiába jelent meg szinte könyvtárnyi tanulmány a Wakefield-cikkben foglaltak cáfolataként, a közvéleményben makacsul tartja magát a tévhit a védőoltás és az autizmus közötti összefüggésről, így a védőoltások népszerűsége sok országban meg sem közelíti a Lancet-cikk előtti érában tapasztalt népszerűséget.
Nagyjából ez a helyzet a WHI tanulmány, a hormonkezelés és a mellrák esetében is. Úgyhogy a menopauza tüneteire a nők jelentős része kénytelen beérni egy antidepresszánssal, ami annyit tesz panaszaival, mint halottal a szentelt víz.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!