Legális eutanázia vagy „csak” sorsára hagyták a 17 éves lányt?
Az utóbbi napokban egy 17 éves lányról szólt a világsajtó, akinek a hírek szerint hivatalosan engedélyezték az eutanáziát, ám a majdnem-felnőtt nagylány az otthonában halt meg, miután – amolyan önkéntes éhségsztrájkként – megtagadta, hogy ételt és italt vegyen magához, így éhen és szomjan halt. És ahogy a korábbi években eddig is, ezt is mindenki tétlenül nézte a környezetében.
Sajnálom, ez a történet számomra nem az eutanáziáról szól, ezért arról nem is fogok sokat beszélni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az alábbi hírre Hollandiában tanuló nagylányom hívta fel a figyelmemet egy rövid és velős kommentár kíséretében – de erről csak a legvégén.
Egy súlyos beteg holland lány került a nemzetközi média címoldalára azzal, hogy miután hivatalosan engedélyezték számára az eutanáziát egy erre szakosodott hollandiai klinikán, meghalt. Halálát az okozta, hogy nyilvánvalóan visszautasított minden ételt és italt, ugyanakkor semmi bizonyíték nincs arra, hogy halálát az orvosok is segítették volna bármilyen formában.
Mi az eutanázia?
Az eutanázia görög szó, szó szerint kíméletes vagy kellemes halált jelent. Aktív eutanázia esetén az orvosok maguk is tevőlegesen hozzájárulnak a beteg halálához (pl. halált okozó injekció beadásával), passzív eutanázia esetén „csak” nem tesznek semmit azért, hogy megmentsék vagy meghosszabbítsák annak a betegnek az életét, aki korábban – ítélőképessége teljes birtokában – ezt határozottan kérte.
Noa Pothoven egy 17 éves lány volt, aki az utóbbi években kórházról kórházra, orvostól orvosig járt súlyos depressziója és anorexiája kezelése céljából. Korábban többször kísérelt meg öngyilkosságot, mielőtt éppen egy héttel ezelőtt, június 9-én – a bevezetőben részletezett körülmények között – meghalt szülei arnhemi otthonában – számolt be róla a helyi sajtó.
Az esetet világszerte a „legális eutanázia” példájaként hozta főoldalon a média, azt írva, hogy az eutanáziát egy erre szakosodott hollandiai klinikán hajtották végre. Valószínűleg közelebb jár azonban a valósághoz, aki azt mondja, hogy Noa halálának körülményei legalábbis tisztázatlanok. Teljesen megbízható bizonyítékok ugyanis nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, valójában mi is volt a közvetlen halálok, és egyelőre semmi nem utal arra, hogy eutanáziáról, azaz orvosilag segített öngyilkosságról lenne szó – már legalábbis ami az eutanázia hivatalos definícióját illeti.
Közbevetőleg: az eutanázia hollandiai megítéléséről annyit kell tudni, hogy – természetesen nagyon szigorú szabályos szerint – Hollandiában 2002 óta engedélyezett az eutanázia. 2017-ből állnak rendelkezésre az utolsó hivatalos adatok, ezek szerint az eutanázia legalizálása óta 6091-en választották ezt a halált Hollandiában, ami az összes halálozás 4 százaléka. Az eutanázia mellett döntő betegek négyötöde gyógyíthatatlan rákban vagy más, mai tudásunk szerint előbb-utóbb halálhoz vezető súlyos betegségben szenvedett.
Hágában működik egy ilyen klinika, melyet Noa 2017-ben fel is keresett, ennek körülményeiről azonban az intézmény – érthető okokból – a lány halála után sem adott tájékoztatást. A lány barátai azonban – a világsajtót elárasztó álhíreket és téves információkat megelőzendő – közleményt adtak ki, melyben ezt írták: „Noa halála független az eutanáziától. Hogy megszabaduljon szenvedéseitől, megtagadta, hogy ételt és italt vegyen magához.” Annál is inkább valószínűnek látszik, hogy ez a magyarázat áll közelebb az igazsághoz, mert Noa egy tavaly decemberi interjúban azt mondta, hogy korábban megkeresett egy eutanázia-klinikát, hogy segítséget kérjen tőlük, azonban azt a választ kapta, hogy nem tudnak neki segíteni ebben. „Azt mondták, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy meghaljak – idézte a lány. – Azt mondták, erre legalább 21 éves koromig kell várnom. Összetörtem ennek hallatán, hiszen én nem tudok olyan sokáig várni.”
Ilyen körülmények között több kórházi kezelésre került sor, melyek során annyira alultápláltnak találták a lányt, hogy mesterséges altatásban mesterségesen táplálták. Idén azonban Noa úgy döntött, hogy semmiféle kezelésbe nem egyezik bele többé. Hazament a kórházból, ahol – bár a kórházihoz hasonló felszereltséget teremtettek köré az orvosok és a szülei – minden ételt és italt visszautasított. A szülei és az orvosok pedig úgy döntöttek, hogy nem táplálják erőszakkal. a holland média kiemeli, hogy a szülők beleegyezése nélkül az orvosok semmit sem tehettek.
Erről egyébként Noa is beszámolt az Instagramon − azóta már törölt − „utolsó szomorú posztjában”, ahol azt írta, hogy „nem eszem és iszom többé, és számos beszélgetés és mérlegelés után a szüleim is elfogadták, hogy el kell engedniük engem, így várhatóan 10 napig tart még az élet számomra”.
Trauma trauma hátán
Noa önéletrajzi könyve tavaly jelent meg Winning or Learning (Győzni vagy tanulni) címmel, amiben leírta, hogy 11 éves korában egy gyerekzsúron szexuálisan molesztálták, és három évvel később, mindössze 14 évesen két férfi megerőszakolta. A könyvben beszámolt a mentális betegséggel folytatott több éves harcáról, és kifejezte azt a reményét, hogy könyve hasznos lehet azoknak a fiataloknak, akik hasonló problémákkal kerülnek szembe az életben, mivel Hollandiában jelenleg nem működik olyan egészségügyi intézmény, mely kifejezetten a tizenévesek pszichiátriai betegségeinek kezelésére specializálódott volna. Noa szemléletesen írt azokról a kórházi kényszerkezelésekről, melyeken korábban átesett, és melyek során „bűnözőnek érezte magát, pedig még egy szem cukorkát sem lopott a boltból soha életében".
És ezzel szerintem el is érkeztünk a valódi okhoz. Az a médiában is hozzáférhető információk alapján viszonylag biztosnak látszik, ez a lány évek óra súlyos mentális betegségben, depresszióban szenvedett, és számos segélykiáltást küldött a környezete felé azért, hogy segítséget kapjon – akár az öngyilkossági kísérleteivel, akár önéletrajzi könyvével, akár azzal, hogy felkereste az eutanázia-klinikát. A segítség azonban elmaradt, a végén pedig teljesen a sorsára hagyták, így meghalt.
„Nyilvánvalóan egy JÓ pszichiáterre lett volna szüksége, ehelyett az orvosok és a szülei is tétlenül nézték, hogy halálra éhezteti magát” – kommentálta a linket a nagylányom. Hát igen, ez valóban nem a klasszikus eutanáziának néz ki. De asszisztált öngyilkosság a javából, melyhez az orvosok és a szülők is éveken keresztülsegítő kezet nyújtottak.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!