Lefejezték a babát – de beszéljünk inkább a betegtájékoztatásról!

A múltkor olvastam egy bulvárlapban egy szörnyű esetről, amikor a szülés közben, még az anyaméhben véletlenül lefejezték a magzatot. A sztori maga is horrorisztikus, de még megdöbbentőbb az a tájékozatlanság saját testéről és a szülés menetéről, amit a szerencsétlen anya tanúsított az eset utáni médiamegjelenésekben – még ha hozzá is vesszük, hogy az esetet csak a bulvársajtóból ismerjük. Öncélú szörnyülködés helyett beszéljünk arról, milyen tájékoztatáshoz van joga a betegnek az egészségügyi ellátása során!

Még akkor is, ha nem beteg, hanem egy egészséges nő, aki azért megy be a kórházba, hogy életet adjon gyermekének.

---

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A történet nem friss, négy éve történt, de most azért került ismét az érdeklődés homlokterébe, mert feljelentés lett a dolog vége, és a per most újabb szakaszába érkezett. A perben azzal vádolják a szülészt vezető 41 éves szülészorvost, bizonyos dr. Vaishnavy Laxmant, hogy császármetszést kellett volna végeznie ahelyett, hogy igyekezett valahogy kiszedni az anyából a farfekvéses – és egyébként koraszülött − gyereket. (A történet szempontjából nagyjából mindegy, de azért megemlítem, hogy dr. Laxman egy orvosnő.)

A 25. héten elfolyt a magzatvíz, a köldökzsinórral is problémák adódtak, ezért az a döntés született, hogy a korai időpont ellenére a babának meg kell születnie, amire a hüvelyi szülést választották. A tragédia akkor következett be, amikor az orvosnő arra kérte a szülő nőt, hogy nyomjon, miközben ő a lábánál kezdve igyekezett kihúzni a méhből a farfekvéses babát. A húzás elég erős lehetett, mivel a magzat feje levált a törzséről, és az a rettenetes helyzet állt elő, hogy a fej nélküli torzó „megszületett”, míg a baba feje az anyaméhben maradt – ez utóbbit később császármetszéssel távolították el.

A per folyik, nyilvánvalóan egyszer majd kiderül, hogy ki és hol hibázott a szülés során. Annyi bizonyos, hogy a hírek szerint az anya folyamatosan azt kiáltozta a tárgyalóteremben az orvos felé, hogy soha nem felejti el, amit ellene és a babája ellen tett.

De nézzük, hogy saját elmondása szerint az anya mit tudott a szülés menetéről, és milyen tájékoztatást kapott menet közben arról, hogy mi is történik éppen.

Mondták is meg nem is, tudtam is meg nem is

Idézet az anya vallomásából (szintén a bulvármédia információi alapján, de ez van, abból főzünk, amink van):

„Előző pénteken benn jártam a kórházban, ahol a vizsgálatok alapján azt mondták, hogy a babám farfekvéses, és egy nővér azt is megemlítette, hogy ha bármi történik, akkor császármetszést fognak végezni. De amikor bementem a szülőszobába, senki nem mondta el, mi fog történni velem. Egy csomó ember vitatkozott körülöttem, akik abban azért megegyeztek, hogy a magzatnak világra kell jönnie valahogy, ám nem volt egyetlen ember sem, aki odajött volna hozzá és a szemembe mondta volna, hogy mi a helyzet.

Két orvos állt a lábam között, és volt ott még több ember is. Az egyik orvos megvizsgált, de nekem semmit nem mondott. Ellenőrizte a baba szívhangját, mérlegelte a helyzetet, és ekkor hangzott el, hogy a babát mindenképpen világra kell hozni. Emlékszem, azt mondták 2-3 centiméternyire vagyok kitágulva, és hogy nyomjak. Senki nem említette a császármetszés lehetőségét, sem azt, hogy bármilyen más alternatíva lenne. Csak arra emlékszem, hogy nagyon fájt és fel akartam kelni, de mindig visszanyomtak azzal, hogy a babának ki kell jönnie. Kétszer próbálták tágítani a méhszájamat, de előtte senki nem szólt, hogy mit fog tenni. Mondtam nekik, hogy nem érzem jól magam, hagyják abba, kérdezgettem, hogy mi történik, mert én ezt nem akarom tovább csinálni, de senki semmilyen formában nem reagált a jelzéseimre.

Aztán már csak arra emlékszem, hogy jött egy nővér, aki elmondta, hogy a kisfiam halva született. Én viszont nem vagyok hajlandó a halvaszülés szót használni az esetre, a kisfiam nem halva született, hanem egyszerűen lefejezték!

Gyermeket vártam, ez volt az első terhességem, ezért fogalmam sem volt, mi a dolgok menete, mi történik velem, és azt ígérték, hogy a lehető legbiztonságosabb helyen vagyok. Soha senki nem magyarázta el a szülési tervet és nem világosítottak fel a kockázatokról sem. Egy szervezetlen káosz középpontjában voltam és rettenetesen féltem.”

A tájékozatlan beteg hamarább perel

Kemény szavak. Ebben a történetben valaki – vagy valakik – mindenképpen hibáztak, és remélhetőleg ki fog derülni, hogy kicsoda. Ha valami nem úgy történik az egészségügyi ellátás során, ahogy terveztük vagy reméltük, természetes emberi reakció, hogy bűnöst, felelőst keresünk a történtekre. Aztán ilyen felelős vagy van, vagy nincs, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor a leggondosabb ellátással sem lehet elkerülni a kedvezőtlen végkifejletet. A felelős − vagy legalább egy bűnbak − keresése különösen gyakori a szülészetben, ahol egy voltaképpen egészséges nő megy be szülni abban a reményben, hogy hamarosan babájával együtt egészségesen távozik. Aztán a sors időnként közbeszól, nem véletlen, hogy éppen a szülész-nőgyógyászok azok (a plasztikai sebészekkel együtt), akikkel szemben a legtöbb orvosi kártérítési pert – laikus kifejezéssel műhibapert – indítják világszerte.

Szinte már könyvtárnyi szakirodalom van azzal kapcsolatban, mely tényezők vezetnek oda, ha egy beteg – vélt vagy valós érdeksérülése miatt – kártérítési vagy büntetőpert indít az orvossal szemben.

Ezek között első helyen áll a tájékoztatás hiánya, illetve az, ha a beteg azt érzi, hogy nem tájékoztatták megfelelően, esetleg fontos információkat hanyagságból vagy szándékosan elhallgattak előle, ily módon nem volt abban a helyzetben, hogy döntsön – akár egy beavatkozás vagy kezelés elutasítása mellett.

A másik fontos tényező, amikor a beteg azt érzi, hogy nem az igazat mondja neki az orvos, valamit elhallgat vagy a valóstól eltérő színben tüntet fel. Ilyenkor a betegben óhatatlanul felmerül, hogy az egészségügyi személyzet valamit el akar titkolni előle, amivel valamilyen mulasztást igyekszik takargatni. Aztán vagy így van, vagy csak a beteg feltételezi.

Arról is több cikk született már, hogy akár kártérítési pereket kerülhet el az orvos, aki nyíltan a beteg elé tárja a történteket akkor is, ha az ellátás során szándékos mulasztás vagy nem szándékos tévedés történt – elvégre az orvos is ember.

Mit mondanak a hazai törvények?

Ebben a tárgyban a mindenkor érvényes egészségügyi törvény az irányadó. Ez kimondja, hogy minden betegnek joga van a részletes és teljes körű tájékoztatásra egészségi állapotával, a javasolt vizsgálatokkal, beavatkozásokkal, azok előnyeivel és kockázataival, a lehetséges alternatív eljárásokkal, módszerekkel kapcsolatban. Fontos tudni, hogy a betegnek joga és lehetősége eldöntenie, vállalja-e az adott vizsgálatot, beavatkozást. Törvényben biztosított jog az is, hogy a beteg megismerje az egyes vizsgálatok, beavatkozások eredményét. A beteget mindezekről úgy kell tájékoztatni, hogy az orvos mindeközben figyelemmel van életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára. Igaz ez a 16. életévét betöltött kiskorúra is. A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének.

Mi tehát a teendő?

Az orvosi ellátás során tessék szépen kérdezni. Igen, akkor is, ha az egészségügyi személyzet valamilyen okból (időhiány, túlterheltség, hanyagság, nemtörődömség stb.) ezt vonakodik megtenni. És tessék szépen jó előre tájékozódni. A példában szereplő esetnél maradva, a szülés előtt nem árt felkészülni, mi várható egy terhesség és egy szülés során, melyek azok a jelek, melyek alapján fel kell merüljön, hogy valami nem úgy történik, ahogyan kellene. Nem, a netes szüléstörténetek olvasgatása nem számít felelősségteljes tájékozódásnak. Nem, a netes fórumok olvasgatása sem. Nem, a szomszédasszony megkérdezése sem. Viszont vannak szülésfelkészítő tanfolyamok és egyéb, szakmailag hiteles források. Melyekről leginkább az orvos tud tájékoztatást adni. Mert kötelessége.

(A fotó illusztráció, nem a történet szereplőit ábrázolja.)

#szülés #betegtájékoztatás #tájékoztatáshoz_való_jog

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!