Két apának egy gyermeke – a melegházasságok a gyermekgyógyászok szemével
Gyereket nevelni a hagyományos felállásban sem könnyű, mert mindig lesznek, akik jobban tudják és akik mindig megmondják a tutit, hogyan kellene csinálni. Egy gyermekgyógyászati szaklapban érdekes cikk jelent meg arról, milyen előítéletekkel, véleményekkel és stigmákkal kell megküzdeniük azoknak a meleg pároknak, akik két férfi + gyerek(ek) felállásban élnek együtt.
Kezdve azzal, hogyan kerül két férfi mellé egy gyerek?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
“Ahogy az időjárás, a politika vagy a bevásárló-lista megírása foglalkoztatja az embereket, úgy nálam a gyermekvállalás gondolata tölti ki az üres perceimet. Mindez teljesen természetes lenne, viszont nem ilyen egyszerű a helyzet: a jövendőbeli kis csemetének ugyanis két apukája lesz majd.” (humenonline.hu)
Egyre többször látni azt a felállást, hogy egy gyereket nem egy férfi és egy nő nevel, hanem valami egyéb konstelláció születik, ami azzal együtt, hogy a világon mind több országban ismerik el legálisként a melegházasságot, a jövőben megszokottabb lesz, mint manapság. Előre szeretném bocsátani, hogy az én szememben a család továbbra egy nő, egy férfi és akárhány gyerek szoros életközössége, és a továbbiakban nem is szeretném ennél jobban részletezni, mit gondolok erről. De a meleg párok is nevel(het)nek gyerekeket, úgyhogy ugorjunk neki ennek a témában is.
Hiszen a meleg vagy leszbikus párok gyermeknevelésével kapcsolatos társadalmi hozzáállás az utóbbi években drámai változáson ment át, ma már egyre inkább elfogadott, hogy azonos nemű párok létesítenek tartós kapcsolatot, lépnek házasságra, sőt nevelnek gyermekeket. Ezek közül talán az utóbbit kíséri a legnagyobb ellenállás, kétkedés és előítélet. Úgy tűnik, hogy még manapság is akkor kerül egy meleg pár a legtöbb akadállyal szembe, ha gyermeket szeretne nevelni. Erre kézenfekvő módszernek kínálkozik az örökbefogadás, azonban nemegyszer bíróságnak kell kimondani a pár ehhez való jogát, és még akkor sem biztos, hogy a történetnek sikeres örökbefogadás lesz a vége. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy nemcsak nálunk, hanem a világ sok pontján több a gyermekre váró meddő pár, mint az örökbe adható gyerek. Tegyük hozzá, hogy heteroszexuális meddő pár, így nem nehéz kitalálni, hogy jó eséllyel kinek a javára dönt az örökbefogadásról döntő gyermekvédelmis, ha egy nagyjából azonos körülmények között élő meleg és egy heteroszexuális pár között kell választania.
Pedig számos kutatásban azt hozták ki, hogy az azonos nemű párok jobb szülők, mint a heteroszexuális párok, ha végül oda jutnak, hogy gyermeket nevelhetnek. Persze tegyük hozzá, hogy ennek ellentmondó kutatási adatok is léteznek. Én inkább abban hiszek, hogy vannak, akik alkalmasabbak a gyermeknevelésre, míg mások kevésbé alkalmasak – nemi identitástól függetlenül.
A Pediatrics című lap legfrissebb számában egy nagyon érdekes cikk jelent meg, mely a meleg férfiak általi gyermeknevelés helyzetét igyekezett feltérképezni egy vizsgálat alapján: milyen akadályokkal kénytelen szembe nézni két férfi, ha közösen szeretnének gyermeket nevelni, egyáltalán milyen módszerek vannak erre, milyen előítéletek, stigmák élnek a társadalomban?
Nem a nemen múlik
A cikk mindenekelőtt leszögezi, hogy “a gyermekek testi és szellemi fejlődését sokkal inkább az őt nevelő felnőttekhez fűződő kapcsolata, illetve a szülők által nyújtott biztonságérzet határozza meg, mint a szülők neme vagy nem irányultsága”. Korábban a meleg férfiak csak heteroszexuális házastársi kapcsolatban válhattak apává; többen tisztában voltak másságukkal, de a házasságot látták maguk előtt az egyetlen járható útnak, hogy gyermekük legyen. Az is tipikus volt, hogy a meleg férfi egyedülálló vagy leszbikus nőt választott partneréül, majd a spermadonációval mesterségesen fogant gyermeket megosztott szülői felügyelettel nevelték.
Manapság azonban az azonos nevű párok esetében is egyre gyakoribb az örökbefogadás vagy nevelőszülői státusz, melyek közvetítésére sok országban már külön ügynökségek szakosodtak.
A vázolt tendenciák nyomán a gyermeket vállaló meleg férfiak száma emelkedett, mely részben valós növekedés, részben a korábban titkolt kapcsolatos nyilvánosság előtti felvállalását tükrözi.
A meleg kapcsolatok jogi hátterét egyre több országban rendezik, ennél lassabban megy azonban a szemléletváltás. Ezért van az, hogy a meleg férfiak számos esetben válnak Kritika vagy gyanakvás tárgyává – írja a cikk −, különösen akkor, ha gyermeket szeretnének nevelni. Az örökbefogadás esetében is hátrányos helyzetből indulnak, de szülőként is elszigetelve érzik magukat.
A Pediatrics című lapban ismertetett vizsgálatban az USA 47 államában járták körül a kérdést.
Stigmák és előítéletek
Összesen 732 meleg apa válaszolt a kérdésekre, akik összességében 1316 gyermeket neveltek, közülük 916 volt kiskorú (átlagéletkoruk 13,4 év volt).
A megkérdezett meleg apák több mint egyharmada örökbefogadással vagy nevelőszülőként jutott gyermekhez, 13 százalékuk gyermekét egy erre felkért nő (“béranya”) hordta ki, míg minden 10 közül 4 meleg apának heteroszexuális kapcsolatból jött világra a gyermeke.
Az apák majdnem kétharmada érzi megbélyegezettnek magát amiatt, hogy meleg férfiként vállalt gyermeket, és az apák több mint fele ismerte el, hogy az elmúlt egy éven belül legalább egyszer előfordult már vele, hogy az előítéletektől való félelem miatt tudatosan került el egy élethelyzetet. A meleg apák a legtöbb megbélyegzést a vallási közösségek felől érzik, de gyakori a rokonok, szomszédok vagy kollégák felől érkező negatív vélemény is. Érdemes megjegyezni, hogy a meleg apák bevallása szerint az iskolák és az egészségügyi dolgozók a leginkább elfogadóak a kérdésben.
“Nem vagyok biztos abban, mikor jutott először eszembe, hogy saját gyerekem legyen. De abban igen, hogy rengeteget gondolok rá, főképp akkor, amikor a szomszédoknál vagyok és a gyönyörű kislányukat tartom a kezemben. Ahogy rám tud nézni, ahogy nyújtja a kezét valamiért; nyöszörög, hogy adjam már vissza az anyjának… engem teljesen elvarázsol. Nehéz megfogalmazni, miért is jó, miért is kell a gyerek az ember életébe.” (humenonline.hu)
Forrás: Pediatrics, humen online
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!