Kokainfüggővé válik a gyerek a szülinapi tortától?
Egy anya arra hivatkozva tiltja el a gyerekeit kategorikusan mindenfajta édességtől, beleértve saját születésnapi tortájukat is, hogy a cukor olyan, mint a kokain, függőséget okoz, ami aztán arra sarkallja majd a gyerekeit, hogy addig ne nyugodjanak, míg meg nem szerzik maguknak a következő „adagot”. Elindulnak a lejtőn, és innen nincs megállás. Aki cukrot eszik, az kokainfüggő zombiként bolyong majd a világban, míg nem végez vele a szer. Vagy nem?
Ajaj, van itt zavar bőven a fejekben, szokás szerint féligazság egy jó adag félremagyarázással. Lássunk hát neki a ködoszlatásnak!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A szóban forgó anya Tonia Buxton, szakácskönyvek szerzője, szakács és nem mellesleg négy gyermek édesanyja. A Good Morning Britain című reggeli tévéműsorban nemrégiben arról beszélt, hogy mindenfajta étel fogyasztását megtiltotta a gyerekeinek, amiben cukor van, bármilyen kevés mennyiségben is. A tiltólistáról nem maradt ki a születésnapi torta sem. A Buxton-gyerekek tehát soha nem kaptak és nem fognak kapni szülinapi tortát gyertyákkal – vagy legalábbis nem ehetnek belőle egy falatot sem. Azt mondja, hogy a cukorfüggőség semmiben nem különbözik például a kokainaddikciótól, és nem akarja, hogy a cukortól függővé vált gyerekei bármire képes drogfüggőként keressék az újabb adagjukat cukoréhségük csillapítására.
„A cukornak ugyanolyan hatása van az agyra, mint a kokainnak – magyarázza. – Szóval ez egy szenvedélybetegség. Ha egyszer kipróbáltad, a rabjává válsz és addig nem nyugszol, míg meg nem szerzed a következő „lövést”, bármit megteszel érte. Az egyik adagot veszed be másik után, egyre több kell belőle. Tehát akkor jársz a legjobban, az a legbiztosabb, ha soha még csak ki sem próbálod.”
Vélemények pro és kontra
Ezzel a kategorikusan tiltó és elutasító állásponttal már a műsorba meghívott táplálkozási szakértő sem értett egyet, de még nagyobb vitát váltott ki Tonia Buxton véleménye az internetezők körében. Néhány vélemény a sok közül:
„Ó édes istenem, ez komoly? Ez a nő teljesen megőrült.”
„Érdekes lehet, amikor a gyerekek elmennek egy szülinapi zsúrra, ahol minden az édességekről szól, és az esemény fénypontja a szülinapi torta. Hogyan érzik magukat a gyerekek, amikor azt látják, hogy mindenki sütit eszik, valami olyasmit, ami saját anyjuk szerint maga méreg, az élet megrontója, az egészség aláásója?”
Voltak persze számosan olyanok is, akik a szigorú anya mellé álltak, mondván: a szülők jobban tennék, ha erősen korlátoznák gyermekeik cukorfogyasztását. Adatokat idéztek, melyek szerint a mai gyerekek a szükségesnél jóval több kalóriát visznek be a szervezetükbe, ennek jelentős részét finomított cukrok formájában, így nem csoda, ha a gyermekkori elhízás szinte már járványos méreteket ölt szinte az összes iparilag fejlett országban. Szerintük a többi szülőnek inkább erre kellene odafigyelniük ahelyett, hogy ezt a felelősen gondolkodó és tudatos édesanyát támadják.
A kokain és a cukor hasonlósága a hazai sajtóban is felmerült
Akinek most deja vu érzése van, az ne keresgéljen az emlékeiben tovább, inkább segítek. Az önjelölt hazai fitneszguru és botcsinálta táplálkozásszakértő talán másfél éve kavarta fel az állóvizet ama kijelentésével, miszerint a kokain és a közönséges cukor szerkezete majdnem egyforma. Történt, hogy – igényes és hiteles szakmai tájékozódás gyanánt – „felcsapta” a Wikipédia idevágó oldalait, és rittyentett egy gyors posztot, ahol egymás mellé téve a kokain és a szacharóz (közönséges cukor) szerkezeti képletét ezt írta: „Két vegyjel és mennyire hasonló. Érdekes, hogy patkánykísérletben a szacharóz addiktívabb”.
Most akkor elegánsan lépjünk túl azon, hogy a vegyjel és a képlet közötti különbség valahol az első órák anyag az elemi hetedik osztályában, amikor a kémiaóra egyáltalán megjelenik a nebulók órarendjében. Ezt most hagyjuk, kapott is akkor érte a fitneszcsászár hideget-meleget, hogy minek adja népnevelésre a fejét az, aki maga sincs tisztában a legalapvetőbb ismeretekkel. Mondom, lépjünk túl, maradjunk a fejekben uralkodó zavar rendbe tételénél.
A kémiai szerkezet önmagában semmire sem bizonyíték
Miután tisztáztuk magunkban, hogy a vegyjel nem képlet, a képlet nem vegyjel, a kokainnak és a cukornak pedig vegyjele nincs, legfeljebb szerkezeti képlete, akkor gyorsan jegyezzük meg, hogy két anyag szerkezeti képletének hasonlóságából önmagában az égvilágon semmilyen következtetés nem vonhat le fizikai sajátosságokra, pláne nem addikciót okozó hatásra vonatkozóan. Gondoljunk bele például, hogy a víz és a hidrogén-peroxid képlete (nem vegyjele!) mindössze egy kis oxigénmolekulácskában tér el egymástól, a víz mégis egy semleges anyag, a földi élet elengedhetetlen kelléke, míg a hidrogén-peroxid pedig egy erős hatású vegyszer, melyet például a fertőtlenítőszerként, illetve egy változatát repülőgépek és rakéták hajtóanyagaként használják.
Féligazságok áltudományos félremagyarázása
Tonia Buxton és a mi kis saját bejáratú fitneszgurunk gondolatmenetét valószínűleg azok a kutatások indították el (és vezették őket téves következtetésekre), miszerint a cukorban gazdag ételek ugyanazokat az agyi területeket hozzák működésbe és hasonló folyamatokat indítanak el, mint ami a nikotintól vagy a drogoktól való függésért, addikcióért a felelős. A Nature Neuroscience című lapban néhány évvel ezelőtt megjelent cikk szerint a magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása ugyanazokat az agyi jutalmazó sejteket serkenti, mint amelyeket az alkohol, a kokain vagy a nikotin. Ennek hatására kényszert érzünk, hogy újra és újra megismételjük az adott magatartást, azaz rászokjunk.
Aki egyenlőségjelet tesz a kokain és a cukor közé, az ott követi el a legnagyobb hibát, hogy egyenlőség jelent tesz a két szer okozta függőség és annak minden rövid és hosszú távú következménye közé is. Jó hír viszont, hogy a már emlegetett agyi jutalmazó sejteknek nem kell bonyolult kezelés, hogy működésük helyreálljon: elegendő számukra az ingergazdag környezet és a sok testmozgás. Ez utóbbi a cukorral bevitt kalóriákat is eredményesen égeti.
Tehát bár kétségtelenül van részigazsága annak, aki a túlzott cukorfogyasztástól óvja a gyerekeket, az addikció veszélyeire való hivatkozás kissé félreértelmezése a problémának. És semmi esetre sem indok a szülinapi torta száműzetésére. Végül arról se feledkezzünk meg, hogy a mértékletesség mindig célravezetőbb, mint a kategorikus tiltás (bár az utóbbi kétségkívül nagyságrendekkel kisebb szülői erőfeszítést és gyereknevelési képességeket, türelmet igényel), ráadásul a tiltott gyümölcs mindig édesebb – ebben az esetben átvitt értelemben és szó szerint értve egyaránt.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!