top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Kitiltották a partimeghívókat a suliból

Egy iskola vezetősége megtiltotta, hogy a gyerekek az iskolában adják át egymásnak a szülinapi zsúrokat szóló meghívókat. Sőt arra is megkérték őket, beszéljenek a gyerekekkel arról, hogy ezt a témát szóba se hozzák az iskolában. Az ok nagyon egyszerű: az egyik gyereket érzékenyen érintette, hogy ő kimaradt a meghívottak közül.


A szülőket megosztotta a kérdés, egyesek egyetértettek, mások szerint nem kéne túlfélteni a gyerekeket az élet valós szituációitól.

 

Az ember azt gondolná, hogy a szülinapi parti jó dolog, vidám dolog, de olvasgatva az ezzel kapcsolatos sztorikat, már sokkal inkább hajlamos örök bajok okozójának ezeket az eseményeket. Kit hívnak meg, kit nem hívnak meg, akit meghívnak, az elmegy vagy nem megy el. Régebben voltak olyan történetek, amikor abból támadt a konfliktus, hogy a meghívottak megígérték, hogy jönnek, aztán végül az ünnepelt – az egyik történetben éppen egy autista kisfiú – egyedül árválkodott a tortájával, mert egyetlen meghívott sem érkezett meg a partira. Vagy ott volt az az angol anya, aki azzal került be a hírekbe, hogy a kidobott költségek fedezésére pénzt akart szedni azoktól a meghívottaktól, akik bár előzetesen nem mondták le a meghívást, végül mégis távol maradtak.

Szóval nehéz dolog ez a babazsúr.

Az ausztrál nagyváros, Sydney egyik iskolájában drasztikus módon igyekeznek megoldani a problémát. A szülők levelet kaptak, melyben az állt, hogy mostantól az iskola betiltja a papír alapú meghívókat a születésnapi partikra. Az iskolában mostantól nem lehet egymásnak átadni a színes kártyákat, ehelyett a vezetőség az elektronikus levelezőlista használatát javasolja a célja, emailben lehet meghívni a vendégeket a zsúrra. Ezen kívül arra is felszólították a szülőket, kérjék meg a gyerekeiket, hogy ne is beszéljenek a dologról az iskolában. Azért tabusították a szülinapi partik kérdését, mert az egyik gyereket nem hívták meg egy ilyen eseményre.

A szülőket persze megosztotta a dolog. Voltak, akik egyetértettek, mondván az rendben van, hogy valakit nem hívnak meg egy-egy zsúrra, mert hiszen az egész osztályt meghívni képtelenség, de a tiltás igenis megoldás lehet azoknak a gyerekeknek, akiket rendre senki nem hív meg soha,

Mások szerint ezzel az iskola túl messzire ment és olyanba üti az orrát, amihez semmi köze. Szerintük a csalódás és szomorúság természetes érzéseknek kell lenniük az életben, aminek a kezelését a gyereknek meg kell tanulnia, hiszen az életben később sem úgy alakul minden, ahogy ő szeretné. Ők azt mondják, nem kell a gyerekeket burokban tartani, mert akkor később fogja őket hatalmas sokk érni, amikor szembesülnek az élet kellemetlenségeivel.

Én magam mindkét oldal véleményében látok megfontolandó és elfogadható érveket. Ami a tabutémává tételt megoldási javaslatot illeti… hmmm, hmmm. Az iskolaköpeny jut róla eszembe, aminek a kötelező viselése az anyagi különbségeket volt hivatott elfedni. Mégis mindenki pontosan tudta, kinek az iskolaköpenye rejt kinőtt blúzt és kié márkás pólót.


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


0 hozzászólás
bottom of page