• Anyás-Apás

Kitagadlak, mert nem szültél nekem unokát!

A tudatosan vállalt gyermektelenségről már korábban is olvashattál az Anyás-Apáson (itt és itt). Bár a kérdés, hogy az-e dolgok „normális” menete, hogy aki párt talál, az gyermeket is szülés nevel, erősen megosztja a közvéleményt, mégis teljesen legitim döntés lehet az is, ha egy férfi és egy nő úgy dönt, hogy egyáltalán nem vállal gyermeket.


Most egy olyan történet következik, melyben a szülők egészen biztosan nem az utóbbi állásponton vannak, Olyannyira nem, hogy felnőtt lányukat kész helyzet elé állították: gyermektelensége miatt kitagadják a szülői örökségből.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Egy nő a Redditen számolt be arról a hatalmas családi perpatvarról, mely éppen – az amerikaiaknál még talán a karácsonynál is nagyobb családi ünnepnek számító - hálaadáskor robbant ki. Az egyébként párkapcsolatban élő nő szülei kerek perec közölték: új végrendeletet írnak, mely szerint a nőre egyetlen fillér örökséget sem hagynak, mivel ő az egyetlen, aki a négy testvér közül még nem ajándékozta meg unokákkal a szüleit. Erre válaszul a nő kiutasította a házából a nála vendégeskedő egész családot.


A Reddit népe természetesen megszakértette a történetet, és számtalan tanács és vélemény érkezett a „S.ggfej vagyok-e?” kérdéssel megosztott sztorihoz kapcsolódva.

„Négyen vagyunk testvérek, de én vagyok az egyetlen, akinek még nincs gyereke. Van egy párom, és mivel egy szép és tágas saját házban élünk, az utóbbi 6 évben mindig én voltam az, aki hálaadáskor vendégül láttam az egész családomat. Egyszerűen azért, mert csak nálunk elég nagy a ház és leginkább a konyha ilyen nagy vendégsereghez. Ez számomra mindig rengeteg előkészületet igényel, és a vendégek távozta után mindig romokban áll a ház. A vendéglátás költségeit is jórészt mindig mi álljuk, mi vesszük meg az ételt-italt és minden szükséges dolgot.
Így volt ez idén is, és éppen az ünnepi ebéd után beszélgettünk az asztalnál, amikor az apám kissé idegesen kijelentette, hogy még mindig nem adtunk választ arra a kérdésére, hogy mikor akarunk már gyereket, majd ezt mondta: „Nos, ha ti nem vagytok hajlandóak hozzájárulni a család bővüléséhez és fenntartásához, akkor tulajdonképpen mi keresnivalótok van a végrendeletünkben?”
Őszintén megdöbbentem – és nem azért, mintha a vagyonra spekuláltam volna. A testvéreimre néztem, de ők csak hümmögtek és bólogattak, mintha azt mondták volna: „Hát tényleg, miért kéne kapnia annak, aki semmit nem ad?”
Az apámra pillantottam, aki szigorúan és dühösen nézett, és azt mondta: „Nem tetszik? Pedig jobb, ha belenyugszol.” Arra a kérdésemre, hogy ezzel minden jelenlévő egyetért-e, mindenki csak bólogatott, motyogott valamit az orra alatt, de senki nem nézett a szemembe.
Erre felálltam és elkezdtem összeszedni mindenki cuccát szerte a házban, abban a házban, ahol az elmúlt néhány napot azzal töltöttem, hogy főztem, takarítottam a vendégek után és szórakoztattam az unatkozó gyerekeket. A férjem ugyancsak felállt és csatlakozott hozzám. „Mivel nyilvánvalóan semmivel sem járulunk hozzá ennek a családnak a jóllétéhez, bizonyára senkit nem izgat fel különösebben az a bejelentés, hogy az otthonunk most bezár. Kérünk mindenkit, hogy délután 4 óráig hagyja el a házat.” Akkor fél négy volt. Erre mindenki velem kezdett el veszekedni és azt mondták, hogy önző vagyok. Úgyhogy a férjemmel bezárkóztunk a hálószobánkba. Többen alkudozni kezdtek, hogy nem tudnak most azonnal hazaindulni, mert nem akarják bevállalni az 5 órás autóutat hazáig a fáradt gyerekekkel. Csak annyit válaszoltam: „Nem tetszik? Pedig jobb, ha belenyugszol.”
De végül is kiürült a ház, mindenki elment, ismét totális csatateret hagyva maga után. A telefonom pedig szinte égett az üzenetektől.
Pár nappal később összeült a családi kupaktanács, hogy megbeszéljék a karácsonyi családi összejövetelt. Egyhangúan úgy határoztak, hogy „elfelejtik” nekünk a hálaadáskor történteket, és mindenki elkezdte tervezgetni, mikor is érkezik – hozzánk. Emlékezettem őket arra, keressenek más megoldást, mert mi nem látjuk őket vendégül karácsonykor. Nálunk ugyan senki nem tölti az ünnepeket. Kiderült persze, hogy senki már nem akar vendéglátó lenni, úgyhogy a család nem jött össze idén karácsonykor. Kaptam pár sértő üzenetet a fészbukon és máshol is, amiben mindennek elmondtak. De nem érdekel. Ha úgyis azt gondolják, hogy nem járulok hozzá a családhoz, akkor legyen úgy, tényleg nem fogok hozzájárulni.”

A történetet azóta a Reddit eltávolította, mert úgy ítélték a moderátorok, hogy nem felel meg az oldal azon szabályának, hogy bosszúból, visszavágásból született tartalmak nem jelenhetnek meg rajta. Az internet azonban nem felejt, a sztori továbbra is fellehető máshol, például a Twitteren.


A többség szerint nemcsak az járul hozzá a családhoz, aki gyermeket szül

A hozzászólók többsége azon a véleményen volt a történetet olvasva, hogy a házaspár nem követett el semmi rosszat, hiszen nemcsak gyermekszüléssel lehet „hozzájárulni” egy családhoz. Bár sokan megjegyezték azt is, hogy a gyermektelen házaspár kicsit finomabb formában is a család tudomására hozhatta volna, mit gondol a családi döntésről. Megint mások szerint ebben a történetben mindenki hibázott. Többen felvetették azt az aspektust is, hogy mit szólna az apa, ha a párnak meddőség miatt nem lenne gyermeke. És elvégre milyen dolog, ha egy apa pusztán „babagyárként” tekint a saját lányára.

A szakemberek ezzel és hasonló történetekkel kapcsolatban mindig azt emelik ki, hogy a nagy közös családi ünnepek mindig nehéz időszakot jelentenek, hiszen olyan családtagok gyűlnek össze, akik egyébként ritkán találkoznak. Ráadásul mindenkiben ott a kényszer is, hogy a nagy ünnepeknek – különösen a karácsonynak – muszáj jól „sikerülnie”. Ez pedig állandó megfelelési kényszert szül – amiben aztán könnyen robban a „bomba”.

És végül egy kommentelő ezt írta: „Minél több rettenetes sztorit hallok más családokról, annál inkább úgy gondolom, hogy az én családom nem is olyan rossz.”

Fotó: Shutterstock

#gyermektelenseg #orokseg #csalad


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás