Kedves szülők, ne falazzanak a gyerekeiknek!
Közeledik a szeptemberi becsöngetés. Egy pedagógus nyílt levelet írt a szülőknek, melyben többek között arra kéri őket, hagyják, hogy a gyerekek viseljék tetteik következményeit. Arra is felhívja a figyelmüket, hogy a gyerekek számára a felnőttek a minták, és ezzel nem árt a szülőknek is tisztában lenniük, ha pozitív szerepmodellként akarnak szolgálni gyerekeik számára.
De nézzük a levelet!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Kedves Szülők!
Mi, pedagógusok tisztában vagyunk azzal, hogy kevésbé befolyásoljuk a diákjaink fejlődését, mint a szülők. Önök azok, akik kezdettől fogva nevelik azokat a diákokat, akikkel mi legfeljebb csak az utóbbi években találkozunk, ezért az iskolai idő minőségét nagyban meghatározza, hogy önök hogyan irányítják a dolgokat otthon. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy együtt kell dolgoznunk – szükségünk van a segítségükre. Nézzük az öt legfontosabb lépést ahhoz, hogy ez az együttműködés gyümölcsöző legyen!
Ne keressenek kifogásokat a gyermekeik számára!
Mindenki követ el hibákat, különösen gyermekkorban. A nevelés egyik célja azonban éppen az, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy hibázhatnak, de tudni kell szembenézniük ennek következményeivel is. Ez a nevelés egyik lényege. Ha tehát a gyerek elkésik a suliból, nem csinálja meg a házi feladatát vagy rendetlenkedik, ne falazzanak neki! Hagyják, hogy tanuljon a saját hibáiból!
Sőt ennél is tovább megyünk: külön is bátorítsák őket arra, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak. Mi megtanítjuk a gyerekeket olvasni, számolni és mindenfajta tudományokra, de önöknek lehetőségük van megtanítani őket az értékekre és a felelősségérzetre is. Ha a gyerek saját hibájából bajba kerül, hagyják, hogy történjen, aminek történnie kell, és hagyják, hogy a gyerek tanuljon belőle. Pillanatnyilag ez kellemetlen lehet, de végül értékes tapasztalatokkal gazdagítja a gyereket.
Ellenőrizzék, hogy a gyerekük elvégzi-e a feladatát!
Ha egy gyereknek feltesszük a kérdést, hogy mit enne vacsorára, jó eséllyel minden este a fagylaltot választaná, amiben nem sok tápérték van. Ugyanez a helyzet a házi feladattal is – általában nem nagy élvezet foglalkozni vele, sok időt vesz el, és ha a diák választhat, hogy leckét ír, tévét néz vagy videójátékot játszik, nem kétséges, hogy melyiket fogja választani. De hogyan vegyük rá a gyereket, hogy időben nekilásson az iskolai feladatainak?
A megoldás kulcsa a nevelés. Ahogyan a szülő feladata, hogy ellenőrizze, hogy a gyerek édességet vagy gabonapelyhet eszik-e reggelire, a szülő feladata az is, hogy győződjön meg arról, hogy a gyerek elvégezte a feladatait. Igen, meg kell tanulniuk felelősnek lenni a saját dolgaikért, de ezt a képességet is tanulni kell – a szülők segítségével.
Iktassák ki a zavaró tényezőket!
A tévé, az iPad és az okostelefon csupa olyan dolog, mely elvonja a figyelmet és az időt olyan dolgoktól, melyek fontosak a személyiségfejlődéshez, ilyenek a társas kapcsolatok, a szabadtéri elfoglaltságok és – ami a legfontosabb – a könyvek olvasása. Segítsék a pedagógusokat abban, hogy megszabják a kütyük idejét a gyerekek mindennapjaiban.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerek soha hozzá sem nyúlhat az iPadjéhez, de ugyanúgy, mint a gyorséttermi kaják, ezek a kütyük is károsak nagy mennyiségben. A tévénézés ideje ne legyen több napi egy óránál, és mindig csak akkor üljön le a gyerek a tévé elé, ha tanulás és olvasás után még marad ideje. A videójátékok idejét korlátozzák a hétvégére vagy az iskolai szünetek idejére. Az okostelefon kérdése egy kicsit bonyolultabb, mert ennek megvannak a maga előnyei, de ügyeljenek arra, hogy a gyerek ne lesse fél szemmel állandóan a telefonját.
Járjanak elöl jó példával a gyerekeik előtt!
Ahogyan már mondtuk, a gyereke először és legtöbbet a szüleiktől tanulnak. Tehát ahogyan önök csinálják, úgy fogják csinálni a gyerekek is. Ahol a szülők a kezükbe se vesznek egy könyvet vagy soha nem érdeklődnek a gyerekek iskolai feladatai felől vagy minden étkezés közben a tévét bámulják, ott a gyerek is így fog tenni. De ennek a fordítottjai is igaz: ha a szülők elalvás előtt olvasnak, beszélgetnek a gyerekekkel az iskolában történtekről, ott a gyerekek is ezt a mintát fogják követni.
Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát.
Dolgozzanak együtt a pedagógusokkal, nem pedig ellenük!
Végül azt kérjük: álljanak mellénk. Nem azért választottuk ezt a hivatást, mert azt reméltük, hogy milliomosok leszünk belőle, hanem azért, mert szeretjük a gyerekeket. Nem gátak akarunk lenni a diákjaink sikereinek útjában, hanem értelmi és érzelmi téren is támogatni szeretnénk őket, hogy elérjék a céljaikat.
Ha rossz jegyet adunk a gyereknek, ne bennünket hibáztassanak, hogy direkt ki akarunk szúrni a gyerekkel – a rossz osztályzat jelzés a diák számára, hogy valamin változtatnia kell. Ha olyasmi hangzik el az iskolában, amivel nem értenek egyet, akkor ne mi legyünk a hibásak, hogy nem tudjuk, miről beszélünk, hanem próbálják megérteni, hogy pontosan mi és milyen összefüggésben hangzott el az órán.
Végül szeretnénk biztosítani önöket, hogy mi az önök oldalán állunk, hiszen önök a gyerekük, mi pedig a diákjaink oldalán állunk. Ha segítenek nekünk, ennek a gyerekük látja hasznát, aki így jobban jár, mintha önök ignorálják az iskola munkáját, mi pedig berakjuk önöket a „problémás” szülő kategóriájába. Tehát engedjék, hogy segíthessük egymást és a legjobbat tegyük a gyerekeknek, akiket mindannyian szeretünk.
Üdvözlettel,
a pedagógusok
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!