Hisztizik a gyerek, mit csinálsz?
Mutatok egy videót, beszélek egy kicsit arról, mit mondanak a hozzáértők a témában, és hoztam pár ötletet is, ti mit kezdtek vele. Igen, a gyermekkori hisztiről lesz szó. Amikor sír, kiabál, földre veti magát és toporzékol.
Mi az oka, mit tegyünk, mit tehetünk?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Pár hete egy kérdést tettem fel a Facebookon: Neked milyen módszereid vannak a hisztiző gyerek leállítására? Sok hozzászólás érkezett a témához, ezekre is sort kerítek a végén, de lássuk előbb, mit mondanak a szakemberek a gyermekkori hisztiről.
A hiszti egy felfokozott érzelmi állapotot jelent, melyben a gyerek kellemetlen lelkiállapotát fejezi ki igen látványos módon: sír, kiabál, toporzékol, földre dobja magát, esetleg megrúgja, megüti vagy megharapja a környezetében lévőket. A hiszti általában 18-20 hónapos kor körül kezdődik, ahogy a gyerek közeledik a dackorszakáról hírhedt 2 éves kor, a „terrible two” felé. A dolgot nehezíti, ha a gyerek még kicsi, ekkor ugyanis nehezebb kitalálni, pontosan mi váltotta ki a hisztirohamot, így nehezebb tenni ellene. Állítólag ahogy a gyerek nő, és egyre jobban ki tudja fejezni magát verbálisan is, úgy csökken a hisztik száma. Azt hiszem, ezt néhány szülő talán kapásból cáfolná... :)
Ötletek, tippek hiszti ellen
Próbáljunk rájönni, mi váltotta ki a hisztit!
Ez néha könnyebb, néha nehezebb. Sokszor nem is a nyilvánvalónak tűnő ok az igazi, tehát például nem azért hisztizik a gyerek, mert nem a piros zoknit akarja felvenni, hanem valójában azért, mert fáradt, álmos, éhes, fázik vagy fáj valamije. Ilyenkor tulajdonképpen a közvetlen kiváltó ok mindegy is, a gyerek így is, úgy is „találna” magának okot a hisztire.
Igyekezzünk megérteni és elfogadni a gyerek dühét és haragját!
Ilyenkor gondoljunk arra, hogy hasonló esetben talán magunk is legszívesebben ugyanígy reagálnánk, de egy felnőttől mégiscsak elvárható, hogy társadalmilag elfogadottabb módon vezesse le a frusztrációját.
Próbáljuk elterelni a gyerek figyelmét!
Amikor a fenyegető jeleit észleljük, hogy mindjárt kitör a háború, keresünk valamit, ami elvonja a figyelmét. Például hívjuk fel a figyelmét valami érdekes dologra.
Várjuk ki, míg abbahagyja!
Ha magunk is elveszítjük a türelmünket vagy visszakiabálunk a gyereknek, ezzel nem lesz vége a hisztinek – nem ússzuk meg ennyire könnyen és gyorsan. Nehezített terep, ha a gyerek az utcán, mások előtt kezdi a jelenetet, ilyenkor igyekezzünk az utca népének reakcióját figyelmen kívül hagyni és úgy reagálni, ahogyan a leghelyesebbnek tartjuk. Igen, tudom, könnyebb mondani, mint megcsinálni...
Ne engedjünk az elveinkből!
Ha engedünk a hisztinek, ez rövid távon eredményesnek tűnhet, hosszabb távon azonban egészen biztosan visszaüt. Ha egyszer kimondtuk a nemet, akkor azt pár perc után ne változtassuk igenre csak azért, hogy vége legyen a hisztinek. Ezzel ugyanis könnyen játszmák sorozata veszi kezdetét, amikor a gyerek azt hiszi, hogy hisztivel máskor is elérheti azt, amit akar.
Legyünk felkészültek!
Ahogy említettem már, a legnehezebb a hisztit kezelni, amikor utcán tör ki a vihar, és az összes járókelő kaján tekintetét magunkon véljük érezni, hogy na ezt ugyan hogyan oldod meg? Vásárlás közben például igyekezzünk lekötni a gyerek figyelmét, például adjunk neki feladatokat, vonjuk be a teendőkbe.
Beszéljünk a gyerekkel!
A gyerek sokszor izgatottságát, bizonytalanságát vagy diszkomfortérzetét vezeti le a hisztivel. Ha segíteni szeretnénk, ehhez az első lépés megtudni, mi váltotta ki a hisztit.
Tudatosítsuk a gyerekben, hogy szeretjük!
A gyerek sokszor azért hisztizik, hogy egy kis figyelmet csikarjon ki a környezetéből. Hiszti esetén éreztessük vele, hogy őt továbbra is ugyanúgy szeretjük, csupán azzal van bajunk, ahogyan viselkedik.
Hagyom, előbb-utóbb úgyis megunja – vagy visszacserélem...
A Facebookon megkérdeztem, ti mit tesztek ilyen esetekben. Bár csábítónak tűnik az a megoldás is, hogy „nem csinálok gyereket”, viszonylag kevéssé használható ötlet, hiszen a hiszti elkövetője adott, tehát a prevencióval már elkéstünk.
A legtöbben azt a stratégiát követik, hogy ráhagyják a gyerekre, sokan néhány puszi és ölelés kíséretében, aztán kivárják, míg elül a vihar. Vannak esetek persze, amikor ez nem megoldás, például egy halmozottan sérült gyereknél.
„Próbáljátok meg, hogy egy halmozottan sérült, nem járó, nem beszélő, kezét és mindent harapó gyereknél beválik-e a csak megölelem és otthagyom... nem, nem válik be. Kaptam olajokat, csuklóra kenve, nyakra, tenyeremből belélegzi. Elterelem a figyelmét. Nagyon nehéz, közben kapsz pár harapást” – írja Mária.
(Azt csak zárójelben, de nem mellékesen jegyzem meg, hogy mennyire jó érzés, hogy ilyenkor mindjárt ott terem egy másik kommentelő néhány bátorító, vigasztaló szóval. Jó érzés, hogy ilyen szuper összetartó meleg szívű társaság jött össze az oldalon.)
Margó hozzászólása arra is rávilágít saját gyermekkorára visszaemlékezve, mi lehet az oka annak, ha a gyerek a hisztiben látja a megoldást:
„Egy egészséges gyermeknél sok lehetőség van a hiszti ki védésére. Az első gyermekem 3 évesen a boltban a földre feküdt, úgy akarta a célját elérni, felkaptam a hónom alá, mint egy zsák krumplit, úgy vásároltam tovább mosolyogva, mintha ez csak játék lenne. Otthon elmagyaráztam neki, hogy ezzel semmit nem ér el. Soha nem zsaroltam a fiaimat, de azt sem engedtem, hogy engem zsaroljanak. Mindig megbeszéltem velük, ha mentünk valahova, mire van pénzünk, mit és menyit veszünk. Bevontam őket a családi kassza helyzetébe, így tudták mit kérhetnek, és hogy azon túl a hisztivel sem tudjuk előteremteni. Ez természetesen nem csak vásárlásnál működött. A környezetemben megfigyelhető volt viszont, hogy sokszor a felnőttek voltak az okai a gyermek hisztijének, mert nem tartották meg az ígéretüket vagy mérgükben visszavonták azt, így a gyermek tehetetlen dühében kezdett el hisztizni. Gyermekként sokszor át éltem ezt.”
De úgy tűnik, a higgadt „sokkterápia” is hatásos lehet, ha a szülő már az első próbálkozásnál alkalmazza azt:
„Próbálom majd apum példáját követni. Nem voltam hisztizős, de az első és utolsó próbálkozásomra emlékszem. Kiscsoportos voltam, láttam a többiektől, hogy működik, aztán egyszer otthon én is földre vágtam magam visítva. Apum benéz, haláli nyugalommal ennyit mond: "ez csak hiszti" és otthagy. Én meg csak ültem tovább már csöndben, döbbenten bámulva az ajtóra. Sosem próbáltam meg többet.”
És a végére hagytam Orsolya tuti tippjét hiszti esetére:
„Visszaviszem, és garanciában kicserélik.”
Hát... ez is egy megoldás... :)
Forrás: NHS
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!