Ha sok pénzed van, kívánságcsászárt is vehetsz magadnak?
Az nem kérdés számomra, hogy a császármetszés is szülés. Hiszen az én olvasatomban minden történés szülés, aminek a végén baba jön a világra. Ha viszont a kérésre végzett császármetszésről beszélünk, akkor már elbizonytalanodom, hogy mit gondoljak. Mindez arról jutott az eszembe, hogy a napokban olvastam az egyik közösségi oldalon egy segítségkérő posztot, aminek már a címére is felszaladt a szemöldököm: „Magánkórházakban normálisabban állnak az előre kért, választott császármetszéshez?" Mi az hogy „normálisabban"? Mi számít egyáltalán normálisnak?
Ti mit gondoltok erről?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A kérdező ezt írta:
„Annyival egészíteném ki, hogy mindenképpen magánintézményt választanánk, nézelődtem is már korábban (akkor sajnos elvetéltem). Minden kórház árlistáján szerepelt tételesen a császármetszés is, két barátnőm is így szült, viszont hallottam olyat is, hogy ilyet kérni “nem szabad”, egyedül orvosi indokkal műtenek meg mindenhol.”
Már azon is meglepődtem egy csomóan megnyugtatták a kérdezőt, csak úgy röpködtek a privát klinikák nevei, hogy itt is lehet „kívánságcsászárt” kérne, meg itt is, meg ott, és még amott is. Sőt többen állami kórházakról is beírták, hogy semmi akadálya a kívánságra végzett császármetszésnek, „csak” egy papír kell róla, hogy az illető fél a természetes szüléstől.
Az egyik kommentelő némi értetlenségének adott hangot, hogy miért gondolják ilyen sokat, hogy a császármetszés a „könnyebb” útja a baba világra hozatalának:
„Nekem nincs gondom a császárral abszolút, de számomra felfoghatatlan, hogy valaki a normális szüléstől fél, de egy nagy hasi műtéttől, aminek sokkal súlyosabb szövődményei lehetnek, nem. Én inkább azt szerettem volna elkerülni, hogy felvágjanak. Sok ismerősnek utána összenövésektől hasi panaszai lettek, volt, akinek gennyes lett a sebe stb. Érdekes tényleg, hogy mindenki mástól fél.”
Páran megosztották az okot, hogy miért császárpártiak, a legtöbben korábbi elhúzódó szüléseket, traumatikus szülésélményeket említettek. Azt az érvet, hogy a császármetszés nagy műtét, az egyik kommentelő azzal söpörte le egy mozdulattal az asztalról, hogy természetes szülés során is bekövetkezhet sérülés, ami akár még császármetszést is szükségessé tehet.
Egy másik kommentelő éppen a kérdezővel ellentétes állásponton van, ráadásul nem elsőszülőként, hanem már releváns tapasztalatokkal a háta mögött. Arról számolt be, hogy háromszor szült természetes úton, és kizárólag akkor tenné ki egy nagy hasi műtét kockázatának és kényelmetlenségének magát, ha a babája érdeke ezt kívánná:
„Én háromszor szültem természetes úton, mindegyik komplikációmentes, szép szülés volt, egyszer volt gátmetszésem, de az sem volt vészes utána. Viszont a császáros szobatársaim szenvedtek, alig tudtak felkelni, mozogni, én meg pár órával szülés után már a saját lábamon közlekedtem, könnyedén el tudtam látni a babámat. Igen, tudom, nem mindenki szerencsés a természetes szüléssel sem, de valahogy az ismerősi körben jóval több rossz tapasztalatot hallok a császárral kapcsolatban. Ha a babám érdeke azt kívánta volna, minden gond nélkül vállaltam volna, de önszántamból egy nagy hasi műtétnek nem tenném ki magam. De megértem és elfogadom, ha valaki igen. Érdekes olvasni mennyire más szemszögből látják a nők a szülést.”
A hivatalos szakmai álláspont azonban az – a magánszülészetek „a páciens fizet, a páciens rendel” szemléletével szemben – azonban az, hogy császármetszést csak megalapozott szakmai indokkal szabad végezni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a császármetszési arányok csökkentését tűzte ki célul, mely a fejlett országokban szinte mindenhol magasabb a kívánatosnál.
A fenti véleményeket olvasva nem csoda...
Luna
Fotó: Unsplash