Ha nem szültem volna, már nem élnék!
Két anya története következik. Két nő, két sors, két család. Csak egyben azonosak: a várandósságuk alatt derült ki a méhnyakrákjuk. Sajnos a történetük folytatása eltér egymástól: az egyiküknek jó esélye van a gyógyulásra, a másikuk betegsége már előrehaladott volt, amikor az orvosok mintegy véletlenül észrevették a bajt, így más csak öt évet jósolnak neki. Mi más lenne a mai téma, mint a méhnyakrákszűrés?
Két anya történetét hoztam nektek. Bár több száz kilométerre élnek egymástól, abban közös az életük, hogy a várandósságuk alatt derült ki, hogy méhnyakrákban szenvednek.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Mielőtt belekezdenénk, egy fontos információ, ami feltétlenül szükséges a két nő történetének megértéséhez: Nagy-Britanniában az állami egészségügyi ellátást nyújtó NHS 25 és 64 éves kor között háromévente biztosítja a nők számára a méhnyakrákszűrés lehetőségét.
Carla Woods 29 éves, és egy walesi kisvárosban él. Harmadik gyermekét, a most 14 hónapos Freyát várta, amikor a nővér egy rutinvizsgálat során gyanúsat észlelt, ezért azt tanácsolta Carlának, hogy kérjen időpontot nőgyógyászához. A nő nem késlekedett, és így derült ki, hogy méhnyakrákja van, ami már a közeli nyirokcsomókra is ráterjedt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két sugárkezelés és a kemoterápia meghozta a hatását, így Carlának jó esélye van a teljes gyógyulásra.
„Freya mentette meg az életemet, egyszerűen azzal, hogy megfogant. Semmilyen gyanús jelet nem észleltem, semmi olyat, amit a méhnyakrák tipikus tüneteként szoktak emlegetni, nem véreztem, és fájdalmaim sem voltak. Rendszeresen jártam rákszűrésre is, legutóbb akkor voltam nőgyógyásznál, amikor legnagyobb kislányom 6 hónapos volt. A következő alkalom mostanában lett volna, de addigra már kiderült a bajom, és túl voltam a kezeléseken is” – meséli.
Nem elég a háromévente végzett szűrés, minden évben szűrni kellene!
Ezt mondja a másik anya, a 30 éves Ellie Taylor egy Londonhoz közeli megyében, Berkshire-ben él. A története ugyanúgy kezdődik, mint Carláé, a folytatás azonban már korántsem ad okot annyi bizakodásra. Nála is a várandósság alatt derült ki a méhnyakrák, lényegében véletlenül a terhesség alatt szokásos egyik ultrahangvizsgálat alkalmával, melynek eredeti célja a baba állapotának, fejlődésének ellenőrzése volt. Nála még előrehaladott volt a betegség, mire kiderült a baj, ezért egy nyolcórás heroikus műtéttel el kellett távolítani a méhét. Sajnos ez sem hozott végleges megoldást, mert a daganat visszatért és mostanra már a medencéjében is szétterjedt, sőt a gyomrát is megtámadta. Az orvosok szerint még körülbelül öt éve van hátra.
„Én vagyok az élő példa, hogy akkor is diagnosztizálnak nálad végstádiumú rákot, ha mindent pontosan úgy teszel, ahogy az orvosok tanácsolják. Rendszeresen eljártam rákszűrésre, mégis meg vannak számlálva a napjaim. Úgy érzem, hogy az állami egészségügy számára mi, nők nem igazán vagyunk fontosak. Nem elég, ha háromévente mehetünk rákszűrésre, mert három év alatt már előrehaladottá válhat a betegség. Itt van az én esetem, az előző rákszűrésem eredménye teljesen normális volt, és még el sem jött a következő szűrés ideje, máris 3 centiméteres daganat növekedett bennem, ami már a környező szerveket is megtámadta. Ha nem az Egyesült Királyságban élnék, hanem egy másik országban, ahol évente szűrnek, akkor sokkal korábban kiderült volna a baj, és akár teljesen gyógyult is lehetnék mostanra. Hiszen a korán felismert méhnyakrák szinte 100 százalékban gyógyítható. Elkeserít és dühít a gondolat, hogy azon múlik az életem, hogy nem egy olyan ország a hazám, ahol évente van lehetőség méhnyakrákszűrésre” – mondja az anya.
Ellie például Magyarországon akár gyógyult is lehetne
Ellie például ránk is gondolhatott, amikor olyan országba vágyik, ahol akár évente is elmehet nőgyógyászati szűrővizsgálatra. Úgy tűnik azonban, hogy mi magunk nem nagyon tudjuk megbecsülni ezt a rendszert, hiszen elkeserítően alacsony a méhnyakrákszűrésen megjelenő nők aránya. A statisztika egy kicsit sántít ugyan, mert valószínűleg nem szerepel benne azoknak a nőknek a jelentős része, akik valamilyen privát ellátás keretében vesznek részt rákszűrésen, de még ha őket bele is számoljuk, akkor sem lehetünk messze elégedettek. És elképesztően magas azoknak a nőknek az aránya, akik évek, sőt évtizedek óta a tájékára sem néztek a nőgyógyászuknak, és legfeljebb a gyerekük születésekor látta őket orvos.
A poszt üzenete tehát pofonegyszerű: járj el évente nőgyógyászati szűrésre, és ha már ott vagy, ne felejtsd el szóba hozni orvosodnak a HPV kérdését – ha ez ő magától nem teszi meg.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!