Gyógyítja vagy kínozza a babákat az orosz úszóedző?
Legutóbb egy videó borzolja a kedélyeket, melyen egy orosz úszóedző valami egészen elképesztő mozdulatsort mutat be pici babákkal: fejjel előre vízbe meríti, forgatja, rángatja őket. A szülők azonban lelkesek, mert azt mondják, hogy egy csomó bajból kigyógyította már a gyerekeiket ez a furcsa módszer. Más edzők és a gyermekorvosok viszont elborzadva tiltakoznak.
És a végén persze ebből a történetből is oda lyukadok majd ki, hogy kinek higgy, ha a gyereked életéről, egészségéről van szó.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Jelena Rogyonovát azzal vádolják módszere ellenzői, hogy „kínozza” a babákat. Hogy ez valóban így van-e, arról a videóra kattintva magad is kialakíthatod a véleményedet.
Az Oroszország déli részén lévő Krasznodarban működő úszóedző (vagy micsoda) azonban azt állítja, hogy ezzel a technikával különböző fogyatékosságokat képes gyógyítani, ezen kívül serkenti a babák fejlődését is az „aktív vízitorna”. A netet villámgyorsan körbefutó videót látva a legtöbben ezt elképzelhetetlennek tartják, sőt szerintük akár maradandó károsodást is okozhat, hogy a babák nem jutnak a víz alatt levegőhöz.
És most kapaszkodjatok meg: hatalmas sorban állás van a krasznodari szülők között, és csak hosszas várólista árán lehet bejutni ezekre a – minimum furcsa – uszodai foglalkozásokra. Az egyik szülő állítja, hogy központi idegrendszeri bénulásban szenvedő gyereke ennek a módszernek köszönheti, hogy jár. Kitart amellett, hogy minden úszóedzőnek ezt kellene csinálnia az uszodai „pancsolgatás” helyett a gyerekekkel. Egy másik szülő szerint gyerekeit Rogyonova tanította meg úszni és úgy megszerettette velük a vizet, hogy azóta szinte ki sem hajlandók szállni a medencéből. Sőt azt is hozzátette, hogy a gyerekek megkésett beszéd- és értelmi fejlődését is ez a módszer tette rendbe.
Más edzők azonban élesen kritizálják azt, amit Rogyonova tesz. Egyikük azt mondja, hogy az edzőnő azt állítja, hogy a gyerekeket erősebbé és ellenállóbbá teszi. „De hiszen itt 2-3 hónapos babákról van szó, könyörgöm” – fakadt ki a másik edző. Egy másik kollégája szerint a gyerekeket nem szabad ilyen durva módszerekkel tanítani, nem okozhatnak traumát számukra, hiszen így később rettegni fognak a víztől. Sőt egészen odáig megy, hogy be kellene tiltani ezeket a módszereket.
A videót több edzőnek is megmutatták, és többségük aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy Rogyonova veszélyezteti a babák testi épségét. És nem voltak boldogok a videót látva az orvosok sem. Egy neonatológus gyermekgyógyász is azon a véleményen volt, hogy ezt nem lenne szabad engedni, mert testi és lelki károsodást is okozhat a babáknak. Például vizet lélegezhetnek be, ami oxigénhiányos agykárosodás révén maradandó fogyatékossághoz vezethet. „És ez csak egy a lehetséges számtalan veszély közül. Semmi célja vagy értelme nincs ezeknek a mozgásformáknak, nem stimulálnak vagy fejlesztenek egyetlen funkciót sem” – mondja.
A szülők csak egymásnak hisznek, pedig nem kéne
Gyors közvéleménykutatást végeztem gyerekorvos és ideggyógyász ismerőseim között, és egyöntetűen az idézett kollégájukkal vannak egy véleményen, nevezetesen, hogy azon kívül, hogy kockázatos és potenciálisan ártalmas, a módszer az égvilágon semmire sem jó.
A szülők mégis egymást tapossák, hogy bejuttassák erre a rettenetes vízi”tornára” a gyerekeiket. Miért?
Az egészségügyi információk terén örök dilemma, hogy ki a hitelesebb: a szülő, aki egyetlen eseten alapuló személyes – és többnyire nem is objektív (hiszen hogyan is lehetne az, amikor érzelmileg érintett a kérdésben?) – tapasztalatait mondja el, vagy az egészségügyi szakember, aki több hasonló esetből szintetizálja véleményét, netán még a háttértudása is megvan hozzá? Magam azon a véleményen vagyok, hogy a szülői kupaktanácsok, internetes fórumok jók és hasznosak, amikor arról van szó, hol a legolcsóbb a banán vagy melyik a legbababarátabb szálloda széles e határon. Vagy jók egymás lelki támogatására is. Vagyis jók lennének, mert az már csak az élet fintora, hogy erre tökéletesen alkalmatlanok, hiszen az internetes mamafórumok közismerten egymás ekézésének, a mom-shamingnek klasszikus terepei inkább, mintsem lelki önsegítő csoportok.
Ha azonban a gyerek – sőt más gyereke – egészségéről van szó, onnantól kezdve ezek a személyes tapasztalások tudományos validitásukat nézve úgynevezett anekdotikus – azaz egy-egy egyéni esetből leszűrt – adatoknak tekinthetők, melyek ennél fogva nem érvényesek automatikusan a másik gyerekre. Sőt akár még veszélyes is lehet, ha a szomszéd anyuka vagy pláne nevét és arcát nem vállaló netszereplő véleményét fogadjuk el validnak, érvényesnek szakemberek véleményével szemben.
Manapság már mindenki a neten keres-kutat, ha bármilyen kérdése felmerül egészség vagy betegség, gyermeknevelés témájában. Én mindenki arra bátorítok, hogy számos virtuális csörte vagy éppen kedélyes csevegés jogán érezze bár személyes ismerősének azt, akivel összefújta a neten a szél, azért mégiscsak a hiteles, megbízható egészségügyi forrásoknak higgyen, amikor a gyereke élete, egészsége a tét.
De akkor mégis kinek higgyek?
Nem könnyű persze megtalálni, kinek higgyünk és kinek ne. Itt egy lista azokról az egészségügyi weboldalakról, melyek egy független elbírálás alapján szakmailag megbízhatónak minősülnek, és reméljük, idővel egyre hosszabb lesz a lista. (Csak halkan megjegyzem, hogy az Anyavilág is köztük van.) Természetesen képtelenség minden egyes netes forrást a szempontrendszer alapján átvizsgálni (sőt vannak, akik maguk is tisztában vannak azzal, hogy köszönő viszonyban sem állnak a szakmaisággal, lásd például a különböző csodaszereket és alternatív módszereket propagáló oldalakat, melyek messze kerülik az objektív megmérettetésnek még csak a tájékát is). Itt találsz egy szempontrendszert ahhoz, hogy magad is eldönts, hogy amit olvasol, abban megbízhatsz-e. De ha még ez is hosszú és bonyolult, akkor próbálj meg a kiszemelt oldallal kapcsolatban az alábbi kérdésekre válaszolni: kiderül-e az oldalról, hogy az ott lévő tartalmat
1) ki írta (név és végzettség feltüntetésével!),
2) milyen célból írta,
3) kinek írta (ki a célcsoport), és
4) mikor írta.
Ha bármelyik kérdésre nem tudsz válaszolni, akkor jobban teszed, ha egészségügyi kérdésekben nem onnan tájékozódsz.
Mert lehet hinni abban, hogy a csecsemővel a vízben csapkodástól felkel és jár az, aki addig erre nem volt képes. Csak nagyon valószínűtlen, még ha egy másik szülő sziklaszilárdan állítja is.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!