Game over: addig interneteztek, míg a gyerek éhen halt
Kim Jae-beom azzal fogadta a rendőröket, hogy fogalma sincs, mitől halt meg a kis lánya, csak annyit tud, hogy „kezdettől fejletlen, koraszülött volt”. A vizsgálat azonban megdöbbentő okra derített fényt: a gyerek egyszerűen éhen halt szülei internetes játékfüggősége miatt.
Az már eléggé köztudott, hogy az internet- és játékfüggőséget az orvostudomány ugyanabba a kategóriába sorolja, mint például az alkohol- vagy drogaddikciót.
Az állapot jellemzői: az adott személy ellenállhatatlan késztetést érez az adott cselekvés iránt, ha nem jut hozzá, akkor ez egyre fokozódó, kínzó feszültséget kelt benne. A függőség tárgya teljes tudatát kitölti, például az internet- vagy játékfüggők akár egész napokat képesek a gép előtt tölteni úgy, hogy elvész az időérzékelésük, nem éreznek álmosságot vagy éhséget, önmagukat, testi szükségleteiket elhanyagolják – a szenvedélyük javára. De térjünk vissza a bevezetőben említett esethez.
A dél-korai pár, Kim és felesége ugyanígy váltak a videójátékok rabjává, ami egészen odáig fajult, hogy nemcsak önmaguk szükségleteiről nem vettek tudomást, hanem 3 hónapos kislányukéról sem – írja a The Daily Beast. Ami még megdöbbentőbb, hogy a házaspár éppen virtuális gyerekekért hajtott a játékokban, hogy ehhez 6−12 órákat ültek egyvégtében a számítógép előtt: a Prius nevű játékban az Anima nevű rejtélyes gyermekekért folyik a játék.
Dél-Koreában ismét az érdeklődés középpontjába került a játékfüggőség kérdése, amikor a házaspárt 2009 szeptemberében letartóztatták kislányuk halála miatt, amihez az vezetett, hogy az apa és anya is egész álló nap, éjszakába nyúlóan játszottak. A kislányt egyébként Sarangnak hívták, ami a koreai nyelvben szeretetet, szerelmet jelent. Ezt volt az első eset, amikor a játékfüggőség halálos áldozatot követelt. A nyomozás során azt firtatták a precedens nélküli esetben, létezhet-e, hogy az internetes játékfüggőség – esetleg még alkohol vagy drog hatásával is párosulva – olyan mértékben befolyásolja az emberek józan ítélőképességét, hogy hagyják éhen halni gyermeküket.
Bár úgy tűnhet, hogy ősrégi esetet rángattam elő, a téma mindig aktuális – sajnos. A közelmúltban egy 22 éves apát tartóztattak le amiatt, hogy napi 10 órákat játszott különféle számítógépes játékokat, miközben 2 éves kisfia éhezett. De térjünk vissza ismét az alaptörténethez.
Az esethez kivonuló nyomozó, Sang Yoon Han egyszerűen a „rettenetes” szóval jellemezte Kimék otthonát. Az erősen alultáplált kislány – akinek születési súlya az egyébként sem sok 2900 grammról születése óta nemhogy gyarapodott, hanem alig 2,5 kilóra csökkent – a rendetlen szobában álló rácsos kiságyban feküdt egy piszkos takaróval letakarva. A rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy az anya a szülés óta egyetlen egyszer sem mutatta meg orvosnak a kislányt, nem jelent meg a szokásos állapotfelméréseken, és a kislány nem kapta meg a védőoltásokat sem. Néha kapott némi piszkos tejet, de a nyomozók megállapították, hogy a házaspár a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az iránt, hogyan fejlődik – egyáltalán fejlődik-e – gyermekük. Miután a szülők észlelték, hogy a kislány már nem él, az interneten temetési lehetőségek után kutattak, mielőtt értesítették volna a hatóságokat. A rendőrök szerint míg egy normális szülő adott helyzetben összeroppan, a Kim házaspáron semmilyen érzelem nem látszott.
Game over. Vagy még inkább: the show must go on…
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!