Gömbölyödő pocak az iskolai egyenruha alatt
Történet egy lányról, aki 13 évesen vált anyává, miután hónapokon keresztül maga sem akart tudomást venni róla, hogy terhes és egyre növekvő hasát a kelleténél nagyobb méretű iskolai egyenruhája alá rejtette. A most 28 éves Emma 15 év elteltével meséli el, hogyan élte meg, amikor még gyerekként esett teherbe és szült gyermeket.
A mára már 15 évessé cseperedett Shaunelle édesanyja manapság Kentben él és így emlékezik:
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Egy önkormányzati lakásban nőttem fel, az anyám segélyekből élt. Egy szigorú katolikus iskolába jártam és ott még igazán jó gyerek voltam, de a középiskolába kerülve minden megváltozott. Testileg fejlett, korán érő kislány voltam, már tízévesen menstruáltam, és a melleim elkezdtek kerekedni. Én voltam a második legmagasabb gyerek az évfolyamon. Hamar felkeltettem a fiúk érdeklődését, és még a felsőbb évfolyamos fiúk is velem akartak randizni. A népszerűség pedig a fejembe szállt.
Korábban ragyogó karrierterveket dédelgettem, ügyvéd akartam lenni, aki tesz valami jót az életében. De amint beléptem a középsuli kapuján, mindenki engem akart megkapni, én pedig elindultam lefelé a lejtőn.
Hogyan estem teherbe olyan fiatalon? 2003 január elején találkoztam a gyerekem apjával, ő akkor 17 éves volt, én tizenhárom és még szűz. Ő vette el a szüzességemet. Nem élveztem a dolgot, és különben is csak kétszer voltunk együtt „úgy”.
Azt reméltem, hogy a baba egyszer csak egyszerűen eltűnik
Kábé egy hónappal később nem jött meg a menzeszem. A melleim feszülni kezdtek, én pedig azt éreztem, hogy valahogy másmilyen vagyok, mint korábban. Egyszerűen csak tudtam, hogy terhes vagyok. Megosztottam a barátommal a gyanúmat, de aztán pánikba estem, és nem beszéltem róla senki másnak. Hazudtam mindenkinek, és ha szóba került, azt mondtam, hogy rendszeresen megjön a vérzésem. Mai fejemmel már őrültségnek tűnik, de akkor azt gondoltam, hogy ez a baba el fog menni. Azt reméltem, hogy egyszer csak eltűnik, és megint minden olyan lesz, mint előtte. Terhességi tesztet sem csináltam, és nem is éreztem magam várandós anyának. Emlékszem, egyszer a fürdőszobában ütni kezdtem a hasamat abban a reményben, hogy elmegy a gyerek.
Szerencsém volt, mert nem voltak reggeli hányingereim. Egész éjjel hánytam és émelyegtem, de reggelre mindig elmúlt. Egyszer természettudomány órán jött rám a rosszullét, többen célozgattak is rá, hogy talán terhes lehetek, de én mindvégig tagadtam. Néhány számmal nagyobb iskolai egyenruhákat vettem, hogy elrejtsék a növekvő hasamat.
Nem tudom, miért nem beszéltem róla senkinek
Mai eszemmel már nem értem, miért nem beszéltem a problémámról senkinek. De annyira meg voltam rémülve, hogy még gondolni sem akartam rá. Egyfolytában azt reméltem, hogy ez a baba meghal és sosem születik meg. Pedig 2003. október 4-én megérkezett közénk Shaunelle, aki ma már 14 éves. Valójában még azt sem realizáltam, amikor megindult a szülés. Éppen a hittan leckémet írtam amikor elöntött a víz, azt hittem, bepisiltem. Aztán megkezdődtek a fájások, közben az anyám is hazaérkezett az aktuális barátjával. Kiabáltam, hogy hívják a mentőket. A mentősök azonnal látták, mi a helyzet és kórházba vittek bennünket.
A kórházban nem találták a baba szívhangját. Azt hittem, meghalt a babám, és annak ellenére, hogy hónapokig tagadtam a létét, hirtelen megrémültem és rájöttem, hogy szeretem őt. Amikor végre megszületett, csak ezt hajtogattam: „Úristen, van egy lányom.” Aztán másnap reggel is ott volt, és el sem akartam hinni, hogy van egy gyerekem. Nemsokára megérkezett a szociális nővér, aki aztán a lakásunkat is megnézte és nagyjából mindent rendben talált a baba fogadásához. A gyerekem apjával azóta sem léptem kapcsolatba soha.
Mindenki segített nekünk
Annyi barátom volt, és olyan sokan segítettek, mindenki tett értünk valamit. A tinikori barátnőim bármit megtettek volna a gyerekemért. Állandóan ajánlkoztak, hogy segítenek etetni meg tisztába tenni. Szinte semmi dolgom nem maradt. Pár hónapig pihentem, aztán visszamentem a suliba. Amikor elég nagy lett a lányom, akkor óvodába adtam, ahová reggel elvittem, aztán irány a suli, aztán az órák után érte mentem az oviba.
18 évesen elköltöztem az anyámtól, és önálló otthonba költöztem a lányommal. Nem tettem le az érettségit egyetlen tárgyból sem, csak egy gyermekgondozási kurzust végeztem el, de ma már bánom, hogy így döntöttem. Valahogy belesodródtam ebbe a helyzetbe, és bár tudom, hogy az emberek a legjobbat akarják nekünk, le kellett volna tennem a vizsgáimat.
Ma már dolgozom, egy közlekedési cég alkalmazottja vagyok már három és fél éve. Szeretem a munkámat. A lányom középiskolás, és azt tervezi, hogy gazdasági egyetemen tanul tovább. Borzasztó furcsa belegondolni, hogy az ő korában nekem már gyerekem volt. Elmondtam neki, hogy nem bánom, ha beszédbe elegyedik a fiúkkal is, de a randizással várjon legalább 15 éves koráig. Elmagyaráztam neki, milyen testi és lelki hatásai vannak egy szexuális kapcsolatnak. Megszakadna érte szívem, ha teherbe esne, belehalnék.
Ma már magabiztos vagyok, és ezt a lányomnak köszönhetem. Mielőtt terhes lettem, sokat lógtam a suliból és ki akartam próbálni a drogokat és a cigarettát is. Aztán hirtelen minden a gyerekemről szólt. Mindenki azt mondja neki, milyen jó édesanyja van. Azt mondják, hogy kedves vagyok és szeretem őt, a barátai szerint pedig belevaló anya vagyok. Remek a kapcsolatunk egymással. Ma már azt mondom, hogy tizenévesen teherbe esni nem a világ vége.”
Tizenévesen teherbe esni nem a világ vége?
Az Eurostat 2017-es adatai szerint hazánkban az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a tiniterhességek aránya, 10-11 százalék körüli értékre. Ez azt jelenti, hogy évente tízezer körül van azoknak az újszülötteknek a száma, akiknek az édesanyja még maga is gyerek. A székesfehérvári Szent György Oktató Kórház 2016-os statisztikája szerint náluk körülbelül 2800 gyermek született, ebből 35 olyan újszülött volt, akinek az édesanyja a szülés pillanatában még maga is kiskorú (18 év alatti) volt, és volt közöttük egy mindössze 14 éves anyuka is!
„Mint szülész-nőgyógyász azt tapasztalom, hogy az elmúlt évtizedek változása a mi területünkön is ugyanúgy érvényesült: a fiatal lányok egyre hamarabb lesznek érettek, és egyre hamarabb is kezdik el a szexuális életet. De amíg egy 17-18 éves nőnek adott esetben nem jelent problémát a szülés, addig egy 14-15 éves gyermek ilyen szempontból nagyon fiatal” – mondta el a kérdésről dr. Hagymásy László, a kórház szülész-nőgyógyász szakorvosa.
A szexológus szerint a családban elenyészően kevés szó esik a szexualitásról, legfeljebb a menstruáció kerül szóba. Az ok sokszor az, hogy ezekkel a dolgokkal maga a szülő sincs tisztában. Már a lányok is élénken érdeklődnek a pornó iránt, a fiúk pedig 13-14 éves koruktól bevallottan a pornót tartják az elsődleges „tananyagnak”. A szülői értekezleten a legtöbb szülő úgy reagál a felvetésre, hogy az ő gyereke márpedig nem tesz ilyet, tehát a szülő nyilvánvalóan nem tudja vagy nem is akarja tudni, mivel tölti a gyerek az idejét.
Hiszen ki az a gyerek, aki egy pornográf tartalom megtekintése után odamegy a szüleihez és arra kéri őket, hogy beszéljék meg a látottakat?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!