Félek az iskolától, mert a többiek szerint stréber vagyok
A nyári szünet után a gyerekek majdnem fele érzi úgy, hogy nem szívesen megy vissza az iskolába, mert attól fél, hogy a korábbi években megkezdődött zaklatás, zrikálás, kiközösítés tovább folytatódik a többiek részéről. Ha pedig egy gyerek így érez, az előbb-utóbb a tanulmányi eredményeinek a rovására is megy majd. Vagy éppen ez az ok.
Van-e a felelőssége a szülőknek és a pedagógusoknak? Hát persze, hogy van.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Becsöngettek, elkezdődött az iskola. És sok családban elkezdődött a reggeli huzakodás a gyerekkel, hogy ma miért nem kellene iskolába menni. Vagy nincs is huzakodás, a gyerek csak csendben tűr. És retteg. Mert az iskola számára nemcsak ismeretek, forrása, hanem állandó piszkálásé, zaklatásé a többiek részéről.
Ha valaki azt hiszi, hogy ritka, elszigetelt problémáról beszélek, az nagyon téved. Most olvastam egy felmérést, melyben a gyerekek nem kevesebb mint majdnem fele válaszolta, hogy az új tanév kezdetén nem szívesen jár újra iskolába, mert fél attól, hogy a szünet elején abbamaradt zaklatás folytatódik! A felmérés szerint a megkérdezett 1003 középiskolás 60 százaléka volt már valaha iskolai zaklatás áldozata a társai részéről, és 46 százalékuk ismerte el, hogy aggódik amiatt, hogy a nyári szünet után a piszkálás, kiközösítés, kicsúfolás, igaztalan pletykák terjesztése – tehát mindaz, amit az iskolai zaklatás körébe sorolunk – tovább folytatódik. Ami ennél is aggasztóbb, a társai által piszkált gyerekek 40 százalékánál az az ok az iskolai zaklatásra, hogy az áldozat jól tanul és jó jegyeket szerez.
Az iskolai zaklatás áldozatainak 39 százaléka szerint az állandó zaklatás miatt rosszabbul teljesít az órákon, 38 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy emiatt gyakrabban hiányzik az iskolából.
Szigorú korlátok kellenek
A felmérést végző Diana Award nevű jótékonysági szervezet vezetője, Alex Holmes arra figyelmeztet, hogy jelentős problémáról van szó, hiszen egy átlagos gyerek tanulmányai végeztéig 11 ezer órát tölt el valamilyen oktatási intézmény falai között. Azt mondja, hogy az iskoláknak szigorú magatartási szabályokat kell megfogalmazniuk és betartatniuk az iskolai zaklatások megakadályozására. Ebbe az egymás iránti tisztelet, tolerancia és empátia éppen úgy beletartozik, mint a netes biztonság.
Az IKEA még tavasszal érdekes kisfilmben igyekezett felhívni a problémát az iskolai zaklatás problémájára. Ehhez két virágot helyeztek ki egy iskolában és azt kérték a gyerekektől, hogy az egyik virágot csúfolják és cikizzék, a másikat meg simogassák és becézgessék. A 30 nap alatt mindkét növény azonos mennyiségű napfényt és tápoldatot kapott, az állandóan bántott és sértegetett növény mégis sokkal rosszabbul fejlődött, lekkonyult, míg a másik élt és virult.
Fáj a fejem, fáj a hasam, nem akarok iskolába menni
Az iskolai stressz – melyhez az iskolai zaklatás is nagyban hozzájárul – egészen úgynevezett pszichoszomatikus betegségek kialakulásához is vezethet. Ilyenkor a gyerek mindenféle tünetre panaszkodik, melyek hátterében azonban a leggondosabb kivizsgálás sem tud feltárni szervi okot. Ilyenkor a gyerekre könnyen rásütik, hogy szimulál, hazudik, csak ki akar bújni a munka és a felelősség alól. Pedig egy betegség nem attól betegség, hogy a hátterében feketén-fehéren kimutatható valamelyik szerv elváltozása. A pszichoszomatikus betegség is betegség, mellyel igenis foglalkozni szükséges.
Magyarországon is több felmérést végeztek már ezzel kapcsolatban. Eszerint a fejfájás az egyik leggyakoribb pszichoszomatikus tünet, melynek hátterében az esetek igen jelentős részében éppen az iskolai stressz áll. A 11 és 18 év közötti gyerekek nagy része számol be arról, hogy esetenként vagy rendszeresen fáj a feje. Ilyen esetekben az egyik leggyakoribb probléma, hogy miután – jó esetben – történik valamilyen kivizsgálás annak tisztázására, hogy valamilyen komoly betegség okozza-e a tüneteket, a negatív leletek birtokában mindenki megnyugszik, és innentől már csak tüneti kezelés történik – ha történik. Ami a fejfájás esetében például abban merül ki, hogy a gyerek kezébe nyomunk egy fájdalomcsillapítót, hogy kapja be, és ezzel megoldottnak tekintjük a dolgot.
Pedig sokszor pszichológus segítségét is igénybe kellene venni a háttér feltárására, melynek ismeretében akár a körülmények megváltoztatására, iskolaváltásra, a megszokott – és mérgező – gyerekközösségből való kiemelésre is szükség lehet.
Nem állítom persze, hogy az iskolai stresszel összefüggő pszichoszomatikus tünetek hátterében mindig csúfolódó, bántó, kiközösítő osztálytársak állnak, az idézett felmérés tapasztalatai mindenesetre mélyen elgondolkodtatnak.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!