Ferenc pápa: genetikai szűrés vagy náci tömeggyilkosság?
Ferenc pápa szerint semmi nem változott az utóbbi 70 évben, hiszen a genetikai tesztek eredménye alapján a beteg magzatot hordozó terhességek megszakíttatása nem más, mint a náci Németországban népszerű eugenika, a „fajnemesítés” tovább élése – csak éppen sztaniolba csomagolva.
Szerinte az a szülő, aki ilyet tesz, nem tesz kevesebbet, mint hogy megöli gyermekét abból az önző megfontolásból, hogy magának könnyebb életet biztosítson.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A katolikus egyházfőktől megszokhattuk már, hogy sok kérdésben igen sarkos véleményük van, és ebből egy jottányit sem engednek – változzon is bárhogyan a világ körülöttünk. Ferenc pápa a napokban egy olaszországi családpolitikai szervezet találkozóján szólalt fel, és ott fogalmazott úgy, hogy a terhesség alatt elvégeztetett genetikai vizsgálat – az úgynevezett prenatális diagnosztika −, majd erre alapozva a genetikai rendellenességet hordozó magzat elabortálása semmivel sem jobb, mint a nácik eugenikai programja.
De mi is az az eugenika?
Bár az eugenika, a „fajnemesítés” hmm… ne nevezzük tudománynak, mondjuk inkább azt, hogy az eugenika ideológiája a náci Németországban „teljesedett ki” és vezetett nagyon sok ember elpusztításához, kevesebben tudják, hogy az eugenika alaptéziseinek kidolgozása messzebbre, a XIX. és XX. század fordulójára nyúlik vissza. Nem túl tudományosan, de annál érthetőbben fogalmazza meg a Wikipédia az eugenika lényegét: „Az eugenika vagy eugenetika olyan társadalomfilozófiai irányzat, mely az ember öröklődő testi és szellemi tulajdonságainak javítása érdekében végzett beavatkozásokat hirdeti.
Az eugenika atyjának Francis Galton angol antropológust tartjuk, aki híresnek tartott emberek – jogászok, politikusok, földbirtokosok, művészek, tudósok, teológusok, sportolók – családfájának aprólékos elemzése során a specifikus tehetség egy adott családban generációkon keresztül meglévő jelenléte késztette arra a felismerésre, hogy az adott tehetség öröklődő tulajdonság. A Royal Society 454 tagjának vizsgálata során „… teljesen egyértelművé vált, hogy a képesség, melyet tudományos módszerekkel megmértünk, egy, a családokra szignifikánsan jellemző tulajdonság” – írta. Megfigyelései alapján felmerült benne az ötlet, hogy az emberi faj is egészségessé „tenyészthető” csakúgy, mint ahogyan az történik a haszonállatok nemesítése során. Azt tartotta például, hogy az európai ember magasabb rendű az afrikai feketéknél. És ezzel meg is született az eugenika.
Ezt tette magáévá és fejlesztette „tudományos” alapú tömegpusztítássá Adolf Hitler. Elképzelése az első világháború utáni Németországban termékeny talajra hullott, hiszen az ország gazdasági, társadalmi és politikai problémák viharában evickélt, így – különösen az értelmiségiek körében – gyorsan népszerűvé vált a rasszelmélet, és innen már nem volt megállás a koncentrációs táborok felépítéséig. A többit mindenki tudja.
„A célból, hogy teljesíteni tudjuk kötelezettségeinket a társadalmi életben, államunknak hasznosítania kell majd a modern orvosi felfedezéseket. Ki kell nyilvánítanunk, hogy mindazok a személyek, akik nyilvánvaló örökletes betegségben szenvednek vagy annak hordozói, nem alkalmasak utódnemzésre, és az államnak gyakorlati rendszabályokat kell elfogadtatni az ilyen személyek sterilizálására” – írta Hitler Mein Kampf című hírhedt könyvében.
Ferenc pápa Mein Kampfot olvas?
Valószínűleg ez utóbbi gondolatból vezette le valamilyen kacskaringós úton a katolikus egyház feje, hogy minden szülő náci, ha a genetikai vizsgálat során betegnek bizonyuló magzatot elveteti. Ferenc pápa szerint vannak olyan elvetemült szülők, akik nem fogadnak el bármilyen gyereket, és a prenatális vizsgálatokat arra használják, hogy kiderítsék, hogy gyermeküknek van-e valamilyen rendellenessége vagy genetikai problémája. „Az első kérdésük ezeknek a szülőknek, hogy megszabaduljanak-e a nem kívánt tehertől. Tehát megölik a gyermeküket. Azért, hogy nekik könnyebb életük legyen, kioltanak egy ártatlan életet” – mondta Ferenc pápa, aki azt is elmesélte, hogy már gyermekként elborzasztották azok a történetek, melyeket az egyik tanára mesélt nekik olyan gyermekekről, akiket ledobtak egy hegy tetejéről pusztán azért, mert betegen születtek (nyilván a Taigetosz történetére utalva). „Nagy fájdalmam, hogy ezt kell mondjam, de az egész világ elítéli azokat a tetteket, amiket a nácik elkövettek az emberiség ellen a múlt században, de manapság sem történik más, csak most már fehér kesztyűt húzunk, mielőtt a betegeket kiirtanánk” – fogalmazott Ferenc pápa. A gyermeket el kell fogadni, megtartani és felnevelni, függetlenül attól, hogy egészséges-e vagy beteg, hiszen a gyermekeket Jézus küldi hozzánk, ezért szeretni kell őket, ahogyan Jézus teszi az ő követőivel – zárta eszmefuttatását az egyházfő, aki szerint ez a szemlélet nem más, mint napjaink fogyasztói szemléletének megnyilvánulása, a „ha elromlott, dobd el és vegyél újat” gondolkodásmód megtestesítője.
De mi is az a prenatális diagnosztika?
A prenatális diagnosztika egy manapság gyorsan fejlődő tudományág. A prenatális diagnosztika a klinikai genetika azon területe, amely magába foglalja mindazokat a módszereket és eljárásokat, amelyek segítségével az embrió, illetve a magzat egészségi állapotáról információt nyerhetünk. A módszerek segítségével felismerhetjük azokat a magzati rendellenességeket, amelyek méhen belüli, esetleg korai újszülöttkori kezelést tesznek szükségessé, vagy gyógyíthatatlan esetekben a terhesség befejezését indokolhatják.
A prenatális diagnosztika és az ennek eredménye alapján végzett embrió”szelekció” egyébként orvosetikai szempontból valóban egy vékony jég, egy szűk mezsgye, ahol az orvosoknak, genetikusoknak egyensúlyozniuk kell. De megfontoltan, tudományosan alkalmazva a prenatális diagnosztikának igenis van létjogosultsága csakúgy, mint az orvostudomány többi vívmányának, a gyógyszereknek, védőoltásoknak, korszerű műtéti technikáknak stb.
Hiszen például míg valóban nem engedhető meg, hogy a teszteredmény alapján a szülők eldöntsék, hogy a fiúmagzatot hordozó terhességet megtartják, a lánymagzatot viszont elabortálják, vagy netalántán eljutunk oda, hogy a szülők katalógusból választják ki, hogy barna hajú, zöld szemű, a matematika iránt fogékony gyereket szeretnének, addig például a meddőségben alkalmazott lombikkezelések során egyáltalán nem mindegy, hogy az embriók közül csak a legegészségesebbek, legéletképesebbek kerüljenek beültetésre, hogy a várva várt gyermekáldás minél nagyobb eséllyel megérkezzen.
Jó, jó, tudom, hogy ez Ferenc pápa számára nem érv, hiszen az egyház a lombikkezeléseket is a sátán találmányának tartja…
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!