top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Férfi vagyok, mégis mellrákom van

Október vége van, lassan véget ér a Pink Október, a mellrák elleni küzdelem hónapja. Az Anyás-Apáson is rendszeresen elővesszük a mellrák témáját, arra buzdítva minden nőt, hogy használják ki a betegség korai felismerésére szolgáló lehetőségeket, azaz járjanak el rendszerese mellrákszűrésre. Van azonban a mellráknak egy olyan aspektusa, amiről veszélyesen keveset beszélünk – és tudunk –, ez pedig az, hogy a mellrák sajnos nem kizárólag a nők betegsége, hanem férfiakat is megtámadhat. Sőt a férfiak mellrákja olyan szempontból veszélyesebb, hogy gyakrabban végződik tragikusan.

Hogy felhívjuk a férfiak mellrákjára a figyelmet, most egy mellrákkal érintett férfi történetét hoztuk el nektek.

 

A 36 éves James nem gondolt semmi rossza, amikor egy csomót tapintott a melle környékén, mégis úgy döntött, hogy megmutatja háziorvosának. Ezt követően kapta a lesújtó hírt, hogy III. stádiumú mellrákja van, és azóta semmi sem ugyanaz az életében, mint ami előtte volt. Azt mondja, most már új szemszögből látja az életet, és szeretné felhívni a figyelmet erre a betegségre, ami ritkán érinti a férfiakat.


A 37 éves londoni férfi azt meséli, 2023. február 23-a volt az a nap, amikor megváltozott az élete: ekkor tudta meg, hogy férfiak is lehetnek mellrákosok. A 37 éves londoni azt mondja, 2023. február 23-a volt az a nap, amikor megváltozott az élete – ekkor tudta meg, hogy férfiak is lehetnek mellrákosok. Hat héttel korábban az irodájában ült, amikor először fedezte fel a "csomót". Pontosan emlékszik a pillanatra:

„Keresztbe fontam a karomat és hirtelen egy kemény, borsószerű csomót éreztem közvetlenül a mellbimbóm mellett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy aggódtam, nem sokat foglalkoztam vele. Harminchat éves voltam, mondhatni egészséges – és ami még fontosabb: férfi. Férfiaknak pedig nem lehet mellrákjuk – gondoltam én.”

Azonban egy véletlen beszélgetés az iroda konyhájában elgondolkodtatta:

„Valószínűleg nem rák, de azért jó lenne megnézetni egy orvossal – tanácsolta nekem egy férfi kollégám. Bár még eztán is több mint négy hetet vártam, mire rászántam magam, hogy időpontot foglaljak a háziorvosomhoz.”

Azt mondja, hogy a mai napig hálás ezért a tanácsért, mert enélkül talán soha nem fordul orvoshoz, így egészen másként alakulhatott volna az élete. Amikor megkapta a III. stádiumú mellrák diagnózisát, elkezdett keresgélni a neten, további információk után kutatva.

„A szakirodalmat lapozgatva különösen mulatságosnak találtam, hogy azt tanácsolták, hogy 'viseljek laza melltartót'. De a következő nyolc hónap kemény volt. Mivel a mellrák főleg a nőket érinti, és sokan nem is tudják, hogy férfiaknál is kialakulhat a betegség, szinte semmilyen személyre szabott támogatás nem érhető el férfiak számára ebben a „női ráknak” tekintett betegségben. Így nem csoda, hogy hamarosan azon kaptam magam, hogy lelkileg teljesen szétesem. A következő hetek voltak a legsötétebbek, amikor szembesültem a saját halandóságommal. Nem tagadom, hogy az öngyilkosság gondolata is többször megfordult a fejemben, és férfiként valahol szégyelltem, hogy az összes rákos megbetegedés közül éppen egy "női" ráknak kellett engem megtámadnia. Nehezen szántam rá maga, hogy elmondjam a barátaimnak és a családomnak, hogy mellrákom van, és a megbélyegzéstől való félelmemben inkább titkoltam és csak a legszűkebb környezetemnek árultam el az igazságot.”
Aztán rögtön egy elgondolkodtató kérdést fogalmaz meg:
„De vajon az én hibám, hogy ezek az érzések támadtak bennem?”

Nem sokkal a diagnózis felállítása után megkezdődött a kezelése. James nyolc ciklus kemoterápián esett át, amelyet feloldali melleltávolítás (masztektómia), majd sugárkezelés követett. Az első négy kemoterápiás kezelés után kiderült, hogy rákja a BRAC2 által okozott genetikai mutáció miatt alakult ki. Az új információ hosszabb és intenzívebb kemoterápiát jelentett, de azt is, hogy kettős masztektómiára lesz szüksége.

„Ez újabb csapást jelentett amúgy is megtépázott mentális egészségemre. Hatalmas önértékelési problémákkal szembesülve megpróbáltam statisztikákat keresni a BRAC gén által okozott férfi mellrákkal kapcsolatban, de szinte semmit nem találtam. Kiderült számomra, milyen keveset tudnak a szélesebb közösségben, beleértve az orvosi szakmát is, a férfiak mellrákjáról.”

De a lelki csapás új erőt is adott neki:

„Ekkor már biztos voltam abban, hogy valamit tennem kell. Már korábban is fontolgattam egy szervezet létrehozását, hogy felhívjam a figyelmet a férfi mellrákkal kapcsolatos kérdésekre, de ez jel volt arra, hogy azonnal lépjek, hogy segítsek azoknak a férfiaknak, akik a jövőben szembesülnek ezzel a „női” rákkal.”

Azt mondja, hogy a mellrák diagnózisa új perspektívát adott neki az élethez:

„Nem akartam többé hátradőlni és halogatni a dolgokat, legyen szó akár utazásról, új élményekről vagy az Egyesült Királyság első férfi mellrákos szervezetének, a Moobsnak a megalapításáról.”

Bár a prognózisa most kedvezőbbnek tűnik, mint hat hónappal ezelőtt, a kezelés még mindig tart.

„Olyan, mintha egy ismeretlen célállomás felé tartó vonaton utaznék, és bár a legjobbat remélem a végcélt illetően, ez még mindig bizonytalan.”

Mint minden rákos megbetegedés esetében, korai felismeréssel a túlélési esélyek kedvezőbbek. De mivel a férfiak mellrákos halálozási aránya 19 százalékkal magasabb, mint a nőké, több kutatásra és tudatosságra van szükség. Üzenete az, hogy a férfiak is megbetegedhetnek mellrákban, és ha csomót találnak, jelentkezzenek be a háziorvoshoz – ne várjanak, amíg túl késő nem lesz.


Az Anyás-Apáson rengeteg tartalmat találsz a mellrákról (katt ide), de azért itt is összefoglaljuk a legfontosabbakat.


Mire kell odafigyelni?

  • Mellben tapintható csomó, ami jellemzően kemény, fájdalommentes, alapjától nem elmozdítható

  • A mellbimbó befordulása vagy felfelé fordulása

  • Bimbóváladékozás, beleértve a vérzést is

  • Tartós fájdalom vagy bőrelváltozás a mellbimbó körül

  • Kis duzzanatok (nyirokcsomók) megjelenése a hónaljban


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Comentários


bottom of page