Engem ments, ne a gyerekünket! – az anyai halálozásról
Egy anyafórumon egy anya arról számolt be, hogy a barátaik nemes egyszerűséggel egyöntetűen s.ggfejnek minősítették, mert elárulta nekik, hogy első szülése előtt azt az instrukciót adta a férjének, hogy ha szülés során valami váratlan történik, és a férfinak választania kell a felesége vagy a gyermekek között, akkor őt, a feleséget válassza. És hogy ez az egyezség most, hogy a második terhesség összehozásán dolgoznak, változatlanul érvényben van közöttük a következő szülésre is.
Úgy gondoltam, hogy a történethez leginkább az illene, ha az anyai halálozási statisztikákról, az anyai halálozás okairól beszélnek egy kicsit.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy anya egy anyafórumon osztotta meg a történetüket. Elmondta, hogy már van egy kétéves kislányuk, és éppen most készülnek a második gyermekük vállalására. Az első várandóssága alkalmával az orvosok tervezett császármetszést javasoltak, mivel a 32. héten terhességi cukorbetegség alakult ki az anyánál. De most azt mondja, hogy ezzel nem is volt semmi baja, mert csak azt akarta, hogy a baba épségben világra jöjjön. „A kórházba indulás előtt mindenesetre megbeszéltem a férjemmel, hogy ha valami váratlan történik, és választania kell köztem és a baba között, akkor engem válasszon. Egy darabig nem szólt semmit, de aztán beleegyezett” – írta a nő.
Mindezt aztán mesélte el, hogy szerencsére minden rendben ment, és a férj soha nem kényszerült rá erre a szívszaggató döntésre. Most azonban, hogy az újabb baba is tervben van, ismét sor került ugyanerre a beszélgetésre, ami – elmondása szerint – mélységesen megdöbbentette és megbotránkoztatta a barátaikat: „A barátaink folyton azt kérdezgetik, hogy készen állok-e az újabb várandósság kilenc hónapjára, és hogy hogy érzem magamat. Mindig azt válaszolom, hogy akarom ezt a gyereket, és a várandósság nem riaszt annyira, mint maga az újabb szülés. Azt is elmondtam nekik őszintén, hogy tartok tőle, hogy ha velem valami történik, akkor a kislányomnak anya nélkül kell felnőnie. Továbbra is érvényes az egyezségünk a férjemmel, hogy ha választania kell, akkor engem fog választani. A barátaink számomra eléggé kiábrándítóan fogadták a gondolatmenetemet, és nem kerteltek: szerintük s.ggfejként viselkedem a férjemmel, amikor gyakorlatilag azt kérem tőle, hogy adott esetben a saját gyereke halála mellett döntsön. A barátaink szerint egy negatív személyiség vagyok, és itt lenne az ideje, hogy mélyen elgondolkodjam az álláspontomon. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy az a típusú ember vagyok, aki a legrosszabb forgatókönyvre készül, de a legjobbat reméli.”
A nő szerint ez a létező egyetlen helyes döntés, hiszen egy esetleges tragédia után a férj nem marad egyedül – ezzel egyébként a kommentelők egy része is egyetértett.
A többség szerint gyerekből lehet még akárhány, de anya csak egy van
A bejegyzéshez több mint kétezer komment született, és nagy részük egyetértett abban, hogy másik gyerekük még lehet, de az anyát nem pótolhatja senki, ha egyszer meghal. Voltak, akik azt az aspektust is felvetették, hogy ha a férj belement az egyezségbe, akkor ezen a nőnek már nem is kell tovább tépelődnie, bármi is legyen a véleménye erről a barátoknak. „Ez a te életed. Másik gyereketek még lehet, de belőled már nem lesz több” – tette hozzá valaki.
Az anyai halálozásról
A gyermek születését általánosságban az élet egyik legszebb pillanataként tartjuk számon, azonban a mezsgye elég keskeny, és nem sok kell ahhoz, hogy a fantasztikus élmény egy pillanat alatt rémálommá változzon.
Ha a téma bárhol szóba kerül, ahol kettőnél több anya jön össze a hús-vér valójában vagy csak a virtuális világban, és a szülésről kezdenek el beszélgetni, akkor az első fél órában jó eséllyel elhangzik valaki szájából, hogy hát hja, a szülés nem akkora nagy dolog, az élet természetes velejárója, és nagyanyáink-dédanyáink a kukoricaföld szélén is megszültek akár.
Ami igaz, de a mondat végén ott van az a bizonyos „de”. Hogy nem mindegy, milyen áron, nem mindegy, hány anya élete ment rá – akár fiatalon – a gyermekszülésre. Nem véletlen, hogy réges-régi történetekben rendre sokgyerekes családokról olvasunk, hiszen már eleve „belekalkulálták” a családtervezésbe, hogy csak a gyerekek egy része fogja megérni a felnőttkort: lesznek, akiket járványos betegségek visznek el nagyon fiatalon, de olyanok is, akik nem élik túl a szülést – csakúgy, ahogyan az anya sem.
A múltkor egy skóciai temetőben sétáltam, és feltűnt, hogy a legtöbb sírkő alján névtelen kis halottak felsorolása szerepelt: ki néhány órát, ki egy-két napot élt. Ami közös volt bennük, hogy névvel egyikük sem volt feltüntetve, hiszen a családok többnyire kivárták az első néhány napot a névadással, míg kiderült, hogy az újszülött egyáltalán életben marad-e. És azok a babák, akik a szülés közben vagy közvetlenül utána meghaltak, sokszor az édesanyjukat is maguk után vitték a sírba.
Az Egészségügyi Világszervezet számai
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) folyamatosan vezeti a statisztikákat számos egészségi mutatóról, köztük az anyai halálozásról is. Az anyai halálozás olyan kitüntetett helyet foglal el az egészségi mutatók között, hogy sokan azt tartják, hogy egy ország egészségügyi ellátásának színvonalát leginkább az anyai halálozási statisztika tükrözi.
A 2017-es adatok szerint 295 000 nő halt meg a világban a várandósság vagy a szülés alatt olyan ok miatt, mely megelőzhető lett volna. Ez naponta több mint 800 anya életét jelenti! Az anyai halálozások nagyobb része – egészen pontosan 94 százaléka – nem meglepő módon a Föld elmaradott vidékein következik be, de például éppen a múltkor olvastam, hogy az Egyesült Államok egészségügyi hatóságai is mélységesen elégedetlenek az anyai halálozási mutatóikkal. Pedig aztán az USA-ról nem lehetne azt mondani, hogy valami távoli, vad, elmaradott vidék lenne.
Az anyai halálozási arány (azaz a száz élveszületésre számított anyai halálesetek száma) 2000 és 2017 között körülbelül 38 százalékkal csökkent világszerte, de bőven van még mit tenni a helyzet javítása érdekében. A várandósság alatt a tiniterhesek vannak kitéve a legnagyobb veszélynek arra, hogy a kilenc hónap alatt vagy a szülés során valamilyen szövődmény következzen be, melyet eseteket részében halálhoz vezet.
A WHO minden dokumentuma hangsúlyozza, hogy az anyai halálozás fontos eszköze a korszerű várandós gondozás és a szüléshez szaksegítség biztosítása.
Forrás: WHO
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!