Első osztályon repült a beteg kislány
Hétfő óta azt a témát járjuk körül itt, az Anyavilágon, mire kell figyelni, mit kell másként szervezni, milyen tippekkel lehet könnyebbé tenni, ha gyerek(ek)kel repülünk. Sok minden szóba került már, egyetlen dolog marad ki: az, hogy a többi utas segítőkészsége és empátiája is nagyban hozzájárulhat, hogy gyerekkel se legyen rémálom a repülés.
A témahét lezárásaként két történetet hoztam – amolyan könnyed hétvégi olvasmányként, de szép és megszívlelendő példákkal.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Még decemberben, karácsony előtt járta körbe a világot a történet egy önzetlen utasról, aki első osztályra szóló helyét ajánlotta fel cserére egy beteg kislánnyal utazó anya számára, hogy kényelmesebb és biztonságosabb legyen számukra a repülőút.
Kelsey Zwick 11 hónapos kislányával, Lucyval a philadelphiai gyermekkórházba tartott december első napjaiban. Lucy egy ikerpár egyik tagjaként, koraszülöttként jött a világra. Súlyos tüdőbetegségben szenved, mely miatt állandó orvosi felügyelet alatt áll, és lélegeztetőkészülék nélkül nem tud létezni. A család az elsőbbségi beszállás előnyeit kihasználva elsőként léphetett az American Airlines Orlandóból Philadelphiába induló 588-as járatának a fedélzetére. Éppen a philadelphiai gyermekkórházba tartottak, melyről így beszélt az anya: „Jókedvűek voltunk, hiszen a gyermekkórházban sok jó ismerősünk és barátunk van, akikkel mindig öröm találkozni.” Éppen elhelyezkedtek a kislány mindennapi életéhez szükséges millió holmival és felszereléssel, amikor a légi utaskísérő odalépett hozzájuk, és arról tájékoztatta őket, hogy a 2D ülésen helyet foglaló férfi utas helyet szeretne cserélni az anyával és Lucyval.
Az anyát könnyekig meghatotta ez a gesztus, annyira, hogy hálás posztban köszönte meg a segítséget és együttérzést az akkor még ismeretlen férfinak. A média azon nyomban fel is kapta a sztorit, és pillanatok alatt kiderítették, hogy a nagylelkű utas a 46 éves Jason Kunselman volt, egy pennsylvaniai mérnökember.
Nem akartam mást, csak hogy kényelmesebben utazzanak
„Láttam, hogy egy fiatal nő egy kislánnyal utazik, aki csak légzőkészülékkel képes lélegezni. Rendkívül megindított a látvány, az a pici lány és az anya, akinek állandóan cipelni kellett magával a készüléket is” – mesélte el utólag a férfi, aki teljesen természetesnek tartotta, hogy átengedi a gép elején lévő kényelmes és tágas ülését a beteg gyerekével utazó anyának. A beszálláskor arra számított, hogy a kislány speciális igényei miatt ők is a gép elején utaznak majd, de a fedélzetre lépve sehol nem látta a családot, mígnem megpillantotta őket a gépen jóval hátrébb, a kevesebb mozgásteret nyújtó turistaosztályon. „Ekkor kérdeztem meg az utaskísérőt, nem gondolja-e, hogy az a fiatal nő a kislánnyal kényelmesebben utazna az én helyemen az első osztályon. Nem gondoltam nagy dologra, egyszerűen csak arra, hogy ha több hely állna rendelkezésükre, akkor kényelmesebben telne számukra a repülőút” – mondta. Ezért is lepődött meg, amikor a helycsere után azt látta, hogy az anyát könnyekig meghatotta ez az egyszerű, ámde nagyvonalú gesztus.
Az anya, Kelsey ezt írta a Facebook oldalára az akkor még névtelen jótevőjüknek: „Annak a férfinak, akinek a 2D helyre szólt a jegye az Orlandóból Philadelphiába tartó járaton. Nem ismerjük egymást, de feltételezem, hogy látott bennünket valahol, amint tolom a babakocsit, egyik kezemben a pelenkázótáskával, a másikban a kislányom számára nélkülözhetetlen légzőkészülékkel. Elsőbbséggel szálltunk fel a gépre, ahol egy viszonylag kényelmes, ablak melletti helyet kaptunk. Akkor lépett hozzám az utaskísérő mondván, hogy egy utas arra vár az első osztályon, hogy helyet cserélhessen velem. Vagyis ön lemondott a kényelmes helyéről a javunkra. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet, és bár ott helyben is megköszöntem a cserét, de nem annyira, ahogyan szerettem volna. Szóóóóval… most itt is újra: köszönöm! Nem pusztán az első osztályú helyet, hanem az odafigyelést és együttérzést. Azt, hogy észrevette, hogy a dolgok számunkra nem mindig könnyűek. Azt, hogy úgy döntött, hogy segít valakinek, akit nem is ismert. Azt, hogy újra eszembe juttatta, hogy mennyi jó és szép dolog van a világban. Alig várom, hogy egy nap majd elmesélhessem ezt a történetet Lucynak is. Köszönjük a 2D helyen utazó férfinak. Annyira híján van manapság a világ a kedvességnek… ezért remélem, hogy a dolog messze túlmutat majd pusztán a ma velünk történteken. Nem kérdés, hogy a világnak szüksége van az ehhez hasonló emberségre.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!