Elolvastam a kamaszlányom naplóját, de volt okom rá
Frissítve: 2021. aug. 3.
Egy kétségbeesett anya a neten kért tanácsot, hogy akkora hatalmas hibát követett-e azzal, hogy elolvasta a kamaszlánya naplóját. Ő azzal magyarázta a dolgot, hogy a lánya szokásai rossz irányban változtak, például rákapott a dohányzásra és inni is kezdett, a férje szerint azonban megengedhetetlen, hogy bármilyen indokkal is megsértse a lányuk privát szféráját.
Létezik-e olyan indok, ami miatt egy szülő felrúghatja-e a diszkréció szabályai? Te hogyan oldanád meg?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy anya a Kidspoton írta le a dilemmáját, illetve konfliktusát a férjével. Egy kamaszlányt nevelnek, aki az utóbbi időben aggasztó módon megváltozott, az anya szerint inni, dohányozni kezdett és egyre gyakrabban kimaradozik otthonról. Ez őt anyaként rendkívüli módon aggasztja, hiszen a lánya – elmondása szerint – eddig kedves, jó magaviseletű, tisztelettudó gyerek volt, aki csak az iskolai feladataira összpontosított – egészen addig, míg a kilencedik osztályba lépett. Az osztályon belüli összeszokott tanulócsoportokat akkor szétbontották és új csoportokba osztották a diákokat. Ez azt jelentette, hogy a lánya már nem a barátaival volt együtt a különböző tanórákon, hanem olyan osztálytársakkal, akikkel addig nem volt közelebbi kapcsolata.
„Innentől olyanokkal volt egy csoportba osztva, akik teljesen mások voltak, mint a régi barátai. Nem akarom különösebben részletezni, de nem olyan gyerekek, akikkel szívesen volt együtt, és én is úgy láttam, hogy a régi és új csoportja ég és föld.”
Ez önmagában még talán nem is adott volna okot különösebb aggodalomra, az anya azonban azt vette észre, hogy a lánya fokozatosan megváltozik – és nem jó irányban: elkezdett visszafeleselni a tanároknak, az osztályzatai rohamosan romlottak, és a tanárok is aggodalmuknak adtak hangot a változásokat látva.
„Régóta tudtam, hogy naplót ír, de soha nem éreztem késztetést arra, hogy beleolvassak. Ám mivel semmi nem használt, és semmi ötletem nem volt, mit tehetnek, meggyőztem magam, hogy itt az idő, hogy megismerjem a naplója tartalmát.”
Így aztán egy nap, amikor a lánya iskolában volt, besettenkedett a gyerekszobába, kivette a naplót a komódfiókból, és már a néhány legfrissebb bejegyzés elolvasása után beigazolódni látta félelmét, az új társaság valóban rossz hatással van a gyerekére. Kiderült belőle például, hogy a kislány a többiek nyomására és biztatására kóstolta meg először az alkoholt, illetve gyújtott rá az első cigarettára. Azt is megszabták neki, hogy mit viselhet és mit nem, illetve melyik fiúkkal szabad barátkoznia.
A sorokat olvasva az anya teljesen összetört, mert soha nem gondolta volna, hogy – ahogyan ő fogalmaz – a lánya ennyire bizonytalan önmagában.
Néhány héttel a titkos naplóolvasás után bevallotta a férjének, mit tett. A férje azonban nem úgy fogadta a dolgot, ahogy a remélte, rettentően ideges és mérges lett, és azt mondta, hogy ez nem volt más, mint a lányuk privát szférájának durva megsértése. Azt tanácsolta a feleségének, hogy soha ne árulja el a kislánynak, hogy elolvasta naplóját, de ne is kezdjen semmit a naplóban talált információkkal. Így aztán az anya most teljesen tanácstalan, mit tegyen. Természetesen nem akarja elveszíteni a lánya bizalmát, mégis úgy gondolja:
„Úgy érzem, hogy még ez is jobb megoldás lenne, mint hogy hagyom tovább menni lefelé azon a lejtőn, amin elindult.”
Nem könnyű helyzet. Te hogyan oldanád meg?
Fotó: Prophsee Journals on Unsplash
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!