Egy anya, aki soha nem emeli fel a hangját és soha nem mond nemet
Egy 23 éves anya azt meséli, hogy ők a párjával a „gyengéd (vagy szelíd) nevelés” (gentle parenting) elvét gyakorolják, ami azt jelenti, hogy szinte soha nem mond nemet a lányának, és nem emeli fel a hangját. Azt is elárulta, hogy ezért sokan azzal vádolják őket, hogy nebáncsvirágot nevelnek.
De azt mondja, hogy ebből nem enged, mert a maga példájából tudja, hogy a gyerek lelkében mekkora rombolást tud okozni a túlságosan szigorú nevelés.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Namwila Mulwanda, 23 éves, Afrikából származik és jelenleg egy angol kisvárosban él férjével és 17 hónapos kislányukkal. Ő és párja, Zephi „gyengéd szülői” módszerrel nevelik Nhyarát. Arra bátorítják a kislányt – akár még a legnagyobb hisztiroham kellős közepén is – hogy fejezze ki érzéseit.
Namwila Afrikában nőtt fel, az afrikai hagyományokhoz ragaszkodó szigorú családban, ami károsan hatott a mentális fejlődésére, ezért – korábbi rossz tapasztalatai miatt – nem akarja túlságosan keményen fegyelmezni 17 hónapos kislányát. Ehelyett ő és párja is a „szelíd nevelés” elveit követik, ennek megfelelően soha nem kiabálnak vele, sőt még csak nem is emelik fel a hangjukat, és nagyon ritkán és nagyon indokolt esetben mondanak neki nemet bármire is.
„Kezdettől fogva szelíd nevelést alkalmaztunk, ami nem egyszerűen azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a gyerek azt tegye, amit akar, hanem teret adunk neki, hogy kölcsönös tisztelettel, empátiával és együttérzéssel megértse a világot.”
És mi az, amit soha nem tesznek a kiabáláson és a kategorikus tiltáson kívül?
„Vannak bizonyos dolgok, amelyeket soha nem tennénk meg, például soha nem fenekelnénk el a lányunkat, és nem nyomnánk el az érzelmei kifejezését.”
Az édesanya ugyanakkor elismerte, hogy nem mindig könnyű megengedni a gyermekünknek, hogy kifejezze az érzelmeit – különösen akkor, ha ez nyilvános hisztit jelent. De még mindig hisz abban, hogy az ő nevelési módszere a helyes.
Namwila szerint jobb, ha nyugodtan, közösen dolgozzák fel gyermekük érzéseit, mivel a felemelt hang és a kiabálás nem jut el a gyermekhez.
„A túl sok zaj miatt az agy leáll, és a gyerekek nem hallják meg rendesen a szavakat – magyarázza. – Amikor a gyerekek hisztiznek, az agyuk logikai oldala nem működik, és az agyuk érzelmi funkciói vezérlik őket.”
Éppen ezért ahelyett, hogy felemelt hangon válaszolna, valami olyasmit mond, mint például:
„Próbáljuk meg magunkat megnyugtatni.”
Ezután elmagyarázza a helyzetet a lányának – például, hogy miért vette el a kedvenc játékát, és elmondja neki, hogy megérti, miért ideges.
„A szelíd szülői magatartás alapja, hogy a gyermekünkkel a tisztelet és a megértés talaján beszélgetünk, és megtanuljuk, hogy ne kiabáljunk. Ha mégis kiabálsz, utána bocsánatot kérhetsz, és megmutathatod, hogy felelősséget vállalsz a történtekért.”
A szülők a beleegyezésre is meg akarják tanítani a kislányukat, ezért megkérdezik, hogyan szeretne elbúcsúzni az emberektől és a rokonoktól:
„Mindig megkérdezzük, hogy akar-e ölelést, puszit adni vagy csak integetni és elköszönni.”
Namwila szerint a gyengéd neveléshez hozzátartozik, hogy tudatosan fogalmazzunk, és az olyan szavak, mint a „stop” és a „nem” túlzott használata elveszíti a kívánt hatást.
„Csak akkor használjuk a "nem"-et és a "stop"-ot, ha valami igazán veszélyes dolgot akar tenni. Ehelyett teljesebb mondatokat alkotunk, például "anya nem szereti, ha megütöd", majd elmagyarázzuk, hogy miért.”
Az anya ahelyett, hogy általános bókokat osztogatna lányának, "célzott dicséreteket" is ad Nhyarának.
Mint „gyengéd szülőt”, Namwilát néha azzal vádolják, hogy nebáncsvirágot nevel, ám ő azzal érvel, hogy inkább így neveli a gyermekét, ami önbizalmat ad neki.
„Tisztában vagyok vele, hogy a világ rossz dolgait nem tudom semmissé tenni, de fel akarjuk vértezni a lányunkat azzal az erővel, amivel képes felvenni a harcot ezekkel szemben.”
A „szelíd szülői magatartás” alapelvei
Csak olyan szituációkban emeld fel a hangod és kiálts rá a gyerekre, amikor valóban valami veszélyes dolgot vagy tervez.
Ne használd gyakran és indokolatlanul a „stop” és a „nem” szavakat.
Soha ne üsd meg a gyereket (a pofon vagy fenékre verés is annak számít!).
Mondj pozitív jelzőket a személyiségéről.
Bátorítsd arra, hogy merje kifejezni az érzéseit és szükség esetén győzze le azokat– még akkor is, ha ez csak egy durva dühkitörés árán sikerül.
Amikor dicséred, konkrétan, egy adott dologra összpontosítva tedd, kiemelve azt, amit jól csinált.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!