Csontvázzá fogyott példaképek
Korábban már írtam a blogon arról a – mindenki által ismert – jelenségről, hogy a fiatalok, sőt már a kisiskolás korosztály számára azok a példaképek, akiket a Youtube-on látnak. És nem feltétlenül jó dolog az, amit a Youtube-on látnak.
Az például kifejezetten veszélyes, amikor csontsovánnyá fogyott „példaképek” terjesztik a soványság kultuszát. De nem is mondok semmit, előbb kattints az alábbi videóra. És nem, a bevezető fotót sem az auschwitzi koncentrációs tábort felszabadító amerikai katonák készítették.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy mindenki számára azonnal nyilvánvaló legyen, hogy ez a lány nem egyszerűen sovány, nem nagyon sovány, nem nagyon-nagyon sovány, hanem kórosan sovány. Anorexiában szenved, mely az evészavarok közé tartozik. Az anorexiás betegek – mert igen, ezek az emberek betegek, a pszichiátriai betegségek diagnosztikai kézikönyve önálló betegségként sorolja be az anorexiát – testképzavarban szenvednek, annak ellenére is kövérnek látják magukat, hogy legtöbbször már kórosan soványak. Ennek ellenére további drasztikus fogyókúrákra kényszerítik magukat, extrém esetben már csak vizet és mondjuk napi egy almát fogyasztanak, és sokszor ezt is kihányják, miután különféle módszerekkel hánytatják magukat vagy végkimerülésig edzenek. Ha mégis esznek valamit, szörnyű bűntudat gyötri őket, és különféle trükköket találnak ki környezetük megtévesztésére, hogy senki ne vegyen észre semmit. Ami egy ponton túl már lehetetlen, hiszen a vak is látja, mi az ábra. Paradox módon mégis lehetséges, hiszen ennek a lánynak – egyébként Eugenia Cooney-nak hívják – 1,5 millió követője van a Youtube-on. Legalábbis ennyi volt akkor, amikor idén februárban azt posztolta a közösségi oldalaira, hogy minden közösségi platformjáról eltűnik egy időre, hogy „orvosaival közösen dolgozzon állapota javításán”. Írta ezt úgy, hogy korábbi videóiban és máshol sem említette soha, hogy evészavarban, anorexiában szenvedne. Azzal azonban, hogy rendszeresen megjelent nagy nyilvánosság előtt, és a nézői azt tapasztalták, hogy népszerűsége egyre növekszik, akaratlanul is megerősítette a többi anorexiás fiatalt abban, hogy jó úton járnak. Pedig nagyon nem. És nem igaz, hogy a követői nem látták, hogy ez a lány beteg, mégis követték. Sokan bántó beszólásokkal, mások megértően, megint mások kommentár nélkül, de követték. És senki nem mondta ki a nyilvánvalót.
Thinspiration – avagy inspirációk soványságra
A jelenségnek neve is van, thinspirationnak nevezik az angolban, a „thin” (vékonyság, karcsúság) és az „inspiration” (inspiráció) szavak összeolvasztásával. A dolog pont azt takarja, amit a kifejezésből következtetni lehet: a soványság, sőt a kóros soványság népszerűsítését, az élet „természetes” részévé emelését. Egyébként „pro-ana”-ként is szokták emlegetni, ahol az ana az anorexiát jelöli.
Ezek az anorexiás betegek a valós életükben gyakran elszigetelődnek, és a netes népszerűség jelenti számukra a közösséget, az emberi kapcsolattartás elehetőségét – noha a kívülálló pontosan látja, mennyire talmi és illékony közösség ez. Az a jelenség egyébként, hogy azokból válnak a napi szinten a közösségi platformokon pörgők, akik a való életben deficitesek az emberi kapcsolatok terén, nem csak az anorexiások sajátja.
A fiatalok számára a közösségi platformok nyújtják a példaképeket
Korábban már írtam arról, hogy a youtuberek sokszor – többnyire? – nem éppen a jó utat mutatják a gyerekeknek, ami azért is veszélyes, mert ezeket az oldalakat már 12-13 éves gyerekek is követik, az influenszerek túlnyomó többsége viszont nem érzi a saját felelősségét. A korábbi posztban arról írtam, hogy sokszor – fiatal koruk ellenére máris – extrém kövér (nem, nem duci, nem dagi, nem túlsúlyos, nem telt, nem XL, hanem kövér) lányok-nők élnek a Youtube adta népszerűségből, ezzel azt sugallva, hogy kövérnek lenni normális, sőt éppen a népszerűség kulcsa. Egyre népszerűbb műfaj a vlogolás is, amikor a vlogger a mindennapjaiba enged bepillantást, és bizony sokszor elborzadva látni, mit és mennyit esznek – ezt bemutatva a több tízezres, de sokszor több százezres követőtábornak is.
A fiatalok a közösségi médiából lesik a példaképeket, ha tetszik nekünk, ha nem. De mit tehetünk ellene?
Kibúvó a reklámtörvény alól?
Éppen a közelmúltban volt egy kis cicaharc egy tévés műsorvezetőnő és egy valóban nem sk pozitívumot felmutatni képes úgynevezett influenszer között, aki kicsit túlkorosként egyelőre még csak tervezgeti, hogy le kéne már érettségizni. Bár nem különösebben szimpatikus nekem a vita egyik résztvevője, a másikról meg eleddig azt sem tudtam, hogy a világon van, de azt kell mondjam, hogy a vitában az előbbi mellett teszem le a voksomat – még ha annak eldurvuló hangnemével nem is tudok azonosulni. A videós tartalmaira rákeresve hajlok arra, hogy igazat adjak annak a kritikának, miszerint olyan szolgálnak „példaképként” már egészen kicsi gyerekek számára, akik semmi, a normális értelemben vett értéket nem tettek le eddig az asztalra – már ha a századik sminkcucc megvételére ösztönző videókat nem tekintjük értéknek. Márpedig nem tekintjük, ugye?
A műsorvezetőnőt többen is megkeresték az ominózus incidens után, és az egyikben ő is éppen azt tekintette az egyik legnagyobb problémának, hogy a Youtube-on és az Instagramon hatalmas követőtábort összehozó influenszerek megcélzásával gyakorlatilag megkerülhetők azok a törvények, melyek azt azt szabályozzák (szabályoznák, kellene szabályozniuk), hogy kiskorúak elé mikor és milyen reklámtartalmak kerülhetnek. Mert hiszen megérkezik a promóciós ajándékcsomag, készül róla poszt vagy videó, és ugyan kinek mi köze hozzá, hogy a „lány a szomszédból” milyen terméket ajánl megvételre vagy éppen milyen életstílust propagál? És ez nagyon nincs így jól.
Nem segítenek, hanem ártanak neki azzal, ha követik
De visszatérve eredeti témánkhoz, az anorexiát népszerűsítő thinspirationhoz. Egyszer olvastam egy – egyébként harmatgyenge – skandináv krimit, amiből aztán film is készült, a címére nem emlékszem. Abban szerepelt egy elmebeteg, aki aszerint emelte az áldozat kivégzésére használt kád savasságát, hogy éppen hányan kattintottak a dolgok aktuális állását bemutató videóra. És döbbenet, kattintottak és kattintottak annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt vele, hogy ezzel maga is hozzájárul az áldozat halálos ítéletéhez.
Na, ezt a kommersz krimit kéne kötelező olvasmányként előírni a pro-ana és thinspiration videók több tízezres-százezres-milliós fanklubjának.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!