Csendes gyilkos – az endometriózisról
Frissítve: 2019. nov. 8.
Csendes gyilkos – akár egy krimi címe is lehetne. Olvastam egy könyvet, ami tudomásom szerint könyvesboltban még nem kapható, de hamarosan a polcokra kerül. A kezembe vettem és addig le sem tettem, amíg az utolsó betűig el nem olvastam. Pedig már az előtt tudtam, ki a gyilkos, mielőtt kinyitottam volna a könyvet.
Beszéljünk egy kicsit az endometriózisról, és aztán egy könyvet is ajánlok nektek. Sokkal hasznosabb könyvet, mint egy krimi, de legalább olyan izgalmasat. Ha régóta itt vagy, akkor már tudhatod, hogy nem egy recenzió típusszövegét kapod az Anyavilágon „könyvajánlóként”, hanem csak olyan könyveket ajánlok neked, amit magam is elolvastam, ezért tudom, hogy jó szívvel ajánlhatom másoknak is.
Pár hónapja megjelent egy cikk itt az Anyás-Apáson „Miért nem gondolnak az orvosok az endometriózisra?” címmel.
Az endometriózisról többször írtam már itt az Anyás-Apáson. Ha kíváncsi vagy a tünetekre, a kivizsgálás és kezelés lehetőségeire, az endometriózishoz kapcsolódó súlygyarapodás megoldására vagy az endometriózis vadonatúj kezelési lehetőségeit ismertető cikkre, akkor a felső menüsor Meddőség menüpontjában keresd az endometriózisról szóló írásokat.
Ebben egy 25 éves nő vallomását idéztem: „Azt hittem, hogy teljesen normális, hogy kibírhatatlan fájdalmak kínoznak, és a havi vérzésem mindig 10 napig tart − mesélte a nő. − Anyám, nagynéném és nagymamám is hasonló tapasztalatokról számolt be, és mindig azzal nyugtatgattak, hogy a családunk nőtagjainak ezt dobta a gép, nincs mit tenni. Azt hittem magamról, hogy gyenge vagyok, ezért nem tudom úgy elviselni a fájdalmakat, mint más lányok vagy nők. Tavaly azonban mélyen infiltráló endometriózis diagnózisát állították fel nálam, így végre kiderült, hogy mi okozza panaszaimat, és ami még ennél is fontosabb, fel tudtuk állítani orvosommal a kezelési tervet. Annyira megnyugtató és a lelkemet megerősítő érzés, hogy kiderült: nem vagyok gyenge vagy bolond „csak” éppen krónikus betegségben szenvedek.”
De miért nem gondolunk mi, nők az endometriózisra?
Az igazság az, hogy bár az endometriózisról egyre többet tudunk, de még mi, nők is nem vagy csak nagyon későn gondolunk arra, hogy a minden hónapban jelentkező görcsök és egyéb kínok, vagy éppen a várva-várt gyermekáldás elmaradása mögött ez a betegség is állhat. Ahhoz viszont, hogy gondoljunk rá, nekünk magunknak is minél több információt kell összeszednünk a témáról.
Pár hete megkeresett dr. Jekkel Gabriella, hogy hamarosan megjelenik „Csendes gyilkos” című könyve és egy rövid recenziót is küldött. Ahogyan a bevezetőben írtam, soha nem írok könyvajánlót olyan könyvről, amit nem olvastam, megkértem hát, hogy amint a kezében lesznek az első példányok a nyomdából, küldjön nekem egyet belőle. És tegnap délután a postaládánkban landolt a kötet, ma reggel belekezdtem az olvasásába és le sem tettem, amíg a végére nem értem.
Talán azért is fogott meg annyira az ötlet, hogy valaki – saját élete, élményei alapján – éppen az endometriózisról írjon regényt, mert ez pontosan az, amit én szeretnék megvalósítani az Anyavilágon: nem unalmas orvosi leírások alapján beszélni érdekesen, közérthetően egészségről, betegségről, hanem egy (látszólag) könnyedebb műfajba bújtatva – például egy aktualitáshoz. „bulvár”hírhez kapcsolva – hiteles, szakmailag megbízható információkat nyújtani. És a „Csendes gyilkos” című könyv is éppen ezt teszi, olvasmányosan, érdekesen meséli egy súlyos endometriózissal élő nő harcát azért, hogy gyermeke lehessen. A könyv főhőse Szofi, aki a történet elején már alig várja, hogy az első menstruáció őt is nővé avassa, ám legnagyobb csalódására a menstruáció csak havonta ismétlődő gyötrelmeket, később megaláztatásokkal körülbástyázott orvosi vizsgálatokat és kezeléseket hoz számára. Hosszú éveknek kell eltelnie addig, míg az első valóban empatikus és segítőkész orvossal találkozik, akinek a szavai erőt adnak a további küzdelmekhez:
„És persze drukkolok, hogy sikerüljön. Higgye el, el fogja érni, amit szeretne. Egy pici lélek biztosan vár magára odafönn, hogy leszülessen.”
Addig azonban hosszú még az út, számtalan újabb megaláztatás, átsírt éjszaka, reménykedések és újabb egycsíkos tesztek.
„Nem szólt senkihez. Emésztette magát azért is, hogy mekkora selejt. Leszerepelt nőként, és anélkül, hogy kipróbálhatta volna, leszerepelt anyaként is”
– emészti magát a könyvbéli Szofi.
Spoiler helyett nyereményjáték
Ha már az elején egy krimihez hasonlítottam a könyvet, akkor nem akarok spoilerezni. Ehelyett nem tudok elmenni a könyvben olvasható kismillió történet mellett, ami mind-mind az egészségügyben dolgozók empátiahiányáról szól, ami egyébként is és még mindig kellő döbbenetet tud kiváltani belőlem, pedig láttam már egyet s mást az életben – de egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben még olvasni róla is különösen fájó. Mert mindig azt szoktam olvasni, hogy az egészségügyi dolgozók nem tehetnek arról, ha mállik a vakolat vagy hosszú a várólista. De arról igenis tehetnek, hogyan szólnak a beteghez, a rendelő falain kívül hagyják-e a bosszúságaikat és előveszik-e empatikusabb énjüket – és mindez ráadásul nem kerül semmibe.
Dr. Jekkel Gabriella „Csendes gyilkos” című könyvét a Publio Kiadó adta ki, és hamarosan a boltokba kerül.
Én már elolvastam, és te?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!