Csapataink harcban állnak az unoka körül…
…avagy 6 tipikus konfliktushelyzet a nagyszülőkkel, miután megszületett a baba
Már a várandósság alatt is van esély arra, hogy a nagyszülők is lelkesen belevessék magukat az eseményekbe: mit eszik a kismama, miért azt és miért annyit; kell-e tornáznia a terhesség alatt, és ha igen, akkor miért nem; vajon kisfiú lesz vagy kislány, és melyik keresztnév passzolna legjobban a családi hagyományokhoz.
Az egy dolog, ha a fiatalok be akarják vonni a nagyszülőket a várandósság eseményeibe és aztán az újszülött körüli teendőkbe. De...
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
...az megint más dolog, amikor a házastárs szülei kéretlenül is beleszólnak mindenbe, mindenhol ott vannak, és mindenről van véleményük. És természetesen csak egyetlen jó megoldás létezik minden helyzetbe, mégpedig az, amit ők jónak tartanak.
Természetes folyamat, hogy egy újszülött érkezése mindig megváltoztatja a családon belüli folyamatokat, a családtagok egymáshoz való viszonyát. Időbe telik, míg a dolgok ismét helyrerázódnak, és beáll egy új rend, most már az új családtaggal kibővülve.
Vannak tipikus konfliktushelyzetek, melyek leginkább a hirtelen nagyszülővé avanzsált apóssal-anyóssal éleződnek ki. Mert a saját szüleinek csak-csak elmondja az ember, ha valami nem tetszik, amit a nagyszülők az unoka körül tesznek vagy mondanak, de mit csináljunk, ha a baba körüli teendőkbe kéretlenül belekotnyeleskedő nagyszülők történetesen nem a saját szüleink, hanem a párunk szülei? Bonyolítja a helyzetet, ha éppen a párunk az, aki ilyen helyzetekben – sokszor jobb a békesség alapon – hallgat. Hallgat és nyel. Együtt hallgatunk és nyelünk.
Melyek ezek a tipikus konfliktushelyzetek? És hogyan oldjuk meg ezeket? Elöljáróban annyit, hogy legjobb, ha már a legelején tisztázzuk a vitás pontokat, mert ami ajtó egyszer kinyílt, azt nehéz lesz ismét becsukni.
Apropó, ajtó… máris lássuk az első gyakori konfliktushelyzetet.
1. A nagyszülők bejelentés nélkül állítanak be.
Tipikus szituáció, amikor a nagyszülők úgy gondolják, hogy nem kell különösebb ok, hogy meglátogassák újszülött unokájukat. Különösebb ok sem kell és különösebben be sem kell jelenteni előre, elvégre családtagok vagyunk, nem is akármilyenek – gondolják sokan. Látni akarják a babát, és ha látni akarják, akkor bizony akár váratlanul is ránk nyitják az ajtót.
Ilyen esetekben a legjobb, ha hangsúlyozzuk, mennyire nagyra értékeljük, hogy gyakorta meglátogatnak bennünket, de emlékeztessük őket arra, hogy amikor a baba alszik, akkor nekünk is szükségünk van egy kis pihenésre, netalántán akkor kellene bezsúfolni a háztartási teendőket a mindennapokba. Szóval mindenkinek jobb, ha előre szólnak, hogy jönni szeretnének, így megtalálhatjuk azt az időpontot, ami minden fél számára megfelelő.
2. A két nagyszülőpár azon rivalizál egymással, ki tölthet több időt az unokával.
Ez a helyzet legtöbbször akkor áll elő, ha akár az apai, akár az anyai nagyszülők − okkal vagy ok nélkül – úgy érzik, hogy a másik nagypapa és nagymama több időt tölt az unokával, mint ők.
Mivel valóban kicsi az esélye, hogy az összes nagyszülőnek pontosan ugyanannyi perc jut az unoka társaságából, a legjobb, ha megnyugtatjuk őket, hogy nem az együtt töltött idő határozza meg, hogy ki a jobb nagyszülő, és biztosak vagyunk abban, hogy mind a négyen remek nagyszülők, akik imádják az unokájukat. Azt is elmondhatjuk, hogy ahogy az unoka növekszik, úgy jut majd nekik egyre több a gyerek körüli teendőkből, ha ezt igénylik.
3. A nagyszülők megkérdőjelezik a szülők döntéseit.
Véleményem szerint ez a legsúlyosabb hiba, amit egy nagyszülő elkövethet, amikor a szülők előtt kritizálják a szülőket, kéretlen tanácsokat osztogatnak, és más megoldást javasolnak egy adott szituációra, mint ahogyan a szülők döntöttek. A témák tárháza végtelen, de a vitás pontok kezdetben tipikusan a szoptatás és etetés, az altatás és az öltöztetés köré csoportosulnak – utóbbi körében kritikusan megvitatva, hogy túlságosan hideg vagy éppen túlságosan meleg a baba szobája. De ha már a Celsiusoknál tartunk, örök vitaforrás a fürdővíz hőmérséklete, illetve annak ellenőrzési módja is.
Ilyen esetekben a legjobb, ha türelmesen végighallgatjuk a „jó” tanácsot, ha egyetértünk, megfogadjuk (nem mondanak ám mindig hülyeséget a nagyszülők se!), ha meg nem, akkor egyik fülünkön be, a másikon ki, csináljuk tovább saját meggyőződésünk szerint.
4. A nagyszülők szerint csak úgy jó, ahogy ők tanácsolják.
E körben legeslegelőször is le kell szögezni, hogy a csecsemőgondozásban és később a gyereknevelésben nagyon sok olyan élethelyzet állhat elő, aminek nincs „jó” vagy „rossz” megoldása. Attól még, hogy az egyik módszer különbözik a másiktól, az még nem feltétlenül jó vagy rossz, csak más. Egy szituációra többféle jó megoldás is létezhet. „Nagyon köszönöm, hogy láthattam egy másik módszert is arra, hogyan próbáljam megnyugtatni a síró babát” – mondhatjuk ilyenkor. Ha pedig tényleg gyökeresen más megoldást tartunk jónak, mint a nagymama, akkor emlékeztethetjük arra, hogy sok év eltelt már, mióta az ő gyerekei voltak picik, azóta a tudomány is fejlődött, és ma már nem feltétlenül azt tartjuk követendőnek, mint mondjuk egy negyedszázaddal ezelőtt.
5. Mindenáron segíteni akarnak, de a segítségük számunkra nem segítség.
A nagyszülők általában igyekeznek hasznossá tenni magukat, mert nagyon jól tudják, hogy a baba körül sok a teendő, valóban elkél a segítség. De előfordulhat, hogy a nagy segíteni akarásban még jobban megnehezítik a dolgunkat, könnyebben és gyorsabban végeznénk mindennel a „segítségük” nélkül.
Senki nem születik gondolatolvasónak. Ahelyett, hogy nyelnénk és magunkban szitkozódnánk, pokolba kívánva őket, miért nehezítik meg még jobban a dolgunkat, a nagyszülők látogatása előtt gondoljuk át, mi az, amiben tényleg tudnának segíteni. Azt is gondoljuk végig, melyik nagyszülő miben különösen jó, és olyan feladat elvégzésére kérjük meg, amit szívesen és jól csinál majd, legyen az bevásárlás, autójavítás, a kert kigyomlálása vagy ebédfőzés.
6. A nagyszülők túlságosan hosszú időre felejtik ott magukat az unokánál.
Erről már érintőlegesen szót ejtettem egy korábbi posztban, amikor arról írtam, melyek az újszülöttnél tett első vizit szabályai. Az a szabály azonban, hogy a látogatással ne zavarják meg a nagyszülők (sem) túlságosan hosszú időre a baba napirendjét, később is mindig jól jöhet. A hosszúra nyúlt látogatás kifárasztja a gyereket és a szülőket is, a megszokott teendőkre nem jut idő vagy azok sorrendje felborul, ami csak káosztokoz, amit a nagyszülők távozása után még hosszú idő lesz felszámolni.
Már az elején nagyjából lőjük be, mikor és milyen hosszúságú látogatások azok, melyeket minden érintett maximálisan élvez, de azok nem mennek a rend és a békesség rovására. Nem sokat segít, ha a párunknak pusztán csak megjegyezzük, milyen lehetetlenek a szülei ezekkel a maratoni hosszúságú látogatásokkal. Ő egyetért vagy nem ért egyet ezzel – közben a nagyszülőknek meg senki nem szól, hogy egy ponton túl már nem öröm a jelenlétük.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!