Candy – egy cukorbeteg tini szemével a világ
„Most azokhoz szólok, akik cukorbetegek. Gondolkoztál már azon, milyen lenne az életed, ha nem volnál cukorbeteg? Én sokat gondolkoztam ezen, főleg a kezdetekkor, és nem tudtam elképzelni. Halványlila gőzöm sincs arról, mit csinálnék például most. Tudom, milyen lennék. Átlagos. Nem mondom, hogy az átlagos nem jó. Sőt, szívesen lennék átlagos, csak én már sajnos nem lehetek. Ez biztos.”
Így ír Ambrus Flóra „Candy” című könyvében. Flóra nem átlagos, sőt különleges. Nemcsak azért, mert cukorbeteg, hanem azért, mert volt kedve, hite és ambíciója, hogy ezt egy könyvben le is írja. Pedig az út nem volt sima és egyenes a betegség elfogadásáig – főleg a szülei, a környezete számára.
Sokszor, sok helyen leírtam már, hogy az interneten bővel van bizonyíték mindenre. ÉS pont ugyanennyi az ellenkezőjére is. A netes információk hatalmas tömegében pedig könnyen eltéved a járatlan, főleg akkor, ha hinni szeretne. Hinni abban, hogy a gyereke bajára van orvosság. Hogy egyszer meggyógyul, és minden megint úgy lesz, mint annak előtte.
Flóra korához képest tiszteletre méltó távoltartással jár azokról az alternatív módszerekről, melyet betegsége kezdetén – szülői nyomásra – mind végig próbált. Mert tényleg sok helyen jártak, homeopátiától kezdve ráolvasásig és egyéb kuruzslásig mindennel kísérleteztek. De az 1-es típusú diabétesz makacs dolog, a vércukorszint marad, amilyen magasan volt, sőt egyre magasabbra szökött. A könyvet olvasva az ember szinte felsikít az újabb és újabb „gyógymódokkal” való próbálkozásokat olvasva: jaj, ne!!!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!