Baba a műanyag csőben?
Mostanában egy meghökkentő fotósorozat terjed a neten, ami első pillantásra sokakat elborzaszthat (engem is). Vicces kedvű netezők még a fotók jópofá(nak szánt) újragondolásától sem riadtak vissza. De ha kicsit a dolgok mögé nézünk, rögtön kiderül, hogy nem kattintásvadász fotótrükkről van szó, hanem nagyon is valós oka van annak, miért húzzák/húzták a babákat műanyag csőbe.
Egy kis orvostudomány, sugárvédelem, ilyesmi…
A poszt bevezetőjéül már egy „újragondolt” fotót választottam, a fotókkal való vég nélküli ötletelés kiinduló pontjául szolgáló fotót itt láthatod. Nem tagadom, én is meghökkentem, amikor először láttam: mi az ördögért préselnek egy gyereket egy plasztikcsőbe?
Nem tehetek róla, de nekem rögtön azok a valós vagy trükkös (remélem, az utóbbi) fotók ugrottak be, amikor macskákat fotóznak befőttes üvegbe vagy üveggömbbe préselve. Aztán kicsit utánanéztem, mi is ez az egész. És mivel a furcsa képek magyarázata egészen szorosan összefügg a hivatásommal, szívesen megosztom veletek, mit találtam.
Az egész egy Twitter-poszttal kezdődött, ahol az egyik twitterező osztotta meg ezeket a fotókat azzal a megjegyzéssel, hogy mióta járunk bukkant valahol, azóta nem tudja abbahagyni a nevetést. A többi netezőt megosztotta a dolog: voltak, akik elborzadtak, mások vicces megjegyzéseket fűztek ahhoz, milyen arcot vágnak a „csőbe húzott” babák.
Nos, a dolog magyarázata egészen hétköznapi: a fotók az úgynevezett Pigg-o-Stat nevű berendezést mutatják be működést közben. A berendezést az 1960-as években kezdték használni a brit egészségügyben, de ma már szerintem mutatóban sem találni belőle a mindennapi gyakorlatban. Az eszköz ió. célja, hogy a röntgenfelvétel elkészítése közben ne engedje elmozdulni a babát, hogy a felvétel már elsőre éles és jól értékelhető legyen.
Az emberi test nem felejt
Ennek pedig a sugárvédelem szempontjából van nagy jelentősége, nem mindegy ugyanis, hogy már első próbálkozásra sikerül értékelhető felvételt készíteni az izgő-mozgó babáról vagy csak a harmadik-negyedik felvétel használható. Mert négy felvétel = négyszeres sugárexpozíció. A röntgensugárzásról pedig azt kell tudni, hogy ugyanaz igaz rá, mint például a napsugárzás káros hatásaira: az emberi test nem felejt, azaz az élet során a szervezetet ért sugárhatások összeadódnak. Ezért nem mindegy, hány röntgenvizsgálat történik életünkben (indokoltan vagy indokolatlanul, erről mindjárt lesz még szó).
Ahhoz, hogy a vizsgálat már elsőre sikerüljön, többféle rögzítési módot fejlesztettek ki a radiológiában, ezek egyike a most vírusként terjedő fotókon látható Pigg-o-Stat. Bizonyára van oka annak, hogy manapság már nem használják (sőt szerintem sosem terjedt el igazán), mindenesetre még ma is gyártják, és a gyártó cég honlapján éppen azt emeli ki a Pigg-o-Stat legnagyobb előnyeként, hogy az eszköz által nyújtott biztos rögzítéssel csökkenthető a sikertelen vizsgálatok száma, ezáltal a káros sugárexpozíció.
Mostanában azonban más rögzítési módokat alkalmaznak inkább, illetve a hosszabb ideig tartó vizsgálatoknál (pl. CT- vagy MR-vizsgálat) inkább a még nem kooperáló baba rövid idejű altatásával biztosítják a mozdulatlanságot.
A sugárexpozíció csökkentésének legjobb módja a józan mérlegelés
Radiológusként sokszor kérdezik tőlem, hogy ebben vagy abban a szituációban nem sok-e az adott időszakban végzett röntgenvizsgálatok száma, nem éri-e veszélyesen nagy dózis a szervezetet (különösen gyerekeknél). Vagy hogy erre vagy arra a röntgenvizsgálatra valóban szükség van-e, érdemes-e bevállalni az abból adódó sugárhatást.
Erre az a legegyszerűbb válasz, hogy amelyik vizsgálatra valóban szükség van, aminek az eredménye terápiás döntéseket befolyásol, ott a vizsgálatot el kell végezni. Ebből viszont egyenesen következik, hogy a sugárexpozíció csökkentésének legjobb módja a felesleges vizsgálatok számának csökkentése. Nem véletlen, hogy – miközben természetesen a röntgenberendezéseket gyártók folyamatosan törekszenek arra, hogy olyan gépeket fejlesszenek, melyek kisebb sugárdózissal is tökéletes képet adnak, illetve minimális a környezetet érő szórt sugárzás mennyisége – a szervezetet a röntgen- (és egyén ionizáló) sugárzással járó vizsgálatok során ért káros hatások csökkentésének legeredményesebb módja, ha csak indokolt esetekben történnek ilyen vizsgálatok. Akkor és csak akkor. A szülő lelkének megnyugtatása vagy a „a szomszéd Pistikének is elvégezték, akkor az én gyerekemnek is jár” például nem tartozik a javallatok közé.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!