top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Az orvosok megnyugtattak, pedig méhtestrákom volt

Ha a nőket érintő rákbetegség szóba kerül, mindenki azonnal a méhnyakrákra és a mellrákra gondol... és itt általában meg is torpan a felsorolás. Pedig sajnos még nagyon sokféle formában felütheti a fejét a gyilkos kór: méhtestrák, hüvelyrák, szeméremtestrák formájában, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük. Azon kívül, hogy ezzel sajnos még ma is nagyon sok nő nincsen tisztában, a megkésett diagnózis másik fontos oka, hogy a rákbetegség tüneteit hajlamosak vagyunk banális bajnak vagy a női lét „természetes” velejárójának tekinteni.

A Rákellenes Világnapon ezért most ne a méhnyak- vagy mellrákról, hanem a méhtestrákról beszéljünk!

 

Három felnőtt gyermek édesanyja, Rachael Thomas 45 éves volt, és egy walesi kisvárosban élt férjével, amikor kiderült, hogy méhtestrákban szenved. Előtte hosszú ideig kallódott orvostól orvosig, akik mind egytől-egyig megnyugtatták, hogy makacsul fennálló tünetei ellenére várja ki türelemmel a sorát a műtéti várólistán, mivel összes tünete egy jóindulatú méhdaganattal, miómával magyarázható. A hónapokkal később végre elvégzett műtét során kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint az orvosok gondolták. A diagnózis: nem mióma, hanem méhtestrák. Mégpedig annak agresszív, előrehaladott formája, így Rachael az elvégzett nagy műtét ellenére sem mondhatta el magáról, hogy meggyógyult. Súlyos mellékhatásokkal és szövődményekkel fenyegető újabb műtétek és kezelések vártak rá – de végül mégis a későn felismert méhtestrák győzedelmeskedett.


A műtét után egy brit napilapban mesélt az előzményekről:

„Már korábban is voltak mindenféle női bajaim, ezért volt is már időpontom a nőgyógyászomhoz. De a dolgok hirtelen komolyra fordultak. Éppen egy franciaországi nyaralásból tértünk haza, amikor olyan erősen elkezdtem vérezni, hogy a lakást is képtelen voltam elhagyni, hogy dolgozni menjek. Úgy fogalmazhatnék, hogy saját otthonomban zárt börtönbe a vérzés. Ráadásul semmi étvágyam nem volt, nagyon lefogytam, az ismerőseink mind megdöbbentek, hogy nem ismernek rám.”

Ám hiába aggasztotta egyre jobban a helyzet Rachaelt és férjét is, hiába keresték fel a kórházat újra és újra, az orvosok mindig megnyugtatták őket, hogy semmi komoly, csak egy nagyobbacska mióma, ezért semmi ok arra, hogy a nő bárkit is beelőzzön a várólistán.

„Rengeteget fogytam nagyon rövid idő alatt, ezért a környezetemben a vak is látta, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Az orvosok azonban kitartottak amellett, hogy jóindulatú méhdaganatom van – mint nagyon sok más nőnek is a klimaxhoz közeledve – emlékezett vissza Rachael. – A hasam pedig csak egyre nőtt, a végére úgy néztem ki, mint aki pár hónap múlva babát szül.”

Nem is alaptalanul, mert mire hónapokkal később végre sor került a műtétre, az orvosok hatalmas daganatot távolítottak el, aminek a mérete egy újszülött babáénak is beillett volna. A szövettani vizsgálat pedig kiderítette, hogy amit az orvosok miómának hittek, az valójában méhtestrák (orvosi szakkifejezéssel endometriumrák). És bár a műtét során úgy tűnt, hogy teljes mértékben sikerült kiirtani a daganatot Rachael testéből, a betegség néhány hónappal később kiújult, szétterjedt a szervezetében, és hiábavalóak voltak az agresszív kezelések is: a háromgyermekes anya nem sokkal később elveszítette a harcot a méhtestrákkal szemben.


Nem minden jóindulatú és nem minden klimax, ami annak látszik

Rachael családja a közösségi médiát és minden lehetséges fórumot megragadott arra, hogy felhívja a többi nő figyelmét a veszélyre, a méhtestrák lehetőségére és arra, hogy ha hasonló tüneteket észlelnek magukon, akkor azonnal menjenek orvoshoz – és nem utolsósorban: ne hagyják magukat lerázni azzal, hogy csak valami banális problémáról lehet szó. Mert bár azt mondják, hogy a méhtestrák csak az idősebb nők betegsége, ami csak a változókor után támad, valójában akár fiatalabb korban is jelentkezhet. Azt is fontos tudni, hogy a méhtestrák egyes tünetei – leginkább a menstruáció szabálytalanná válása, esetenkénti kimaradása és/vagy bőséges vérzés formájában történő jelentkezése – egybeesnek a klimax közeledtét jelző tünetekkel, szokatlan tünetek észlelésekor senki ne nyugtassa magát azzal, hogy csak az idősödés „természetes” velejárójával áll szemben, amivel kapcsolatban semmi dolga nincs.

Az esetek legnagyobb részében végül szerencsére az derül ki, hogy valóban ez a helyzet – de ennek eldöntésére kizárólag az orvos hivatott.


Milyen körülmények hajlamosítanak méhtestrákra?

Léteznek olyan tényezők, melyek jelenlétében nagyobb az esély a méhtestrák kialakulására, azonban fontos, hogy minden nő tisztában legyen azzal, hogy a méhtestrák akkor is támadhat, ha az alább felsorolt tényezők közül egyik sem áll fenn:

  • Idős kor. A diagnózis felállításakor a betegek átlagéletkora 60 év, tehát valóban főként idősebb nőket érint, de ennél fiatalabb korban is előfordulhat.

  • Hormonváltozások. Ezek adódhatnak hormonkezelésből vagy természetesen bekövetkező hormonszintváltozásokból (pl. posztmenopauzális [változókor utáni] hormonpótlás, hormontartalmú fogamzásgátló tabletták, bizonyos ráktípusok kezelésében alkalmazott hormonterápia stb.). A terhesség alatti hormonváltozások ugyanakkor csökkentik a kockázatot. Ezen kívül vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy a legalább 6 hónapos időtartamot elérő szoptatás később védi a nőket az endometriumrák kialakulásával szemben, melyet ugyancsak – ez esetben kedvező – hormonváltozásokkal magyaráznak.

  • Elhízás. Az elhízást a méhtestrák legjelentősebb kockázati tényezői között tartják számon. A rizikó emelkedése túlsúlyos és elhízott nőknél is hormonváltozásokra vezethető vissza, és a helyzetet csak tovább rontja, hogy a változókor alatti és utáni hormonváltozások ugyancsak a felesleges kilók gyarapodásának kedveznek.

  • Étkezés. A zsírban gazdag étkezés számos ráktípus kockázatát fokozza, és ezek között van a méhtestrák is. Az endometriumrák esetében ezt főként annak tulajdonítják, hogy zsírban és kalóriában gazdag étrend mellett könnyebben alakul ki túlsúly és elhízás, de egyes szakemberek feltételezik, hogy a nagyobb rizikóban szerepet játszhat az étkezés során bejutó zsírok ösztrogénszintre gyakorolt közvetlen hatása is.

  • Testmozgás. A statisztikák azt is mutatják, hogy a fizikai aktivitás – számtalan egyéb egészségi előnyén túl – a méhtestrák előfordulását is csökkenti, míg mozgásszegény, ülő életmódot folytatóknál nagyobb valószínűséggel alakul ki ez a ráktípus.

  • Cukorbetegség. A számok azt is igazolják, hogy a kettes típusú cukorbetegek körében gyakoribb a méhtestrák, ez azonban valószínűleg jórészt annak a következménye, hogy jelentős átfedés van a cukorbetegségre és méhtestrákra hajlamosító tényezők között (túlsúly-elhízás, egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód stb.).

  • Családban előfordult hasonló betegség. Nagyobb az esély a méhtestrákra, ha közeli hozzátartozónál korábban már diagnosztizáltak az orvosok ilyen betegséget. Minden jel arra mutat, hogy az endometriumrák kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai, örökletes tényezők is, illetve a méhtestráknak létezik igazoltan örökletes formája, mely arra vezethető vissza, hogy a daganat kialakulására hajlamosító génmódosulás (mutáció) generációról generációra átadódik.

  • A méh belhártyájának jóindulatú burjánzása (endometrium-hiperplázia). Az endometrium-hiperplázia egy alapvetően jóindulatú állapot, ám fennállása mellett az átlagosnál gyakrabban alakulhat ki méhtestrák.


Melyek lehetnek a méhtestrák jelei?

A méhtestrák leggyakoribb figyelmeztető jele a kóros hüvelyi vérzés. És hogy mi számít kórosnak? Minden, ami eltér a megszokottól: a rendes időben jelentkező, ámde szokatlanul bőséges vérzés; a két menstruáció között jelentkező vérzés, pecsételés vagy egyéb hüvelyi folyás; vagy az, ha a menstruáció a változókort követően elmarad, majd egy idő után ismét jelentkezik.


Ezen kívül előfordulhat kismedencei fájdalom, tapintható képlet, illetve általános tünetek (étvágytalanság, megmagyarázhatatlan fogyás, általános rossz közérzet, gyengeség érzés) is.


Az eredményes kezelés kulcsa a méhtestrák esetében is a korai felismerés. Ezért fontos, hogy minden nő tisztában legyen a méhtestrák korai tüneteivel és felfigyeljen mindenre, ami eltér a megszokottól. Hiszen ki ismerné jobban a nő testét, mint ő saját maga?


És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nőgyógyásznál évente megejtett látogatás a méhtestrák korai felismerésében is pótolhatatlan segítséget nyújthat.


Dr. Simonfalvi Ildikó egészségügyi szakújságíró

Forrás:

Fotó: Adobe Stock


Ezek is érdekelhetnek:


bottom of page