• Anyás-Apás

Az asszony verve jó? – könyvajánló

Ma egy olyan könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani, ami nem mostanában jelent meg, hanem már évekkel ezelőtt. Az egyik nagy könyves webáruház e-könyvekre szóló akciójában figyeltem fel rá, és le sem tettem, míg a végére nem értem.

Rados Virág „Bántalmazó házasság” könyve pontosan arról szól, amit a cím sugall, és minden benne van, amit a témáról tudni kell és érdemes.


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Házasság és párkapcsolat – ezt hallva az a normális, ha erről a szerelem, az egymás iránti kölcsönös figyelem és tisztelet jut eszünkbe. De ez sajnos nem jut ki mindenkinek. Ha azt kérdezed: házasság és párkapcsolat, nagyon sok nő azt válaszolja: fájdalom, megaláztatás, magány.

Így van ezzel a regény hősnője, Kárpáti Anna is, aki az egyetemen hatalmas szorgalommal és ambícióval készül a hivatására, és sorra zsebeli be a dicséreteket a tanszékvezetőitől a vizsgáira és beadandóira. A magánélete már messze nem ennyire sikeres, hiszen kezdetben csak azt tudja, hogy nem akar olyan családot, amelyben felnőtt, amelyben kislányként szorongva leste, mikor lesz már vége szülei állandóan ismétlődő és végeérhetetlen veszekedéseinek. Amiben két biztos pont volt: az egyik, hogy szülei bármennyire is nem egyeztek, nem passzoltak egymáshoz, őt mindketten szerették. Azt nem akarom írni, hogy a maguk módján, mert ennek mindig van egy kis negatív mellékzöngéje, ezért mondjuk inkább azt, hogy apja és anyja is szerette a kislány Annát, csak mindketten másként. A másik, hogy édesapja soha nem emelt kezet az édesanyjára.


Ilyen családi előzmények és néhány, női Casanovaként eltöltött év után keveredik bele az életébe Ferkó, akit annak ellenére tökéletes társnak lát a nyugodt családi életről szőtt kislánykori álmai megvalósításához, hogy a férfi már az elején szóval, tettel és gesztusokkal is kimutatja, hogy egy nárcisztikus személyiség, aki az egész világot statisztának tekinti karrierje megvalósításához. A hatalmas cél, ami lebeg a szeme előtt, pedig nem más, mint hogy egy egyszerű család fiaként is bebizonyítsa, hogy különb bárki másnál. És ehhez nem ismer sem istent, sem embert, a legkisebb lelki tusa nélkül alázza le és tiporja el saját édesanyját és Annát is. Az idős asszony ezt csendes belenyugvással tűri, és Ferkó sajnos évekig képes elhitetni Annával is, hogy jogos a mindennapos verbális bántalmazás és a – szerencsére – ritkább fizikai bántalmazás, verés is. Anna évekig igyekszik megfelelni az elvárásoknak, mert minden bántás után azt érzi, hogy megérdemelte azt, és tulajdonképpen jogos, amit kapott. Évekig reméli azt, hogy „összecsiszolódnak”, a vőlegénye, majd férje belátja, átgondolja, megváltozik, bocsánatot kér... Eközben kifelé azt mutatja, hogy minden rendben van. Amikor a végén minden kiderül, egyik kolléganője megdöbbenve vallja be neki, hogy az ő szemében Anna és Ferkó volt a példa arra, hogy vannak még szép párkapcsolatok, hiszen mindenki azt hitte, milyen szépen élnek.


A regény egy bántalmazó kapcsolat minden stációján keresztülvezeti az olvasót, aki – miközben olvassa az asszony újabb és újabb megpróbáltatásait és külső szemlélőként pontosan látja a helyzet reménytelenségét és kilátástalanságát – olvasás közben egyre csak azt mondogatja: lépj már ki ebből a kapcsolatból, lépj már ki, mire vársz? De Anna mégis marad. Minek kell történnie ahhoz, hogy belássa, hogy olyasmire vár, ami soha nem fog bekövetkezni? Minek kell történnie ahhoz, hogy végre lépjen, ki- és továbblépjen? Képes-e ismét felépíteni önmagát, apró darabokra morzsolt személyiségét, önbecsülését az a nő, aki éveken át porig aláz, szóval és tettel módszeresen bántalmaz az az ember, akitől nyugodt, boldog családi életet remélt?


Erről szól Rados Virág regénye, ami évekkel ezelőtt, 2012-ben jelent meg, de még most is elérhető itt-ott, antikváriumban vagy e-könyként. Én egy webes könyváruház e-könyvei között bukkantam rá.

Bántalmazó kapcsolatok mindenütt vannak

Rados Virág nem sokkal a könyv megjelenése után adott interjút a port.hu-nak, melyben ezt mondta:

„Egy kimutatás szerint hetente egy nő belehal a bántalmazásba. Ha azokat is hozzávesszük, akiknél a bajok a kulisszák mögött maradnak, akkor elmondhatjuk, hogy nagyon sokan szenvednek ilyen kapcsolatban. Nőbántalmazás minden olyan inzultus, szóbeli vagy tettleges erőszakos cselekmény, ami a neméből adódóan éri a nőt. Véleményem szerint ugyanakkor a bántás és a bántalmazás között különbség van. Ha egy férj és feleség néha veszekszik, az lehet nagyon bántó, de a bántalmazás számomra ott kezdődik, hogy az egyik fél folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben tartja a másikat, aki pszichésen vagy fizikailag (esetleg mindkét módon) függőségbe kerül tőle.”

Arra a kérdésre, hogy a bántalmazott fél miért marad évekig, sőt évtizedekig ebben a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben, így válaszolt:

„Az egyik magyarázat talán az önbecsülés hiánya. Nem hiszünk benne, hogy jobbat érdemlünk annál az életnél, amit élünk, vagy a partnernél, aki bántalmaz minket. Másrészt a szerelmi viszonyok általában nagyszerűen kezdődnek, és mire fény derül a bajokra, azaz a másik kimutatja a foga fehérét, addigra nyakig benne vagyunk a kapcsolatban. Ilyenkor sokan szeretnék „visszakapni” azt az embert, akit eredetileg megismertek. Úgy gondolják, ha elég türelmesek, és mindent elviselnek, akkor a másik „visszaváltozik” azzá, akit a kapcsolat elején megszerettek. Bántalmazott nők sokasága szeretne megfelelni a bántalmazó fél elvárásainak. Persze hiába, hiszen a játszma pont arról szól, hogy minél inkább próbálkoznak, a másik annál kevésbé fogadja el őket. Pszichológus ismerősöm mondta, a bántalmazók nagyon ravaszok, és kifinomult lelki antennákkal rendelkeznek, amelyekkel érzékelik a másik aktuális lelkiállapotát. Azt is, ha túlfeszítik a húrt. Ilyenkor „átváltoznak” kedves, megértő partnerré, és a másik azt hiszi, elérte, amire vágyott. Ám ez pusztán illúzió, hiszen hamarosan minden kezdődik elölről. A bántalmazók általában nem változnak meg.”

De minek olvasson a témáról bárki is, akit nem bántalmaz a párja?

„A regényt annak is jó szívvel ajánlom, akinek szerencsére nincs személyes tapasztalata arról, milyen egy bántalmazó kapcsolat. Ez nem valami horrorisztikus szöveg, itt nem törnek csontok, nem ömlik vér, és bár van néhány húzós jelenet, alapvetően a bántalmazás lélektanára fektettem a hangsúlyt. Azaz a két ember közötti hatalmi játszmára. Hatalmi játszmái pedig mindnyájunknak vannak. Valamennyien átéltünk már olyan helyzetet, amelyben, ha nem is a partnerünknek, de mondjuk a főnökünk vagy valaki másnak valamilyen formában ki voltunk szolgáltatva.”

(Forrás: port.hu)

#bantalmazas #bantalmazo_kapcsolat


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Az Anyás-Apás korábbi könyvajánlóit keresed? Ide kattints!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás