• Anyás-Apás

Az asszony, aki 102 évesen találta meg a kisbabája sírját

Egy 102 éves dédnagymama azt mondja, hogy keserédes megkönnyebbülést hozott számára, amikor végre ott állhatott halva született gyermeke sírjánál. A történet különleges abból a szempontból, hogy ehhez nem kevesebb, mint 76 évre volt szükség, ugyanakkor tipikus abból a szempontból, hogy miután megtudta, hogy a baba halva született, senkivel nem tudta megosztani érzéseit, egyedül kellett feldolgoznia a veszteséget.

Úgy látszik, hogy ezen a téren nem sok minden változott az elmúlt 76 év alatt, hiszen még ma is az a közvélekedés, hogy a vetélés vagy halvaszülés lelki terhe kizárólag az anya problémája. Nem szívesen beszél róla senki, sőt még ma sem ritka a megbélyegezettség, az anya hibáztatása azért, mert a terhesség nem a remélt módon végződött.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Marjorie Rigby a II. világháború befejezését jelentő Győzelem Napja után három nappal ment férjhez a hős katonához, Charlie-hoz, aki a II. világháborúban öt éven át harcolt Olaszországban és Afrikában. A civil életben gépészként dolgozó Charlie azzal igyekezett kényeztetni ifjú feleségét, hogy elintézte neki, hogy egy privát klinikán hozhassa világra első közös gyermeküket. Marjorie be is ment a klinikára 1946 szeptemberében, ahol háromnapos hiábavaló vajúdás után véletlenül, egy főorvos – nem is neki intézett – szavait elcsípve tudta meg a tragikus hírt, hogy a baba, akinek a Laura nevet szánták, halva született. Eztán már csak annyit mondtak neki, hogy az elhunyt babát hamvasztóba viszik, majd eltemetik.

„Tudomásom szerint ezt akkor senki sem erősítette meg, hogy a kisbabámat valóban eltemették.”

Ráadásul a veszteséggel és a gyászával is nagyon egyedül maradt a szülés utáni napokban:

„Amikor a baba megszületett, a bába azt mondta, hogy 'vigyék a hamvasztóba', ennyi volt. Ezután megkínáltak egy csésze teával, és azt mondták, hogy várjak egy kicsit. Bevittek egy szobába és ott hagytak. Aztán hazaküldtek. Egyedül voltam, és nem volt senki, akivel beszélhettem volna vagy megoszthattam volna valakivel az érzéseimet.”

Ez volt az utolsó információ, amit a babáról tudott. Egészen 76 hosszú éven át.

Hiszen a szülés után pár nappal már visszatért a munkahelyére, ahol titkárnőként dolgozott. Később még két gyermeket szült, az első szivárványbaba a tragikus végű szülés után 16 hónappal érkezett.


Évtizedekkel később azonban lánya, a 70 éves Angela Rigby látott egy tévéműsort, amelyből kiderült, hogy annak idején törvénytelen volt a kórház eljárása, ahogyan a halva született baba sorsát intézték. Ezután levelet írt a Brief Lives Remembered (Rövid életek emlékezete) nevű jótékonysági szervezetnek, akik kinyomozták, hogy Laurát valójában másokkal együtt temették el a Manchester melletti Stockport temetőjében. Laurának saját kis koporsója volt, és öt másik csecsemővel és egy felnőttel együtt helyezték örök nyugalomra egy jelöletlen sírban. Angela halva született húga nevére halotti anyakönyvi kivonatot is ki tudott állíttatni, ami tovább segítette a traumatikus élmények lezárását.

„Ez fontos volt, mert anya soha nem kapott dokumentumot a halva született babáról. Mindig azt mondogatta, úgy érezte, hogy a világ úgy tett, mintha a szülés soha meg sem történt volna és a kisbabája soha nem is létezett volna. Ezért akartam nagyon, hogy a kezébe adhassam a halotti anyakönyvi kivonatot.”

Marjorie, aki idén júliusban családjával együtt meglátogatta a sírt, elmondta:

„Megkönnyebbülés volt tudni, hogy valóban volt sírja a kisbabámnak, és hogy egy babakoporsóban aludta örök álmát. Nagy megnyugvást adott, hogy most már tudom, hol van, és hogy az ügy végére értünk.”

Lánya, Angela, aki természetesen elkísérte édesanyját a sírhoz tett első látogatásra, hozzátette:

„Azt láttam az arcán, hogy végre megbékélt.”


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás