Az anya, aki feljelentette a saját fiát
Amikor iskolai lövöldözésről érkeznek hírek, legtöbbünknek valami távoli amerikai középiskola rémlik fel a gondolataiban. Valami távoli hely, ahol olyasmi is megtörténhet, ami nálunk biztosan nem. (Bár a közelmúltbeli tragikus szerbiai iskolai lövöldözés azért komoly figyelmeztetés lehet arra, hogy ezek a dolgok tőlünk sincsenek oly távol – sem kilométerekben, sem semmilyen már szempontból.)
Arra viszont emlékezetem szerint már nálunk is volt példa, hogy a terrorelhárító szolgálat még csak előkészületben lévő iskolai lövöldözést akadályozott meg. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy észre kell-e vennie egy szülőnek, ha a gyermeke ilyen szörnyűségre készül, és ha igen, mit kell tennie? Jelenteni a rendőrségen? Vagy mélyen hallgatni, falazva a gyerekének? Te mit tennél?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy amerikai anyuka a r feljelentést választotta. És bár azóta többször is felmerült benne, hogy anyaként ez volt-e tőle e legjobb döntés, de végül arra a következtetésre jutott, hogy igen. Hiszen a fia él, és rajta kívül sem halt meg senki.
Huszonegy év telt el az amerikai Columbine középiskolában történt tragikus lövöldözés óta, amikor Nicole Schubert egy lövöldözés előkészületeit tartalmazó füzetet talált a 17 éves fia szobájában. A fiú mindent részletesen leírt a jegyzetfüzetében, kezdve azzal a tervével, hogy megöli az édesanyját és annak barátját, aztán a lehető legtöbb emberrel végez, mielőtt életre-halálra megvívna a rendőrséggel vagy öngyilkos lesz.
A Columbine középiskolai mészárlás 1999. április 20-án, kedden, az Amerikai Egyesült Államokban történt a Columbine Gimnáziumban, a coloradói Columbine városában, Denver és Littleton közelében. Két diák, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold fegyveres ámokfutása során meggyilkolt tizenkét diákot és egy tanárt, megsebesítettek 21 embert, majd öngyilkosok lettek. A Columbine középiskolai mészárlás az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai mészárlása volt.
Az anya némi vívódás után úgy döntött, hogy feljelenti a fiát a rendőrségen, mellyel talán számtalan életet mentett meg, köztük a sajátját is.
Az anya azóta többször nyilatkozott a médiában arról a nehéz, de kétségtelenül helyes döntésről, hogy feladta gyermekét. Elmondta, mennyire lesújtotta és megdöbbentette, amikor rájött, hogy a fia tömegmészérlást tervezett a Washington állambeli középiskolában. Mérlegelte, mit tegyen az aggasztó tartalmú füzettel, és bár első ösztöne az volt, hogy megvédje gyermekét, végül a rendőrség értesítése mellett döntött.
„Ez az én gyerekem, én adtam neki életet. Nagyon fáj, még mindig fáj”
– mondta Schubert a Good Morning Americának.
Amikor szembesítette a füzettel, a fiú azt állította az anyjának, hogy „ez csak egy kitalált történet”. Ez azonban nem oszlatta el az anya aggodalmát, hogy a fia árthat valakinek.
„Ha van rá lehetőség, hogy akár csak egy embert, egy gyereket megmentsünk, szerintem megéri”
– tette hozzá. az anya, majd azzal folytatta, hogy nem csak az ő családjáról van szó, hanem potenciálisan több száz emberről. És ami a helyzetet még rémisztőbbé tette, a kamaszfiú szobájában egy házi készítésű csőbombát is találták.
A fiút eztán letartóztatták, és bűnösnek vallotta magát a bombával vagy sérüléssel való fenyegetés bűncselekményének vádjában, valamint zaklatás vétségében. Bűneiért rehabilitációs programban kellett részt vennie és közmunkát végeznie, és pszichiátriai vizsgálaton is átesett.
Az Egyesült Államokban a közelmúltban történt tömeges lövöldözések után Schubert úgy döntött, hogy megosztja történetét, hogy felhívást intézzen azokhoz a szülőkhöz, akik hasonló helyzetben találhatják magukat. Ennek során hangsúlyozza, hogy a szülő felelőssége, hogy szemmel tartsa a gyermekét.
„Ez a dolgunk, hogy figyeljünk rájuk. Még akkor is, ha ez nagyon nem tetszik nekik. Nem, nem fog nekik tetszeni, de szülőként a mi felelősségünk, hogy tudjuk, mit csinálnak a gyerekeink. Legyünk éberek és figyeljünk a jelekre! A gyerekek általában a tetteikkel jelzik, ha valami nem stimmel. Nyilvánvalóan nem tudjuk minden pillanatban ellenőrizni a gyerekeink cselekedeteit. De vannak olyan jelek, amelyekből tudnod kell, hogy valami nincs rendben.”
Az eset és az azt követő rendőrségi eljárás óta a fiú nem került többé összeütközésbe a törvénnyel, és azóta már munkát is kapott.
Ezek is érdekelhetnek: Egy kis zongorista emlékére – hogyan beszéljünk az iskolai lövöldözésről?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!