Apa az, aki megjavítja az összetört kislányszívet
Apa azonnal szerelmes lesz a kicsi lányába, ahogy az megszületik. Ismerős szituáció? De azt tudtad-e, hogy az apai agy is más biológiai kerékre jár akkor, ha lánya van, mint ha fia? Ma egy könnyed kis brit tudósos cikket és néhány népszerű idézetet hoztam arról, hogyan működik a lányos apák agya.
Azaz: milyen mértékben befolyásolja a gyermek neme gyermeknevelési szokásainkat és döntéseinket?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Nincs másik olyan tisztán angyali szeretet, mint amit egy apa érez a lánya iránt. A feleségünket vágyakozva szeretjük, a fiainkat ambícióval, de amit a lányaink iránt érzünk, arra szavak nincsenek” − fogalmazott a XVII. és XVIII. század fordulóján élt angol író, Joseph Addison. Azaz nincs új a Nap alatt.
A kutatások szerint sokkal nagyobb mértékben, mint azt gondolnánk. Egy nemrégiben megjelent vizsgálatból ugyanis kiderült, hogy a 2-3 éves gyermekekkel való interakciók során az apák agya másként reagál, ha a gyermek kislány, mint ha kisfiú. Az Amerikai Pszichológiai Társaság lapjában (Behavioral Neuroscience, Magatartási idegtudomány) megjelent cikk szerint az apák sokkal jobban jelen vannak az adott szituációban, és sokkal nagyobb mértékben válaszolnak (azaz reszponzívek) a gyermek jelzéseire, mint hasonló korú kisfiúk esetében. Kiderült, hogy az apák gyakrabban énekelnek lánygyermekeiknek, nyíltabban beszélnek előttük érzéseikről, és gyakrabban használnak a velük folytatott párbeszédek során olyan, analitikusabb kifejezéseket, mint például az „összes”, „alatta” vagy „sok”.
Ezzel szemben a fiús apák sokkal inkább késznek mutatkoznak gyermekeikkel részt venni durvább verekedős játékokban. A fiús apák a gyermekkel folytatott dialógusok során inkább olyan, teljesítménnyel összefüggő kifejezéseket választanak, mint például a „győzelem” vagy a „legjobb”.
Az Emory Egyetemen és az Arizona Egyetemen dolgozó szerzők szerint a fenti különbségek oka leginkább abban keresendő, hogy az apák könnyebben elfogadják és magukévá teszik a lányaik érzéseit, mint a fiaikét. „Ha a gyermek sír vagy kér valamit az édesapjától, a lányos apák erőteljesebben reagálnak erre az igényre, mint a fiús apák” – magyarázza Jennifer Mascaro, a vizsgálat vezetője.
A mindennapos interakciók során tanúsított magatartásformák megfigyelésén túl a kutatók olyan speciális mágnesrezonanciás (MR) felvételeket is készítettek, melyek nemcsak az agy szerkezetét, hanem a benne lezajló folyamatokat is láthatóvá teszik. Ezek alapján azt a meglepő megfigyelést tették, hogy ha kislányos apáknak a lányuk vidám képét mutatták, akkor erőteljesebben aktiválódtak azok az agyi területek, melyek a látásinformációk feldolgozásáért, a jutalmazásért, az érzelmek szabályozásáért és az arcról származó információk feldolgozásáért felelősek – szemben azzal, amikor fiús apáknak mutatták meg kisfiuk mosolygós arcképét. A fiús apákból ugyanakkor erőteljesebb érzelmi válaszreakciót váltott ki gyermekük semleges arckifejezést mutató fotója, mint a lányos apákból.
A szerzők szerint a lányokban jobban kifejlődik a beleérzés, empátia képessége, mint a fiúkban, ha édesapjuk jobban odafigyel igényeikre és nyíltabban áll hozzá az érzelmi kérdésekhez. Azt javasolják, hogy a fiús apák is hasonlómódon viszonyuljanak gyermekükhöz a vele való interakciók során. Ennek fontosságát az is aláhúzza, hogy a korábbi kutatások egyértelmű összefüggést igazoltak az érzelmek gyermekkori elfojtása és a felnőttkori depresszió között.
A szerzők fontos megfigyelésnek tartják, hogy az apák legjobb szándékaik ellenére is kevésbé képesek reagálni fiúgyermekük érzelmi igényeire. Érdekes megállapítás, hogy a gyermekek neme tudat alatt már igen fiatal gyermekkorban szerepet játszik abban, hogyan viszonyulnak a szülők hozzájuk.
Ha már idézettel kezdtem, akkor fejezzük is be egy idézettel, Malcolm Gladwell angol származású kanadai író, újságíró, szociológus tollából: „Az ember veszekedhet a feleségével, de a lánya egy hercegnő, aki semmi rosszat nem tesz. A lány szemszögéből pedig az apa az, aki mindent megjavít, a tönkrement triciklitől kezdve az összetört szívig.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!