Aláássák-e a családvédelmi akciótervet a felnőttbarát szállodák?
Korábban már beszámoltam egy németországi étterem kezdeményezéséről, mely szerint vacsoraidőben csak gyerek nélkül érkező vendégekre számít. Nem tudom, hogy az ötlet milyen fogadtatásra talált, a napokban azonban kaptam egy levelet, melyben egy háromgyerekes anyuka arról számolt be, hogy miután az egyik hazai szállodánál sérelmezte, hogy az mostantól felnőttbarát – vagy más szóval gyermekmentes – hotelként üzemel, a szálloda kirakta a levelet a közösségi oldalára, ahol a levélíró kapott hideget meleget.
A levélíró szerint hogyan is várható a gyermekszám emelkedése addig, míg jogi eszközökkel nem tiltják meg a vendéglátóhelyeknek az ilyen diszkriminációt.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Éveken át folyamatos trend volt a gyermekbarát vendéglátóhelyek számának szaporodása. Ha egy étterem vagy szálloda trendi akart lenni – egyszersmind potenciális vendégkörét is bővíteni −, akkor gyerekbarátként hirdette magát, gyerekágyat, etetőszéket, játszóteret, játszóházat, gyerekprogramokat szervező animátorokat, toronyórát lánccal kínálva a potenciális családos vendégeknek. Az utóbbi években azonban a trend picit megfordulni látszik, no arányaiban nem nagyon, tehát egyelőre egyik kisgyerekes szülőnek sem kell tartania attól, hogy nem tud elég lehetőség közül választani a családos kikapcsolódás megszervezéséhez.
Úgy tűnik viszont, hogy a vendéglátók egyre inkább kezdik felismerni, hogy amennyi plusz potenciális vendéget vonz a gyerekbarát szemlélet, legalább ugyanennyi embert el is riasztanak az állandóan hangoskodó és szaladgáló, neveletlen és féktelen gyerekek, ha nyugodt kikapcsolódásra vágynak – gyerek nélkül. Mert bizony ilyen is van, és aki nyugodt körülmények között szeretne pihenni, nem pedig rohangáló gyerekeket kerülgetni a pénzéért, annak a kívánsága ugyanúgy jogos és méltányolható, mint a kisgyerekes szülőké, akik meg azt várják el a pénzükért, hogy a gyerekes pihenéshez minden segítséget és megértést megkapjanak a hotel vagy az étterem részéről.
Ezt ismerte fel az a német étterem, ahol úgy döntöttek, hogy mostantól délután 5 óra után nem enged be 14 év alatti gyereket az étterembe. Ettől azt remélik, hogy eztán nem fogják neveletlen kölkök zavarni a vacsoravendégeket, nap közben azonban a gyerekesek továbbra is szívesen látják. A tulajdonos, Rudolf Markl azt mondja, hogy elegük lett a rendetlenkedő gyerekekből és az őket eredménytelenül féken tartani igyekvő szülőkből. Volt rá példa, mondja, hogy a gyerek még az étterem dekorációjában is kárt tett, amikor összetört egy antik fényképtartó állványt. De még ennél is jobban irritálják azok a szülők, akik mosolyogva nézik féktelen gyerekeiket és nyugodtan esznek tovább, mi ha mi sem történt volna, és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mit csinál a gyerekük, netán közben lebontja az éttermet és elgáncsolja a tányérokkal egyensúlyozó pincéreket.
Családvédelmi akcióterv kontra felnőttbarát szállodák?
Ez a korábbi poszt jutott eszembe a napokban, amikor gyereket kaptam egy háromgyerekes édesanyától. Többek között ezt írta: „Az egyik hotelnek írtam egy levelet, hogy vegyenek le a hírleveleikről, mert nagyon nem tetszik az, ahogyan a gyerekeket kizárják a szállodából. (A piktogram, amit a tiltásra használnak egy az egyben olyan, mint amikor kutyát bevinni tilos valahova.) A levél utóélete egy igazi látlelet szerintem − egy mélyen lappangó és nagyon komoly indulatokat felkavaró témáról: arról, hogy hogyan is látjuk a gyerekeket, mennyire fogadjuk el őket mint az élet részei, mely gyakran igen, zavaró is lehet. Hogy lehet-e egy olyan társadalmat egyáltalán bármilyen családtámogatási rendszerrel gyermekvállalásra buzdítani, ahol így látjuk a gyerekeket és lényegében nagyon kevesen gondolják azt, hogy nem helyes nyíltan kitiltani a gyerekeket bizonyos helyekről? Érdekes kérdés az, hogy az ilyen típusú szállodák elterjedése vajon hová vezethet.
Döbbenetes, hogy micsoda indulatokat kavart, hogy a szálloda kitette a honlapjára a levelet, szerintem fennállásuk óta ennyi hozzászólás egy témában sem érkezett hozzájuk. A mocskolódáson, a személyeskedésen túl különös volt olvasni, hogy a gyerekekről általában hogyan beszélnek. A ‘szeretem a gyerekeket, de…’ szinte minden másodikban, sokszor ‘gyerekszag’-ról, kölykökről beszélnek, gyűlölettel az anyákról, a gyerekeket és a kutyákat teljesen egy szintre emelve. És felfedeztem, hogy létezik ilyen csoport: ‘gyerekmentes övezet’. Több, mint 10e követővel.”
Eztán még hosszasan beszélgettünk. Én leírtam, hogy nem látom ilyen sötéten a helyzetet, és hogy néhány felnőttbarát szálloda még egyetlen családtámogatási rendszert sem rengetett meg alapjaiban. Leírtam azt is, hogy – magam is kétgyerekes anyaként – úgy gondolom, hogy az is méltányolható, ha valaki gyerekzsivajtól mentesen szeretne eltölteni néhány napot. Ezek az emberek sem gyerekgyűlölők, sőt sokszor éppen szülők vagy nagyszülők, akik néhány garantáltan gyerekmentes, nyugis napot szeretnének, hogy aztán feltöltődve térhessenek vissza a gyerkőcök mellé.
A levélíró édesanya azzal érvelt, hogy akár jogi eszközökkel is szigorúan kellene tiltani ezt a fajta diszkriminációt a gyerekes vendégekkel szemben. „A véleményem az, hogy ezt a fajta kommunikációs üzenetet nem lenne szabad engedélyezni − vannak reklámtörvények, melyek rendkívül szigorúak és nagyon komoly pénzbírsággal járnak” – írta.
Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció
Élni és élni hagyni – szerintem, függetlenül attól, hogy valaki éppen gyerekkel vagy gyerek nélkül foglal szobát egy hotelban. Más kérdés persze, hogy a szálloda miként kommunikálja azt a döntését, hogy mostantól a gyerek nélkül érkezőket tekintik célcsoportjuknak. Mindenkinél máshol van a határ, nekem a „kutyával belépni tilos” tábla mintájára készült, pirossal áthúzott gyerekfej nyilvánvalóan nem fér bele még úgy sem, hogy két kutyaimádó és kutyagazdi felnőtt nagylány édesanyja vagyok. Azt is megengedhetetlennek tartom, hogy a szálloda Facebook- oldalán akár név nélkül is nyilvánosságra hoz egy levelet, melynek közzétételéhez az írója anonim formában sem járult hozzá – ezzel sokszor névtelen és arctalan trolloknak odadobva a levélírót és véleményét. Mert bár nem értek vele mindenben egyet, de a véleményéhez mindenkinek joga van.
Egyértelmű üzenetek kellenek
A levélíró édesanya jogi tiltással kapcsolatos javaslatát többek között azzal támasztotta alá, hogy a szállodás mindenféle trükkel akkor is megtalálnák a módját annak, hogy a gyerekeseket „kinézzék” a hotelből, ha például reklámtörvény tiltaná a felnőttbarát megjelölést. (Akkor meg ugye minek a törvény, ellenőrizhetetlen törvényeket minek hozni? Szerintem.)
De nézzük ezzel kapcsolatban a szállodák álláspontját. Az Origo pár éve készített egy összeállítást, amikor még csak két hotel volt az első fecske a felnőttbarát szegmensben. Az egyik szálloda képviselője így vélekedett a dologról:
„Mielőtt ebbe belevágtunk, hosszasan tanulmányoztuk a német és az osztrák szakirodalmat, és több érdekességre bukkantunk. Egy német cikkben például a szerző azt fejtegette, hogy a kommunikációval nagyon óvatosan kell bánni. Nem szabad azt mondani, hogy a hotel gyermekmentes, hanem a feltételek tudatos átalakításával kell felhívni a látogatók figyelmét arra, hogy valami megváltozott. Tehát első lépésként el kell törölni a gyerekkedvezményeket. Utána megszüntetni az etetőszékeket, kiságyakat. Mi nem ezt az utat követtük, hanem kimondtuk a kulcsszót: szállodánk felnőttbarát lett.”
És akkor már nézzünk néhány további véleményt a cikkből.
A felnőttbarát koncepciót támogató egyik vendég véleménye:
„A magam részéről nagyon örülök annak, hogy akad két olyan szálloda, amely meg merte tenni ezt a lépést. Nem vagyunk fóbiások, magam is két gyermeket neveltem fel, de ami manapság a szállodák medencéinél, illetve az éttermek svédasztalainál megy, az elképzelhetetlen. Ráadásul én nem is a kicsiket, hanem a szüleiket hibáztatom, akik egyszer sem szólnak rájuk, amikor a kölykök élvezettel túrják szét az ételeket, vagy sikoltoznak a medencéknél. Ha egy kisgyermek a víz közelébe kerül, elkezd sikítani. Ha ezt egyszerre ötvenen teszik, akkor lőttek a pihenésnek.”
Nem ért vele egyet egy külföldön élő magyar férfi (hogy van-e gyereke, nem derül ki a cikkből):
„Szerintem soha, semmilyen körülmények között nem fér bele, hogy bizonyos emberekről, embercsoportokról ismeretlenül és látatlanban véleményt mondunk. Meg szoktam védeni a piacgazdaságot, így ha Magyarországon arra is van kereslet, hogy egyes szállodák kitiltósdit játsszanak, hát tegyék. Legfeljebb magamban nevetek egy sort, hogy kitiltják a gyerekeket, mondván azok randalíroznak és tönkreteszik a nyaralást.”
Nem a gyerekutálók pihennek felnőttbarát szállodákban
Ez utóbbival kapcsolatban csak zárójelben jegyzem meg, hogy szintén az idézett cikkben olvasható, hogy a skandináv országokban kifejezetten népszerű a pihenés ezen formája. Ahogyan az egyik szállodaigazgató vázolta a helyzetet: „Dániában egyre nagyobb népszerűségnek örvend a gyermekmentes wellnesshétvége, különösen azoknál a családoknál, ahol már tinédzserkorba léptek a gyerekek. A dán utazási irodák olyan külföldi utakat is meghirdetnek, amelyekben hangsúlyozzák, hogy a szálloda nem fogad kisgyerekes családokat, ezekre a nyaralási lehetőségekre errefelé egyre nagyobb a kereslet. Ugyanakkora skandináv országok az élet minden területén gyermekbarátok, tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy aki itt kicsikkel akarna egy hétvégét wellnesshotelben tölteni, ne találná meg a számítását.”
És végül egy másik vendég véleménye, aki maga is anya:
„Nekem két gyermekem van. Nyolc évnyi aktív gyermeknevelés után úgy szeretnék pihenni, hogy nem ordít mellettem senki, még a sajátom sem, miközben eszem, úszom, kikapcsolódom. Nekem is kellemetlen, ha másokat zavarok. Ha gyerekekkel akarok nyaralni, akkor kifejezetten jó a gyerekes családoknak szánt panzió vagy hotel, mert nem kell cipelni a kiskádat, a WC-ülőkét, az etetőszéket. Ott senki nem akad ki azon, hogy több étel van az asztal alatt, mint a gyerek hasában.”
Kíváncsi vagyok az Anyavilág olvasóinak a véleményére is a témában. Előre kérem, hogy ezt ne az ominózus szálloda közösségi oldalán elharapódzott stílusban tegyük, mert a személyeskedő, mocskolódó hangnemű kommenteket – a szállodával ellentétben – figyelmeztetés nélkül törölni fogom. Ahogyan a levélíró is írta, valóban „forró témáról” van szó, de ennek ellenére bízom benne, hogy tudunk róla normális hangnemben beszélgetni, netán akár vitatkozni is.
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!