Add fel postán a gyereked!
Bár ez így elsőre elég vad elképzelésnek tűnhet, de voltak idők, amikor legális volt akár gyerekeket is feladni postacsomagként. A múlt század elején a „babaposta” teljesen elfogadott és bevett módszer volt arra, hogy a gyereket például eljuttassák a nagyszülőkhöz.
Ma már furcsa belegondolni, de te rábíznád a postára a gyerekedet?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A gyerekek postán küldözgetésének gyakorlata az Egyesült Államokban dívott egy darabig. A postaszolgálat valamikor a XX. század elején bővült postacsomagok kézbesítésével, azzal egy időben, hogy – főként a távoli vidékeken élők körében – egyre inkább népszerűvé vált, hogy postán rendeltek meg különböző dolgokat, melyek megvásárlásáért így nem kellett hatalmas távolságokat megtenni, hogy maguk válasszák ki a szükséges dolgokat az üzletekben.
Az USA-ban valamikor 1913-tól vállalta a posta, hogy csomagokat is kézbesít, ami egy csapásra ugrásszerűen bővítette főként a nagyobb lakott településektől távol élők számára hozzáférhető áruk körét – de megvoltak a nem kívánt következményei is. A New York Times nem sokkal az új szolgáltatás bevezetése után arról számolt be, hogy Ohio államban egy csecsemőkorú gyereket a szülei postán küldtek el a nagymamájához. „Ez az eset az első, hogy a posta felvett és kézbesített egy olyan csomagot, melynek „tartalma” egy élő ember volt” – írta a cikk, mely azt is hírül adta, hogy a baba éppen-éppen hogy belefért a csomagfeladáskor szabott 5 kilogrammos súlyhatárba, és a csomag címzettje a másfél kilométernyire lakó nagymama volt. A csomagot kézbesítő postás ezzel bekerült az örökkévalóságba, így fennmaradt a neve is: Vernon O. Lytle volt az a postás, aki épségben és biztonságban eljuttatta a megfelelően „csomagolt” babát a nagymamájához. A postaköltség 15 cent volt, a csomagot pedig 50 dolláros összegre biztosították a szülők a csomag feladásakor.
Későbbről is vannak feljegyzések posta útján küldött gyerekekről. 1915-ben például egy Maude Smith nevű 3 éves kislány került így a postacsomagok közé. Az ő súlya már több volt, így a posta is többe, 33 centbe került. „A kislány egy postazsákban tette meg az utat, melyet a postai alkalmazott az út alatt a lába között tartva rögzített. A gyerek az úton végig édességet majszolt, a másik kezében egy nagy piros almát tartott, és mosolyogva integetett vissza a szembejövőknek” – írta a The Courier-Journal.
A következő években még több esetben küldtek emberek gyerekeket postán. Az egyik legnagyobb utat talán a 4 éves Charlotte May Pierstorff tette meg, aki 1914. február 19-én postacsomagként utazott 120 kilométerre élő nagyszüleihez.
Hogy miért ezt a furcsa módját választották a szülők a gyerekek utaztatásának?
Több ok miatt is. Az első és talán legfontosabb, hogy a postai csomagfeladás olcsóbb volt, mint a vonatjegy. Az emberek bíztak a postásokban, így a postai díj lerovásával egyben felügyeletet is „vásároltak” gyermekeik mellé az útra.
A gyerekeket tartalmazó postacsomagok küldözgetésének néhány év alatt befellegzett, hiszen 1915-ben úgy módosították a postai szabályzatot, hogy az onnantól tiltotta élő emberek postacsomagként történő szállítását. Ez azonban nem jelentette azt, hogy semmilyen élőlény nem volt küldhető postán, így az emberek továbbra is küldtek egymásnak csomagként baromfit, méheket, más élő szerzeteket. De gyereket többé már nem.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!