A te gyereked, de nem én vagyok az anyja - újra a mozaikcsaládokról
Mozaikcsaládban élni nyilvánvalóan sok kihívást rejt, az összecsiszolódás próbára teszi az összes érintettet. de még nehezebb a helyzet, ha valamelyik felnőtt nem kezeli empátiával és bölcs nyugalommal a helyzetet. Például a nő nem engedi, hogy a párja első házasságából származó gyereke anyának szólítsa.
Egy nő a net nagy nyilvánossága előtt ismerte el, hogy ő is ilyen. Kapott is érte a nyakába eleget.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Korábban már hoztam egy történetet, melyben egy nő azért kért segítséget, mert egyszerűen képtelen volt elfogadni a párja első házasságából született kiskamasz fiút, idegesítette már a jelenléte is, ám érezte, hogy ez nagyon nincs rendben így, ezért változtatni szeretett volna. No, ha tanácsokat, segítséget remélt az anyafórumon, ahol megosztotta a gondját, akkor nagyot kellett csalódnia, mert kioktatást, beszólást kapott bőven, ám használható tanácsot egy darabot sem.
Most itt egy újabb történet, szintén a Mumsnet oldalról. Egy nő arról számolt be, hogy nem akarja, hogy a mostohalánya anyának szólítsa, viszont azt sem tudja, ezt hogyan mondja el a férjének.
„A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, és a válás óta övé a 11 éves lánya felügyeleti joga (az anyja 1 éves korában látta utoljára a gyereket). Három közös fiunk is született az idők folyamán. A nevelt lányom az egyetlen, aki nem szólít anyának. Pár hete viszont megkérdezte az apját, hogy mi lenne, ha ő is anyának hívna, a három fiúhoz hasonlóan. A férjem nagyon-nagyon-nagyon fellelkesedett ezen, mert annak a jelének tekintette, hogy a kislány szeret engem. Ám nekem nem tetszik az ötlet, hiszen nekem megvannak a saját gyerekeim. Félek, hogyan mondjam ezt el a férjemnek, hiszen látom, hogy mekkora boldogsággal töltötte el a lánya kérdése. Mit mondjak neki? Szívtelen vagyok?”
Aztán tovább árnyalta a képet, amiből kiderült, hogy a kislány máris anyának kezdte szólítani, de ez neki nem tetszik, és valójában arra akarja megkérni a férjét, hogy szóljon a gyereknek, hogy hagyja ezt abba.
Hát persze, hogy szívtelen vagy, mi más?
Rengeteg kommentet kapott a kérdésére, melyek nagyjából egyértelműen abban csúcsosodnak ki, hogy igen, kegyetlen és szívtelen, hiszen a kislány szinte teljes eddigi életében ő töltötte be az anyafunkciót a szemében. „Durva vagy, és ha a helyedben lennék, akkor sürgősen magamban keresném a hibát, hogy miért nem tekintem a kislány anyjának magamat annak ellenére, hogy gyakorlatilag teljes egészében én neveltem mostanáig” – írta valaki. „Miért idegenkedsz tőle ennyire? Hiszen te voltál és vagy az anyja! Próbálok nem írni csúnyákat, de nagyon elítéllek” – szólt hozzá a történethez egy másik kommentelő.
Arra is többen felhívták a figyelmét, hogy mekkora lelki törést okozna a kislánynak, ha megtiltaná, hogy eztán anyának szólítsa őt. Mások azt feszegették, miért kezeli ennyire különbözően a nevelt lányát és a vér szerinti fiait. Többen felvetették, hogy pszichológus segítségét kellene kérnie.
Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk – a mozaikcsaládokról
A mozaikcsalád – amikor nem apa, anya és saját gyerekük vagy gyerekeik alkotják a családot, hanem valaki „kívülről”, valamelyik fél korábbi házasságából érkezik – mindig próbára teszi egy kicsit a kapcsolatot. Egy mozaikcsaládban eleve bonyolultabban indul minden, nem annyira kijelöltek az utak, mint a klasszikus forgatókönyvben, amikor férfi és nő megismeri és megszereti egymást, összeköltöznek, összeházasodnak, aztán jönnek sorban a közös gyerekek. Előfordulhat, hogy az összeköltözés ötletét éppen a gyerekek igyekeznek már kezdettől fogva aláaknázni. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a szülőkben, hogy vajon ők csinálnak-e valamit rosszul, ami reménytelenséget, szorongást, kétségbeesést szülhet.
Amennyit a helyzetről egyetlen megszólalás alapján megítélhetünk, ez esetben nem erről van szó. nem tehetek róla, de nekem egyből Hamupipőke története ugrott be, ahol a gonosz mostoha saját lányainak szép ruha és bálozás jár, a mostohalánynak meg maradt a konyha felmosása és a lencseválogatás.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!